Répalepke
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pieris rapae (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Répalepke témájú médiaállományokat. |
A répalepke (Pieris rapae, régebben Artogeia rapae) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a fehérlepkék (Pieridae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
Egész Európában előfordul a 62. szélességi fokig; egyes példányai északabbra még megfigyelhetők. Többé-kevésbé egész Észak-Afrikában is előfordul. Mindenütt közönséges, esetenként tömegesen is fellép: Magyarországon ez a leggyakoribb nappali lepke.
Megjelenése [szerkesztés]
A répalepke elülső szárnya 1,6–3 cm hosszú. A káposztalepkénél (Pieris brassicae) kisebb, de ahhoz alakja és színezete is hasonlít, ezért „kis káposztalepkének” is nevezik. Elülső szárnyának csúcsfoltja legfeljebb a 3. hosszanti érig terjed, míg a káposztalepkéé a külső szegély közepéig fut le. A nőstény elülső szárnyán fölül két fekete folt van, míg a hímén csak egy (sőt, néha egy se).
A különböző nemzedékek imágóinak sötét foltjai és pikkelyezettsége eltérő. Hozzá hasonló faj a magyar fehérlepke (Pieris manii, régebben Artogeia manii), de annak szárnycsúcsán a fekete folt nagyobb.
A hernyó tompazöld egy világos csíkkal; oldalai is világosak. Bábja zöldesszürke vagy barnás, sárga csíkkal.
|
|
Életmódja [szerkesztés]
Az olyan nyílt területeket kedveli, ahol sok a virág, így kertekben is megtaláljuk. A tengerpartoktól egészen 2000 méter magasságig előfordul. A kultúrtájhoz igen jól alkalmazkodott. A káposztalepkéhez hasonlóan lassan, csapongva repül. Olykor tömegesen elszaporodva nagy károkat okoz.
Szaporodása [szerkesztés]
Évente két–négy nemzedéke van. Magyarországon három nemzedéke fejlődik ki (ha az időjárás kedvező, a negyedik is). Az I. nemzedék lepkéi márciustól május végéig, a II. nemzedéké júniustól augusztus végéig, a III.-hoz tartozók pedig szeptember-októberben repülnek.
Petéit egyesével rakja a káposztafélékre.
Az I. nemzedék hernyói szeptember-októberben, a II.-é júniusban, a III.-é pedig szeptemberben tevékenyek. A hernyók a keresztesvirágúakon, mindenekelőtt a káposztán, a repcén, az ikravirágon és a kányazsomboron élnek. Míg az I. nemzedékbeli hernyók többnyire vadnövényeken tartózkodnak, a II. nemzedék tagjai szívesen vándorolnak át a kultúrnövényekre. Különösen kedvelik a káposzták belső, úgynevezett szívleveleit, míg a káposztalepke hernyói a káposztafejeket kívülről befelé haladva „dolgozzák meg”. A bábot övszerű szál rögzíti az aljzathoz, így telel át a tápnövényen, falakon vagy kerítéseken.
|
.jpg)
|
Források [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
- Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 25.
