Háfiz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Háfiz
Háfiz szobra Teheránban
Háfiz szobra Teheránban
Élete
Született 1325
Siráz
Elhunyt 1389 (63-64 évesen)
Siráz, Irán
Sírhely Tomb of Hafez
Nemzetiség perzsa
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) gazal
Fontosabb művei Gazalok
A Wikimédia Commons tartalmaz Háfiz témájú médiaállományokat.

Háfiz, teljes nevén Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází, modern perzsa kiejtéssel Hádzse Samsz ad-Din Háfiz-e Sirázi (perzsául (خواجه شمس‌الدین محمد حافظ شیرازی – H̱wāǧa Šams ad-Dīn Muḥammad Ḥāfiz-i Šīrāzī), (Siráz, 1325 körül – 1390[1]) középkori perzsa teológus, misztikus költő. Ismert írói nevén Háfiz (حافظ, Ḥāfeẓ, 'az emlékező; a (biztonságos) őrző), perzsa lírai költő volt,[2][3] akinek összegyűjtött műveit sok iráni a perzsa irodalom csúcsának tekinti. Művei gyakran megtalálhatók a perzsa nyelvű világ lakóinak otthonában, akik verseit kívülről megtanulják, és mindennapi közmondásokként és szólásokként használják. Élete és versei számos elemzés, kommentár és értelmezés tárgyává váltak, és jobban befolyásolták a 14. század utáni perzsa irodalmat, mint bármely más perzsa szerző[4][5]

Háfiz leginkább Dívánjáról ismert, amely fennmaradt verseinek valószínűleg halála után összeállított gyűjteménye. Művei antinomikusnak[6] és a „teozófiai” kifejezés középkori használatával jellemezhetőek; a teozófia kifejezést a 13. és 14. században a csak a szent könyvek által ihletett (a teológiától megkülönböztetett) szerzők misztikus műveinek megjelölésére használták. Háfiz elsősorban a lírai költészet vagy gazal irodalmi műfajában írt, amely ideális stílus az isteni ihlet extázisának kifejezésére a szerelmes versek misztikus formájában. Szufi volt.

Gazaljainak témái közé tartozik a szerelem, a hit, és istenszeretet, emellett és a képmutatás leleplezése, műveiben a bor és könnyű élet dicsőítésével foglalkozik, legtöbbször az extázist és a korlátoktól való megszabadulás örömeit mutatja be, akár a tényleges világi felszabadulásban, akár a szerelmes[7] hangján, ahol már az isteni szerelemről beszél.[8] Perzsa nyelvre gyakorolt hatása a versei által történő jóslásban (perzsa: فال حافظ, fāl-e hāfez, némileg hasonló a sortes vergilianae római hagyományához), valamint verseinek gyakori felhasználásában a perzsa hagyományos zenékben, képzőművészetben és a perzsa kalligráfiában jelenik meg. Sírja szülőhelyén, Sirázban található. Verseinek átdolgozásai, utánzatai és fordításai minden nagyobb nyelven megjelentek.

Élete[szerkesztés]

Háfiz sirja Sirázban
Kétkötetes kiadás, Háfiz Dívánjának egy 19. századi példánya. Az elülső dublúra azt mutatja, hogy Háfiz felajánlja művét egy mecénás számára.

Hafez az iráni Sirázban született. A perzsa életre és kultúrára gyakorolt mélyreható hatása, valamint tartós népszerűsége és befolyása ellenére életéről kevés részletet ismerünk. Ifjúságáról szóló beszámolók hagyományos anekdotákra támaszkodnak. A Háfizt említő korai tazkirákat (életrajzi vázlatok) általában megbízhatatlannak tartják. Életének főbb eseményeit a török Szúdi kommentárjaiból (1591) ismerjük.

