Reviczky Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Reviczky Károly
Született 1737
Revisnye
Elhunyt 1793. augusztus 10. (56 évesen)
Bécs
Foglalkozása főúr, politikus, diplomata, berlini követ, császári miniszter, orientalista

Reviczky Károly Imre (Revisnye, Árva vármegye, 1737Bécs, 1793. augusztus 10.) magyar főúr, politikus, diplomata, berlini követ, császári miniszter, a Reviczky család tagja. Jelentős és méltatlanul elfelejtett orientalista, ő fedezte fel Európa számára Háfiz perzsa költőt.[1]

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reviczky János Ferenc zemplénmegyei országgyűlési követ és Barthodeiszky Anna Mária fia, szülői házában kiváló gondos nevelésben részesült. Nagy nyelvismerő volt, a magyar, latin, görög, német, francia, angol, olasz, arab, perzsa, és török nyelvet beszélte. Ezen nagy nyelvismerete bírta őt arra, hogy politikai pályára lépjen. Konstantinápolyban az ausztriai követségnél hivataloskodott, majd 1772-73-ban a varsói udvarnál képviselte a bécsi udvart, amikor Galicziának és Lodomériának Magyarországhoz csatolása érdekében egyik befolyásos tanácsadója volt. Innen 1782-ben Berlinbe helyezték át, 1786-ban pedig Londonba hasonló minőségben. Ott hosszabb ideig mint magánember kizárólag a tudománynak szentelte idejét. 1773-ban bárói, és 1787-ben grófi rangra emelték. Tagja volt a máltai lovagrendnek és nagykeresztese a Szt. István-rendnek.

Háfiz fordítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csokonai Vitéz Mihály hallomásból tudott Reviczky nagy munkájáról, s mielőtt íráshoz fogott volna, mindenképpen szerette volna megszerezni a debreceni köz- és magánkönyvtárakban meglevő egyéb anyag mellé - tudván, hogy ez a legfontosabb: "Hafiznak Életét gyűjtögetem most, ki a tenerumban legelső Napkeleti Poéta, de nem tudom, hol kaphatnék a 'Reviczky Speciemen Poesseos Pesicaet? A mi Bibliothecánkban nem találtatik." Csokonai e Kazinczyhoz írt levelében (1803. február 20.) a már akkor is sanyarú könyvbeszerzési viszonyok miatt más könyveket is kér "hogy az Anakreoni és Persa poézisról való Értekezésemet annál tökéletesebbé tegyem. Az Anakreoni Daljaim elejébe akarom azt tenni." Reviczky munkáját azonban nem sikerült megszereznie sem Kazinczy, sem más révén ("se kölcsön nem kaphattam, sem pénzért, noha mind a Bétsy könyves és antikvárius boltokat összekerestettem" - írta Kazinczynak 1804. január 14-én), és a magyar Kelet-kutatás nagy veszteségére a költőnek ezt a tervét sem sikerült megvalósítania. De Csokonai így is sokat tett a perzsa poézis megismertetéséért. Itt nem annyira Az ázsiai poézisről című alig több, mint fordításnak tekinthető értekezése, hanem érett költészetének perzsa elemeire, amelyek mind képileg, mind tematikailag, mind stilárisan igen mélyrehatóak voltak. Így az Egy tulipánhoz c. versét (erre már József Attila fölfigyelt, majd Nemes Nagy Ágnes és Képes Géza bizonyították) keleti versmértékben, mégpedig ramalban írta, és kedvenc keleti költőjéhez szól egyik legszebb verse, a Háfiz sírhalma - szintén arab-perzsa versmértékben, a mudári'ban, amely két anakreoni sor összekapcsolása. Revizky Károly teljesítményét a későbbiekben oly híresé vált W. Jonesnak tulajdonítják, akit pedig fiatalabb barátjaként úgyszólván Reviczky vezetett be a perzsa költészetbe. Elmondható, hogy Háfizt igazán Reviczky fedezte fel Európa számára, a Csokonai által oly keresett munkájában Háfiz első 16 ghazalját adta ki 1771-ben és fordította (versben és prózai parafrázisban is) latinra elegánsan, pontosan, költőien, s látta el - a 16. században élt Szúdí török nyelvű kommentárja alapján - lenyűgöző filológiai és irodalmi tudásról árulkodó magyarázatokkal, s írt hozzá egy 48 oldalas Prooemiumot, amelyben a perzsa irodalom érzékletes és szakszerű bevezetését adta. Teljesítménye páratlan volt a maga nemében egész Európában. Az európai Háfiz-recepció ezzel a csodálatra méltó teljesítménnyel vete kezdetét. A mű olyan sikeres volt annak idején, hogy először John Richardson angolra fordította (A Specimen of Persian Poetry or Odes of Hafez with English Translation and Paraphrase chiefly from the Specimen Poeseos Persicae of Baron Reviczky, London 1774, 1802), majd németül is megjelent Johann Friedel fordításában (Fragmente über Litteraturgeschichte der Persen nach dem Lateinischen des Baron Rewitzky von Rewisnie, Kais, Kön. Gesandten in Berlin, Wien, 1783).[2]

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A végtelenül szerény (jellemző hogy a könyvét a szerző megjelölése nélkül adta ki) és magányos Reviczky a 18. századi orientalisztika egyik legnagyobb tudású és legsokoldalúbb alakja (egy Joneshoz írt levélből tudható, hogy még 34 ghazalt fordított le Hafiztól, de ezeket nem adta ki, és valószínűleg elvesztek), akit hazájában a 19. század elején még számon tartották (Széchényi Ferenc az általa alapított könyvtárban még szobrot akart neki állítani), ám hamarosan elfelejtették. Fábián Gábor (1795-1877) még ismerte Reviczky munkáját, annyira, hogy Háfiz-kötetében (Hafiz Persa Költő Divánjából Ghazelák's Töredékek, Pesten 1824) Reviczky említése nélkül lényegében átvette (ma úgy mondanánk: plagizálta) az eredeti Prooemium egy részét. A következő - Fábián után fél évszázaddal megjelent - kísérlet már nem ismerte Reviczkyt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Iszlám kulturális lexikon pp. 247.
  2. Iranian Studies in Austria, in Encyclopaedia Iranica
  3. Ibrahim Müteferrika kolozsvári születésű, magyar származású oszmán nyomdász, az első török nyomda megalapítója volt, így ennek a fordításnak magyar vonatkozásban is kiemelt jelentősége van. [1]
  • Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
  • Simon Róbert: Iszlám kulturális lexikon, Corvina 2009.
  • [2] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái