Reviczky Károly

Reviczky Károly
Született	1737 Revisnye
Elhunyt	1793. augusztus 10. (56 évesen) Bécs
Állampolgársága	Habsburg Birodalom
Foglalkozása	főúr, politikus, diplomata, berlini követ, császári miniszter, orientalista
Tisztsége	ambassador of Austria to the United Kingdom
Sablon • Wikidata • Segítség

Reviczky Károly Imre (Revisnye, Árva vármegye, 1737 – Bécs, 1793. augusztus 10.) magyar főúr, politikus, diplomata, berlini követ, császári miniszter, a Reviczky család tagja. Jelentős és méltatlanul elfelejtett orientalista, ő fedezte fel Európa számára Háfiz perzsa költőt.

Életrajza

Reviczky János Ferenc Zemplén megyei országgyűlési követ és Barthodeiszky Anna Mária fia, szülői házában kiváló gondos nevelésben részesült. Nagy nyelvismerő volt, a magyar, latin, görög, német, francia, angol, olasz, arab, perzsa, és török nyelvet beszélte. Ezen nagy nyelvismerete bírta őt arra, hogy politikai pályára lépjen. Konstantinápolyban az ausztriai követségnél hivatalnokoskodott, majd 1772–73-ban a varsói udvarnál képviselte a bécsi udvart, amikor Galiciának és Lodomériának Magyarországhoz csatolása érdekében egyik befolyásos tanácsadója volt. Innen 1782-ben Berlinbe helyezték át, 1786-ban pedig Londonba hasonló minőségben. Ott hosszabb ideig mint magánember kizárólag a tudománynak szentelte idejét. 1773-ban bárói, és 1787-ben grófi rangra emelték. Tagja volt a Máltai lovagrendnek és nagykeresztese a Magyar Királyi Szent István-rendnek.

Háfiz fordítása

Csokonai Vitéz Mihály hallomásból tudott Reviczky nagy munkájáról, s mielőtt íráshoz fogott volna, mindenképpen szerette volna megszerezni a debreceni köz- és magánkönyvtárakban meglevő egyéb anyag mellé - tudván, hogy ez a legfontosabb: "Hafiznak Életét gyűjtögetem most, ki a tenerumban legelső Napkeleti Poéta, de nem tudom, hol kaphatnék a 'Reviczky Speciemen Poesseos Pesicaet? A mi Bibliothecánkban nem találtatik." Csokonai e Kazinczyhoz írt levelében (1803. február 20.) a már akkor is sanyarú könyvbeszerzési viszonyok miatt más könyveket is kér "hogy az Anakreoni és Persa poézisról való Értekezésemet annál tökéletesebbé tegyem. Az Anakreoni Daljaim elejébe akarom azt tenni." Reviczky munkáját azonban nem sikerült megszereznie sem Kazinczy, sem más révén ("se kölcsön nem kaphattam, sem pénzért, noha mind a Bétsy könyves és antikvárius boltokat összekerestettem" - írta Kazinczynak 1804. január 14-én), és a magyar Kelet-kutatás nagy veszteségére a költőnek ezt a tervét sem sikerült megvalósítania. De Csokonai így is sokat tett a perzsa poézis megismertetéséért. Itt nem annyira Az ázsiai poézisről című alig több, mint fordításnak tekinthető értekezése, hanem érett költészetének perzsa elemeire, amelyek mind képileg, mind tematikailag, mind stilárisan igen mélyrehatóak voltak. Így az Egy tulipánhoz c. versét (erre már József Attila fölfigyelt, majd Nemes Nagy Ágnes és Képes Géza bizonyították) keleti versmértékben, mégpedig ramalban írta, és kedvenc keleti költőjéhez szól egyik legszebb verse, a Háfiz sírhalma - szintén arab-perzsa versmértékben, a mudári'ban, amely két anakreoni sor összekapcsolása. Revizky Károly teljesítményét a későbbiekben oly híressé vált W. Jonesnak tulajdonítják, akit pedig fiatalabb barátjaként úgyszólván Reviczky vezetett be a perzsa költészetbe. Elmondható, hogy Háfizt igazán Reviczky fedezte fel Európa számára, a Csokonai által oly keresett munkájában Háfiz első 16 ghazalját adta ki 1771-ben és fordította (versben és prózai parafrázisban is) latinra elegánsan, pontosan, költőien, s látta el - a 16. században élt Szúdí török nyelvű kommentárja alapján - lenyűgöző filológiai és irodalmi tudásról árulkodó magyarázatokkal, s írt hozzá egy 48 oldalas Prooemiumot, amelyben a perzsa irodalom érzékletes és szakszerű bevezetését adta. Teljesítménye páratlan volt a maga nemében egész Európában. Az európai Háfiz-recepció ezzel a csodálatra méltó teljesítménnyel vette kezdetét. A mű olyan sikeres volt annak idején, hogy először John Richardson angolra fordította (A Specimen of Persian Poetry or Odes of Hafez with English Translation and Paraphrase chiefly from the Specimen Poeseos Persicae of Baron Reviczky, London 1774, 1802), majd németül is megjelent Johann Friedel fordításában (Fragmente über Litteraturgeschichte der Persen nach dem Lateinischen des Baron Rewitzky von Rewisnie, Kais, Kön. Gesandten in Berlin, Wien, 1783).