A modern tudósok általában egyetértenek abban, hogy 1325-ben vagy 1327-ben született. Kereskedő apja, Bahá ud-Dín korán meghalt. Háfiz a kortársak szerint már egészen fiatal korában memorizálta a Koránt, ezért a Háfiz címet kapta, amelyet később írói álnévként használt.[8][9] Arab nyelvű vallási értekezéseket írt. Saját visszaemlékezései alapján még medreszékben is tanított. Dívánjának előszavát, amelyben korai életét tárgyalja, egy ismeretlen kortárs írta, akinek a neve Moḥammad Golandám lehetett. Háfiz Dívánjának (összegyűjtött műveinek megnevezése) két legelismertebb modern kiadását Moḥammad Gazvini és Kászem Gani (495 gazal), valamint Parviz Natel-Hanlari (486 gazal) állította össze (Teherán, 1942). Hafez szúfi muszlim volt.[10][11]

Háfizt több egymást követő helyi rezsim támogatta: Abu Iszák Indzsú sah, aki akkor került hatalomra, amikor Háfiz még tizenéves volt; Timur Lenk élete végén; sőt a szigorú és hírhedt uralkodó, Mubariz ad-Dín Muhammad sah (Mubariz Muzaffar) is. Simon Róbert írja: „Ezekben a kisszerű és vérgőzös udvarokban volt dicsköltő, verseinek több mint negyede rafinált dicsvers, felváltva olyan patrónusoknak írva, akik egymást vakították meg, vagy végezték ki”.[12] Bár munkássága Dzsalál ad-Dín Súdzsa sah (1366–1376) uralkodása alatt virágzott a legjobban,[13] [1]a leírások szerint Háfiz rövid időre kiesett Szúdzsa kegyeiből, mert gúnyolódott az alsóbbrendű költőkön (Szúdzsa maga is írt verseket, és talán magára vette a megjegyzéseket), ami arra kényszerítette Háfizt, hogy Sírázból Iszfahánba majd Jazdba meneküljön, de erre nincs megerősített bizonyíték.[13] Iszfahánban visszavonultan élt, majd Sudzsau ad-Dín Manszúr sah alatt lett ismét megbecsült költő a sah udvarában. Háfiz levelet és verseket is váltott Gijász ad-Din Azam sahhal, Bengália szultánjával, aki meghívta őt Szonargaonba, de ő nem tudott elmenni[14][15][16]

Egy korabeli beszámoló szerint 1390-ben halt meg.[17] A sirázi Muszalla-kertben temették el. Húsz évvel a halála után síremléket (Hafezie) emeltek tiszteletére. 1451-ben-ben, miután Abolghaszem Babar Tejmuri elfoglalta Siráz városát, minisztere, Maulana Mohammad Mamaei parancsnoksága alatt új síremléket építettek számára.[8]

A jelenlegi mauzóleumot André Godard francia régész és építész tervezte az 1930-as évek végén, a sírhelyet egy emelvényen emelték rózsakertek, csatornák és narancsfák között. Belül Háfiz alabástrom szarkofágján két versének felirata olvasható.

Legendák[szerkesztés]

Díván, 16. század vége
Háfiz dívánja, balra egy perzsa miniatúra, jobbra egy gazal nasztalik írással, Kászim sah aláírásával, 1617. Iráni Nemzeti Múzeum, Teherán, Irán

Háfez halála után számos félig-meddig csodás, mitikus mese szövődött köré. Azt mondják, hogy apja szavalatait hallgatva Háfez már fiatalon kívülről megtanulta a Koránt (ez a Háfiz szó jelentése). Ugyanakkor állítólag kívülről tudta Rúmi, Szádi, Farid ad-Din és Nizámi műveit is.

Egy hagyomány szerint, mielőtt találkozott volna a maga választotta szúfi mesterével, Hadzsi Zajn l-Attarral, Háfez egy pékségben dolgozott, kenyeret szállított a város egyik gazdag negyedébe. Ott látta meg először Sah-e Nabatot, egy nagyon szép nőt, akinek később néhány versét címezte. A nő látványától elragadtatva, de tudva, hogy szerelme nem fog viszonzásra találni, állítólag az első virrasztását tartotta, hogy megvalósítsa a spirituális egyesülést kedvesével. Ekkor találkozott egy felülmúlhatatlan szépségű lénnyel, aki angyalként mutatkozott be neki, és az egyesülésre tett további kísérletei misztikussá váltak; az istenivel való szellemi egyesülésre való törekvéssé. Egy nyugati párhuzam Dante és Beatrice kapcsolata az Isteni színjátékban .

A legendák egyike szerint 60 évesen elkezdett egy 40 napos virrasztást egy saját maga által rajzolt körben ülve. A 40. napon találkozott Zajn l-Attarral, barátjával, pont a negyvenedik évfordulójukon, mióta látták egymást, aki megkínálta egy pohár borral. Állítólag ott érte el a „kozmikus tudatosságot”. Erre az epizódra utal egyik versében, amelyben azt tanácsolja az olvasónak, hogy a bor megfelelő tisztaságát „úgy érje el, hogy 40 napig állni hagyja”.

Szellemi és művészeti örökség[szerkesztés]

A perzsa lírai költészet, a gazal mestere volt.

Háfiz eleinte a vallásos miszticizmusnak hódolva, rajongó hitét visszatükröző versekben bizonyította költői tehetségét. Gazaljait és egyéb költeményeit csak halála után gyűjtötte össze tanítványa, Mohammed Gulendám és egy u.n. dívánba (verskötetbe) rendezte. Ez főként gazalokat tartalmaz, de előfordul a kötetben néhány kaszída és masznavin is.

Háfiz életében az egész iszlám világtól elismerést kapott, más perzsa költők utánozták munkásságát, és mecénási ajánlatokat kapott Bagdadtól egészen Indiáig.[13] Az egyik első költő volt, akit a keleti költészet képviselőjeként megismertek a 17-18. században Európában. Magyarországon Reviczky Károly fordította le 16 gazalját latin nyelvre Specimen Poeseos Persicae címmel. 1771-ben adta ki eredetiben és saját latin fordításában, bevezetővel látta el Háfizról és a perzsa költészetről általában, és a török Szúdi 16. századi kommentárja alapján filológiai magyarázatokat adott a műhöz.[18] Csokonai is nagyra tartotta, azt írta róla, hogy „kellemetessége van csudálatos a perzsának” [19] , illetve Háfiz sírhalma címmel költeményt szentelt neki. A 20. század közepétől versei reneszánszukat élik, a legtöbbet fordított perzsa költő. [20]

Művét először 1771-ben fordította le angolra William Jones. Olyan nyugati írókra tett mély benyomást mint Thoreau, Goethe [21] , W. B. Yeats, a Felfedezések című prózai antológia esszékötetében írtak róla. Goethe Hammer-Purgstall[22] német fordításából ismerte meg, majd a Der West-östliche Diwan c. művében (A nyugat-keleti díván, 1819) fordított tőle [23]

Többek között Puskin és Fitzgerald is lelkesedett érte, valamint művei pozitív fogadtatásra találtak az indiai Nyugat-Bengáliában, e tartomány legtermékenyebb vallási vezetői és költői, Debindranath Tagore körében (Rabindranáth Tagore apja), aki ismerte a perzsa nyelvet és Háfez dívánjaiból szokott szavalni. Maga Gurudév, aki 1932-es perzsa látogatása során Háfez sírjánál Sirázban tiszteletlátogatást tett. [24][25] Ralph Waldo Emerson úgy hivatkozott rá, mint a költők költőjére.[26][27] Sir Arthur Conan Doyle a Sherlock Holmes karakterében azt állítja, hogy Háfizban annyi értelem van, mint Horatiusban, és ugyanannyi tudás is a világról ( A személyazonosság esetében). Friedrich Engels említette őt egy 1853-as, Karl Marxhoz írt levelében.[28]

A kortárs iráni kultúrában[szerkesztés]

Háfez a legnépszerűbb költő Iránban, művei szinte minden iráni otthonban megtalálhatók.[29] Október 12-ét Háfez napjaként ünneplik Iránban.[30]

Mohammad Khatami elnök és Fatemeh Motamed-Aria színésznő 2007-ben Yalda night használta Hafez dívánját jóslásra

Sírja zsúfolásig tele van hívőkkel, akik ünnepi hangulatukban meglátogatják, éneklik és szavalják kedvenc Háfez-verseiket.[29]

Sok iráni használja Háfez dívánját jóslásra.[31] Az iráni családok általában tartanak egy Háfiz dívánt a házukban, és amikor a Noruz vagy Jaldá ünnepek alatt összejönnek, kinyitják a dívánt egy tetszőleges oldalon, és felolvassák az ott talált verset, amelyről úgy gondolják, hogy a jövőben bekövetkező dolgokra utal.[32]

Számos iráni zeneszerző komponált műveket, amelyeket Háfiz versei ihlettek, vagy amelyek Háfiz versein alapulnak. Az iráni énekesek közül Mohsen Namjoo több versre komponált zenét és éneket, de például a Zolf, Del Miravad, Nameh és mások szintén felhasználták Háfiz műveit. Hajedeh a Padesah-e Khóban című dalt adta elő, melynek zenéjét Farid Zoland szerezte. Mohammad-Reza Sadzsarian a „Del Miravad Ze Dastam” című dalt adta elő, melynek zenéjét Parviz Meshkatian szerezte. A török zeneszerző, Buhurizade Mustafa Itri Háfez egyik verse alapján komponálta Neva Kár című főművét. A lengyel zeneszerző, Karol Szymanowski Háfiz verseinek német fordítása alapján komponálta Háfiz szerelmes dalai című művét.

Számos afgán énekes, köztük Ahmad Zahir és Sarban Háfiz verseire komponált zenét.

Értelmezési nehézségek[szerkesztés]

Háfiz halála után egy évszázaddal az akkor mérvadó timurida irodalmi kör nem tartotta érdemesnek méltatni Háfiz költeményeit, ezért elvetette azokat.

Háfiz a kifinomult világi líra kiváló művelőjeként verseibe beleszőtte az isteni szeretet metaforáit, ezzel egyensúlyozott az iszlám által még eltűrt szabados megnyilvánulások és a szúfikra jellemző feltétlen istenszeretet között. Az élet élvezetét hirdető, sokszor érzéki és szabados versei sajátos misztikus szimbolizmust tükröznek.[20]

Háfiz újító jellege abban rejlik, hogy az isteni lényt (mabúd) és a kedvesét (masúk) egymástól megkülönböztethetetlenül ábrázolja, mintegy egymásba vetíti szeretete tárgyát, egyúttal beleszövi a patrónusát (mamdúh) is, így burjánzó metaforái miatt egyfajta polifonikus zeneiség keletkezik. Ez adja Háfiz költői nagyságát. Sáh Súdzsa, patrónusa kifogásolta ezt a költői látásmódot, és később sem vált a perzsa költők sajátjává, talán ezért is lett Háfiz a perzsa líra megújítója és egyben megkerülhetetlen, legnagyobb képviselője [33]

Az a kérdés, hogy művét szó szerint, misztikusan vagy mindkettővel együtt kell-e értelmezni, viták forrása volt a nyugati tudósok között.[34]Egyrészt néhány korai olvasója, mint például William Jones , az európai szerelmes költőkhöz, például Petrarcához hasonló, hagyományos lírikust látott benne.[35] Más tudósok, mint például Henry Wilberforce Clarke, pusztán a didaktikus, eksztatikus misztika költőjének látták őt, Rumihoz hasonlónak, amit a azonban már a huszadik századi kritikusok és irodalomtörténészek egy része megkérdőjelezett. [36] Ralph Waldo Emerson elutasította a szúfista borszemléletet Háfiz verseiben.[37]

Háfiz-Goethe-emlékmű Weimar, Németország

Ez a zűrzavar abból ered, hogy a perzsa irodalomtörténet korai szakaszában a lírai költői szókincset kizárólag csak a misztikusok használták, akik úgy vélték, hogy a kimondhatatlanhoz jobban lehet közelíteni a költészetben, mint a prózában. A misztikus tartalmú versek megkomponálásakor minden szót és képet misztikus felhangokkal ruháztak fel, aminek következtében a miszticizmus és a líra egyetlen hagyományba olvadt össze. Ennek eredményeképpen egyetlen 14. századi perzsa költő sem írhatott lírai verset anélkül, hogy a költői szókincs ne tűnt volna misztikusnak.[38][39] Míg egyes költők, mint például Ubajd Zakani, szatírák írásával próbáltak elhatárolódni ettől az összeolvadt, misztikus-lírai hagyománytól, Háfiz saját költészetében egyedivé emelte ezt a kapcsolatot és tobzódott benne. Wheeler Thackston azt mondta erről, hogy Háfiz „az emberi és a misztikus szeretet ritka keverékét énekelte meg, amely olyan kiegyensúlyozott. (...) hogy lehetetlen elválasztani az egyiket a másiktól”.[40]

Ilyen okokból kifolyólag a Háfiz fordítások története tele van bonyodalmakkal, és kevés nyugati nyelvre történő fordítás volt teljesen sikeres.

Az egyik képletes költői eszköz, amelyről a leghíresebb (és amelyet a legnehezebb lefordítani), a īhām vagy a művészi szójáték. Így egy olyan szó, mint a govhar, amelynek egyszerre van „lényeg”, „igazság”" és „gyöngy” jelentése, egyszerre veszi fel a mindkét jelentést, mint például egy olyan mondatban, mint „Hiszen nem tárta még fel bölcs, hogy is tárná, a lét titkát./ Szereztél dalt, kifúrtál gyöngyszemet ... (3. gazal, ford. Képes Géza )”.

Háfiz gyakran kihasználta a lírai, misztikus írások közötti átmeneti teret azzal, hogy erősen intellektualizált, kidolgozott metaforákat és képeket használt, hogy több lehetséges jelentést sugalljon. Például Háfiz egyik versének egyik páros verse így hangzik:

Múlt éjjel a cipruságról hallottam a fülemüle énekét
Óperzsa hangokon, spirituális leckéjét.

A ciprusfa egyszerre jelképezi a szerelmest és a királyi jelenlétet; a madárdal az emberi szerelem hagyományos színterét idézi. A „spirituális” nyilvánvalóan misztikus felhangot sugall (bár a "spirituális" szó fordítható „eredendően értelmesnek” is). A szavak tehát egyszerre jelenthetnek egy odaadó, híveihez forduló herceget, egy szerelmesének udvarló szerelmest és a spirituális bölcsesség befogadását.[41]

Szatíra, vallás és politika[szerkesztés]

Bár Háfiz költészetéről jól ismert, politikai beállítottsága kevéssé feltárt.[42] Háfiz költészetének meghatározó jellemzője az ironikus hangvétel, amelyről széles körben úgy vélik, hogy a kor vallási és uralkodó intézményeinek kritikája. [43] [44] A perzsa szatíra a 14. században, a Mongol Birodalom udvaraiban fejlődött ki. Ebben az időszakban Háfiz és más jelentős korai szatirikusok, mint például Ubayd Zakani, olyan műveket hoztak létre, amelyek azóta a szatírát a politika kritikájának eszközévé emelték. Sok szatirikus verse vélhetően Mubariz al-Din Muhammad uralma alatt elsősorban a különösen a fontos köz- és magánintézmények szétesése ellen irányult. [43][44][45]

Művei, különösen a kolostorokra a sáhéra és a muhtaszibra[46] tett fantáziadús utalásai figyelmen kívül hagyták korának vallási tabuit, így humort talált társadalma egyes vallási tanaiban is. [44][45] A humor polemikus alkalmazása azóta általános gyakorlattá vált az iráni közbeszédben, és a szatíra ma már talán az iráni társadalmi kommentárok de facto nyelve is lett.[44]

Háfiz Dívánja[szerkesztés]

Háfiz Dívánja egy könyv, amely Háfiz összes fennmaradt versét tartalmazza. E versek többségét perzsa nyelven írta, és legfontosabb részei a Gazalok. Ebben a kötetben előfordulnak más költői formájú versek is, mint például óda, masznavi és quatrain. Farídún Huszajn Khán timurida herceg 1501-ben kísérletet tett a művek egy részének kiadásához. Verseinek kronológiai sorrendje máig nem tisztázott, sőt sokszor egy versen belül a párversek sorrendje is vitatott.[47]

Bár Farídún Huszajn Khán erősen megrostált kiadást hagyott jóvá, nincs bizonyíték arra, hogy Háfiz verseinek nagy részét megsemmisítették volna. Ráadásul Háfiz nagyon híres volt életében, de az udvari verseinek kis száma arra utal, hogy nem volt termékeny költő.

Háfiz Dívánját valószínűleg Mohammad Glendam állította össze először a halála után.[41]

Összegyűjtött műveinek ( Díván) nincs végleges változata; a kiadások 573 és 994 vers között változnak. Csak az 1940-es évek óta történtek tudományosan tervezett kísérletek (Masud Farzad, Kászim Ghani és mások által Iránban) műveinek hitelesítésére és a későbbi másolók és cenzorok által bevezetett hibák eltávolítására. Az ilyen munkák megbízhatóságát azonban megkérdőjelezik,[48] és a Háfiz-tudós Iradzs Basiri szavaival élve, „kevés remény marad onnan (azaz: Iránból) egy hitelesített dívánra". [49]

Fontosabb kiadások[szerkesztés]

Világszerte[szerkesztés]

  • Vincenz Ritter v. Rosenzweig-Schwannau 1858–1864, Wien
  • M. Kazvini és k. Gháni kiadása 1942, Teherán
  • Fifty Poems A.J. Arberry fordítása 1953
  • Ghazalhá (P.A. Khánlari kiadása 1958
  • Vincent Mansour Monteil, Akbar Tadjvidi (kétnyelvű) francia kiadás Szindbad/Unesco 1989/1998
  • Joachim Wohlleben kiadása ford. P.N. Khánlari (486 gazal) német nyelven, Würzburg Königshausen und Neumann, 2004

Magyarul[szerkesztés]

  • Háfiz Persa Költő Dívánjából Gházelák 's Töredékek; ford. Fábián Gábor; Trattner Ny., Pest, 1824 Ez 24 gazalt és és 39 töredéket tartalmaz Fábián szerint „anacreonticus jambusokban” fordítva.
  • Döbrentei Gábor két gazalfordítása az Erdélyi Múzeum VII. évfolyamában
  • Erődi Harrach Béla fordítása Hafiz dalai. A költő életrajzával. 1-2. köt.; Tettey-Aigner, Bp., 1872–1873
  • Százszorszépek. Heine, Hafiz és Mirza Saffy dalaiból; ford., bev. Berecz Károly; Emich Ny., Pest, 1858 (A Szépirodalmi Közlöny könyvmelléklete)
  • Versek; vál., ford. Képes Géza, utószó, jegyz. Bodrogligeti András; Magyar Helikon, Bp., 1960, különlegessége, hogy eredetiből az eredeti versmérték megtartásával (55 gazal)
  • Siráz rózsái; ford., bev., jegyz. Rakovszky József; Táncsics Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság, Bp., 1964
  • Siráz rózsái; ford., bev., jegyz. Rakovszky József; magánkiadás, Bp., 2001

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 131. o.  
  2. Encyclopaedia Iranica: HAFEZ (angol nyelven). www.iranicaonline.org . (Hozzáférés: 2018. augusztus 6.)
  3. de Fouchécour, Charles-Henri (2018. július 1.). „Ḥāfiẓ”. Encyclopaedia of Islam, THREE. „Shams al-Dīn Muḥammad Ḥāfiẓ was a Persian lyric poet who lived in Shiraz from about 715/1315 to 792/1390.” 
  4. Yarshater. Accessed 25 July 2010.
  5. Aga Khan III, "Hafiz and the Place of Iranian Culture in the World", November 9, 1936 London.
  6. "Hafez's Poetic Art". Encyclopaedia Iranica. http://www.iranicaonline.org/articles/hafez-iii Accessed August 23, 2016.
  7. "Hafez's Poetic Art" Thematics and Imagery". Encyclopaedia Iranica. http://www.iranicaonline.org/articles/hafez-iii Accessed 2016-08-23. Also Shaida, Khalid Hameed (2014). Hafiz, Drunk with God: Selected Odes. Xlibris Corporation. p. 5. ISBN 978-1-4653-7091-4. Accessed 2016-08-23.
  8. a b c Shaida, Khalid Hameed (2014). Hafiz, Drunk with God: Selected Odes. Xlibris Corporation. p. 5. ISBN 978-1-4653-7091-4
  9. Jonathan, Bloom. Islam: A Thousand Years of Faith and Power. Yale University Press, 166. o. (2002). ISBN 0-300-09422-1 
  10. Lewisohn, p. 69.
  11. Gray, pp. 11-12. Gray notes that Ghazvini's and Gani's compilation in 1941 relied on the earliest texts known at that time and that none of the four texts they used were related to each other. Since then, she adds, more than 14 earlier texts have been found, but their relationships to each other have not been studied.
  12. {{refhely|Simon|170. o.}}
  13. a b c Gray, pp. 2-4.
  14. Haider, MH. „The Persian candy”, 2015. július 3. 
  15. Jafri, Sardar. “Hafiz Shirazi (1312-1387-89).” Social Scientist, vol. 28, no. 1/2, 2000, pp. 12–31. JSTOR, www.jstor.org/stable/3518055. Accessed 31 Jan. 2021.
  16. Rabindranath Tagore. Journey to Persia and Iraq, 47. o. (1932) 
  17. Lewisohn, p. 67
  18. Szörényi László: PERZSÁUL A MAGYAR KÖLTÉSZETBEN. real.mtak.hu. mtak.hu (Hozzáférés: 2022. ápr. 22.)
  19. Képes Géza: Háfz és Csokonai. Fil. Közl. 1964. 397–405. pp. és Szauder József: Csokonai poétikájához. In: Mesterség és alkotás. Szerk. Mezei Márta – Wéber Antal. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972. 66–102. pp.
  20. a b Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 132. o.  
  21. Der Diwan von Mohammed Schemsed-din Hafis 1812–1813
  22. Joseph von Hammer, 1835-től báró Joseph von Hammer-Purgstall (* 1774. június 9. Graz, Stájerország; † 1856. november 23. Bécs) osztrák diplomata és orientalista. A keleti irodalom fordítójaként vált ismertté, és a tudományos oszmán-török tanulmányok megalapítójának, valamint a keleti tanulmányok osztrák úttörőjének tartják.
  23. Discoveries
  24. Devendranath Tagore önéletrajza
  25. RABINDRANATH TAGORE
  26. (Spring 2009) „EMERSON ÉS HAFIZ: THE FIGURE OF THE RELIGIOUS POET”. Religion & Literature 41 (1), 111-139. o.  ; "hogy Emerson a költészet területére hivatkozva Hafiz a költők költőjének bizonyulhat"
  27. { Delphi Collected Poetical Works of Hafez. Delphi Classics, 10. o. (2017. június 30.). ISBN 978- 1786562104 
  28. Letters: Marx-Engels levelezés. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  29. a b Darke, Diana. „The book in every Iranian home”, BBC, 2014. október 14. 
  30. Hossein Kaji, "Hafez’s incomparable position in Iranian culture: October 12 is Hafez Day in Iran"] Archiválva 2007. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben., Mehrnews. Tehran Times Opinion Column, October 12, 2006.
  31. Massoud Khalili#September 9, 2001 Massoud Khalili a BBC tudósítójának, Lyse Doucet-nek
  32. fárszi nyelven::حافظ
  33. {{refhely|Simon|171. o.}}
  34. Schroeder, Eric, "The Wild Deer Mathnavi" in The Journal of Aesthetics and Art Criticism, Vol. 11, No. 2, Special Issue on Oriental Art and Aesthetics (December 1952), p.118
  35. William Jones (1772) "Preface" in Poems, Consisting Chiefly of Translations from the Asiatick Tongues p. iv
  36. Dick Davis: Háfiz Faces of Love and the Poets of Shiraz, bevezető
  37. EMERSON, RALPH WALDO - Encyclopaedia Iranica. www.iranicaonline.org . (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  38. Thackston, Wheeler: A Millennium of Classical Persian Poetry, Ibex Publishers Inc. 1994, p. ix in "Introduction"
  39. Davis, Dick, "On Not Translating Háfiz" in the New England Review 25:1-2 [2004]: 310-18
  40. Thackston, Wheeler, A Millennium of Classical Persian Poetry, Ibex Publishers Inc. 1994, p.64
