Sertefarkúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sertefarkúak
Evolúciós időszak: Késő karbon–Jelenkor
[1]
Kemencehalacska(Thermobia domestica)
Kemencehalacska
(Thermobia domestica)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyatlan rovarok (Apterygota)
Rend: Sertefarkúak (Thysanura)
Latreille, 1796
Családok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sertefarkúak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sertefarkúak témájú kategóriát.

A sertefarkúak, vagy pikkelykék (Thysanura, korábban Zygentoma, illetve Lepismatidea) rendje, a rovarok osztályán belül az elsődlegesen szárnyatlan rovarok alosztályába tartozik. Képviselői primitív rovarfajok. A rendet 4 családra oszthatjuk; ezekbe összesen mintegy 370 fajt sorolnak.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fajaik világszerte elterjedtek.[2]

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testük kicsiny, megnyúlt, lapos, többnyire pikkelyekkel fedett. Szájszervük egyszerű, Összetett szemük apró, távol ülő. A fajok többségének nincsenek pontszemei.

Potrohuk végén három, egyenlő hosszú fartoldalékot (cercus) viselnek. Potrohszelvényeik alsó oldalán farcsuta (stylus) van, de az ugró ősrovarokkal ellentétben ezekkel nem tudnak ugrani.[2]

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban fatörzseken, kövek alatt, üregekben, repedésekben, élnek. Egyes fajaik — például az ezüstös pikkelyke (Lepisma saccharina) — lakásokban, madárfészkekben, hangyabolyokban, termeszvárakban telepszenek meg.

Táplálkozásuk változatos: elsősorban szerves törmeléket esznek, de egyes fajok a gabonaféléket, tésztát, papírt, szárított húst is elfogyasztják.[3] Saját maguk által termelt enzimekkel meg tudják emészteni a tiszta cellulózt. Bőrükön fel tudják szívni a levegő páratartalmát, így teljes szárazságban is életben maradhatnak.[4]

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közvetetten szaporodásnak: nem érintkeznek egymással. A hím egy selyemfonalat feszít ki a talajon a nőstény előtt, és spermacseppek formájában erre helyezi ivarsejtjeit.[4] Ezután a nőstény tojócsövével összeszedegeti a spermacseppeket, és azokkal testében termékenyíti meg petéit.

Lárváik közvetlenül, átalakulás nélkül fejlődnek (ametabolia), ivarérettségüket hosszú idő alatt, 10-12 vedlés után érik el. Hosszú ideig, akár több évig is élhetnek.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hoell, H.V., Doyen, J.T. & Purcell, A.H.. Introduction to Insect Biology and Diversity, 2nd ed.. Oxford University Press (1998). ISBN 0-19-510033-6 
  2. ^ a b c George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak, Budapest, Panemex Kft., Grafo Kft. ISBN 963 9090 441
  3. http://www.ext.vt.edu/departments/entomology/factsheets/silverfi.html
  4. ^ a b Charlie Bood: A természet csodái 5., SEMIC Interprint Kft., 1991. ISBN 963 7 46501