Utóélete

A végtelenül szerény (jellemző hogy a könyvét a szerző megjelölése nélkül adta ki) és magányos Reviczky a 18. századi orientalisztika egyik legnagyobb tudású és legsokoldalúbb alakja (egy Joneshoz írt levélből tudható, hogy még 34 ghazalt fordított le Hafiztól, de ezeket nem adta ki, és valószínűleg elvesztek), akit hazájában a 19. század elején még számon tartották (Széchényi Ferenc az általa alapított könyvtárban még szobrot akart neki állítani), ám hamarosan elfelejtették. Fábián Gábor (1795-1877) még ismerte Reviczky munkáját, annyira, hogy Háfiz-kötetében (Hafiz Persa Költő Divánjából Ghazelák's Töredékek, Pesten 1824) Reviczky említése nélkül lényegében átvette (ma úgy mondanánk: plagizálta) az eredeti Prooemium egy részét. A következő - Fábián után fél évszázaddal megjelent - kísérlet már nem ismerte Reviczkyt.

Művei

• Traité de la tactique ou méthode pour ordonnance des troupes. Ouvrage publié et imprimé à Constantinople, par Ibrahim Effendi, Officier Mutteferica de la porte Ottomane. L'an de la Hégira 1144. Qui est la première année après la dernière rébellion et la déposition du Sultan Achmet, arrivée l'an 1730 de l'Ère chrétienne. Traduit du turc. Vienne, 1769. (Névtelenül. Ugyanazon évben újra nyomatott Francziaországban.) Ibrahim Müteferrika: Uszúlül hikem fi nizámil ümem című munkájának francia fordítása 1769, Bécs.
• Specimen poeseos Persicae sive Muhammedis Schems-Eddini notioris agnomine Haphyzi Ghazelae sive Odae sexdecim ex initio Diwani depromtae, nunc primum latinitate donatae cum metaphrasi ligata et soluta, paraphrasi item ac notis. U. ott, 1771. (Németül: Friedel János ford. 1782., angolul ford. J. Richardson. London, 1774.).
• Bibliotheca graeca et latina. Quas usui meo paravi Periergus Deltophilus. Berolini, 1784. (Catalogue de mes livres. Première partie. Contenant les auteurs classiques grecs et latins. Avec des remarques tirées de différents ouvrages bibliographiques, souvent éclairées, quelquefois redressées. 2. jav. k. 1794.)
• Titi Petronii Aribitri satiricon et fragmenta. 1875.
• Specimen posseos persicae sive Muhammedis Schems Eddini notioris cognam c. művében Háfiz perzsa költő 16 ódáját eredetiben és latin fordításban kiadta.
• Haphyzi Ghazelae, sive Odae sexdecim ex initio Divani depromptae (Bécs 1771), mely angol és német nyelven is megjelent.
• Ezenkívül egy a török hadi rendtartásról szóló arab munkát franciára fordított, és kiadta Petronius Arbiter műveit (Berlin 1785).

Források

• Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
• Simon Róbert: Iszlám kulturális lexikon, Corvina 2009.
• [2] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái