Repcelepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Repcelepke
Pieris napi LC0176.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Fehérlepkék (Pieridae)
Alcsalád: Pierinae
Nemzetség: Pierini
Nem: Fehérlepke (Pieris)
Schrank, 1801
Faj: P. napi
Tudományos név
Pieris napi
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Artogeia napi
  • Papilo napi Linnaeus, 1758
  • Papilio napaeae Esper, 1777
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Repcelepke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Repcelepke témájú kategóriát.

A repcelepke (Pieris napi) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repcelepke elterjedési területe egész Európa, a legtávolabbi sarki térségek kivételével. Az atlanti-óceáni szigeteken és Krétán hiányzik. A nem veszélyeztetett fajok közé tartozik; általánosan gyakori és mindenütt látható.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pieris napi adalwinda
  • Pieris napi atlantis
  • Pieris napi britannica
  • Pieris napi carlosi
  • Pieris napi hulda
  • Pieris napi japonica
  • Pieris napi kaszabi
  • Pieris napi keskuelai
  • Pieris napi lappone
  • Pieris napi lusitanica
  • Pieris napi maura
  • Pieris napi melaena
  • Pieris napi meridionalis
  • Pieris napi migueli
  • Pieris napi mogollon
  • Pieris napi muchei
  • Pieris napi napi
  • Pieris napi napoleon
  • Pieris napi pallidisima
  • Pieris napi pseudobryonaie
  • Pieris napi santateresae
  • Pieris napi segonzaci

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elülső szárnya 2-2,5 centiméter hosszú. A tavaszi és nyári alakok nagysága és színezete is eltérő, a nyári alak 2,5 centiméter hosszú elülső szárnyával jóval nagyobb. A nemek is eltérő színűek, a legfontosabb különbségek itt is a színek élénkségében, a pikkelyezettség kiterjedésében, valamint az elülső szárny külső szegélyén levő fekete folt méretében érhetők tetten. A nőstény elölső szárnyán fölül rendszerint két petty van; a hímén csak egy. A hátulsó szárny fonákjának alapszíne citromsárga, és fontos határozó bélyege az erek melletti zöldes- vagy barnásszürke hintés. Számos színváltozata ismert; sárga alakja, a f. flava.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repcelepke nyílt területek lakója, ahol a nyirkos helyeket különösen kedveli, továbbá erdei réteken vagy bokros lejtőkön is megtalálható. A répalepkéhez hasonlóan vízigényes faj. A hegyvidékeken 2000 méter magasságig hatol fel.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repcelepkének évente három nemzedéke van, közülük a III. csak meleg, napos években vagy melegebb területeken (például Magyarországon) fejlődik ki tökéletesen. Az I. nemzedék márciustól május végéig, a II. június-júliusban, a III. pedig augusztustól október végéig repül. Késő ősszel már alig találunk aktív lepkéket. Az I. nemzedék hernyói augusztus-szeptemberben, a II. júniusban, a III. pedig augusztusban láthatók. A hernyó tompazöld színű, felül fekete szőrű mirigypontokkal. A légzőnyílások (stigmák) szegélye sárga. A hernyók különböző keresztesvirágúakon élnek, így a repcén (Brassica napus), a kakukktormán (Cardamine), a vízitormán (Nasturtium), a toronyszálon (Turritis), az ikravirágon (Arabis), a kányazsomboron (Alliaria) és más lágy szárú növényeken. Olykor tömegesen elszaporodva komoly károkat okoznak. bábja halvány szürkészöld, fekete pontokkal, az áttelelő bábok fehéresek, rajzolat alig található rajtuk. A báb övszerű szállal növények szárához rögzítve telel át.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.  
  • Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 25.
  • Eitschberger, U, 1983: Herbipoliana Buchreihe zur Lepidopterologie 1 (1): 1-504. Abstract: [1]
  • Eitschberger, U., 2001: Fünfzehnte ergänzung zu Systematische Untersuchungen am Pieris napi-bryoniae-Komplex (s.l.) Eine neue Unterart von Pieris napi (Linnaeus, 1758) vom Polar Ural (Lepidoptera: Pieridae). Atalanta 32 (1/2): 85-88.
  • Syst. Nat. (Edition 10), 1:498