  41. a b Meisami, Julie Scott. "Allegorical Gardens in the Persian Poetic Tradition: Nezami, Rumi, Hafez." International Journal of Middle East Studies 17(2) (May 1985), 229-260
  42. net/fa/magazin/magart/3282/4773/39121# Hafez, énekelt szerelem Mahmood Soree, Golbarg magazin, több 1382, 43. szám
  43. a b id=98s_RXcO2c4C&q=Amir+Mobarez+Din+Mohammad&pg=PA119 Views from the Edge: Essays in Honor of Richard W. Bulliet. Columbia University Press (2004. november 24.). ISBN 9780231509367 
  44. a b c d طنز حافظ. Aftabir.com
  45. a b مائده جان رسید ( بخش سوم)
  46. (arabul: محتسب, a حسبة ) muḥtasib a bazárok és a kereskedelem felügyelője, a középkori iszlám országokban a városok közterületeinek és viselkedésének ellenőre volt, akit a szultán, az imám vagy más politikai hatalom nevezett ki. Feladata annak biztosítása volt, hogy a nyilvános üzleteket a saría törvényeinek megfelelően bonyolítsák le.
  47. Simon 169. o.
  48. Michael Hillmann in Rahnema-ye Ketab, 13 (1971), "Kushesheshha-ye Jadid dar Shenakht-e Divan-e Sahih-e Hafez"
  49. Hafiz' Shirazi Turk: A Structuralist's Point of View. [2014. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hafez című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Háfiz témában.
  • Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 135. o.  
  • Háfiz: Siráz rózsái, Bp. (2001)
  • Simon R.: Iszlám kulturális lexikon, Corvina, Bp. (2009)
  • Shah, I.: A szufi út, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Bp. (1998)
  • Simon: Simon Róbert: Iszlám kulturális lexikon: → ahmadiyya. Budapest: Corvina. ISBN 978 963 13 5788 2  
  • Bashiri, Iraj: "Hafiz' Shirazi Turk": A Structuralist's Point of View. Bashiri's Working Papers: Central Asia and Iran, 1979. [2014. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)
  • Peter Avery, The Collected Lyrics of Hafiz of Shiraz, 603 p. (Cambridge: Archetype, 2007). ISBN 1-901383-09-1
    Translated from Divān-e Hāfez, Vol. 1, The Lyrics (gazals), edited by Parviz Natel-Khanlari (Tehran, Iran, 1362 AH/1983-4).
  • Loloi, Parvin, Hafiz, Master of Persian Poetry: A Critical Bibliography - English Translations Since the Eighteenth Century (2004. I.B. Tauris)
  • Browne, E. G., Literary History of Persia. (Four volumes, 2,256 pages, and twenty-five years in the writing with a new introduction by J.T.P De Bruijn). 1997. ISBN 978-0-936347-66-0
  • Will Durant, The Reformation. New York: Simon & Schuster, 1957
  • Erkinov, A., “Manuscripts of the works by classical Persian authors (Hāfiz, Jāmī, Bīdil): Quantitative Analysis of 17th-19th c. Central Asian Copies”. Iran: Questions et connaissances. Actes du IVe Congrès Européen des études iraniennes organisé par la Societas Iranologica Europaea, Paris, 6-10 Septembre 1999. vol. II: Périodes médiévale et moderne. [Cahiers de Studia Iranica. 26], M.Szuppe (ed.). Association pour l`avancement des études iraniennes-Peeters Press. Paris-Leiden, 2002, pp. 213–228.
  • Hafez, The Poems of Hafez. Trans. Reza Ordoubadian. Ibex Publishers, 2006 ISBN 978-1-58814-019-7
  • Hafez, The Green Sea of Heaven: Fifty gazals from the Diwan of Hafiz. Trans. Elizabeth T. Gray, Jr. White Cloud Press, 1995 ISBN 1-883991-06-4
  • Hafez, The Angels Knocking on the Tavern Door: Thirty Poems of Hafez. Trans. Robert Bly and Leonard Lewisohn. HarperCollins, 2008, p. 69. ISBN 978-0-06-113883-6
  • Hafez, Divan-i-Hafiz, translated by Henry Wilberforce-Clarke, Ibex Publishers, Inc., 2007. ISBN 0-936347-80-5
  • Khorramshahi, Bahaʾ-al-Din. Hafez II: Life and Times, Encyclopædia Iranica (2002) 
  • Yarshater, Ehsan: Hafez I: An Overview. Encyclopædia Iranica, 2002. [2012. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 25.)
  • Jan Rypka, History of Iranian Literature. Reidel Publishing Company. 1968 OCLC 460598. ISBN 90-277-0143-1
  • Chopra, R. M., "Great Poets of Classical Persian", June 2014, Sparrow Publication, Kolkata, ISBN 978-81-89140-99-1.
  • Khorramshahi, Bahaʾ-al-Din. HAFEZ ii. HAFEZ’S LIFE AND TIMES, Encyclopaedia Iranica, Vol. XI, Fasc. 5, 465–469. o. (2012) 
  • Perry, John R.. Karim Khan Zand, Encyclopaedia Iranica, Vol. XV, Fasc. 6, 561–564. o. (2011) 
  • Limbert, John W.. Shiraz in the Age of Hafez: The Glory of a Medieval Persian City. University of Washington Press, 1–192. o. (2011). ISBN 9780295802886 
  • Loloi, Parvin. Hafiz, Master of Persian Poetry: A Critical Bibliography. I.B.Tauris, 1–392. o. (2004). ISBN 9781860649233 

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Háfiz témában.