Repülő finn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paavo Nurmi az 1924-es olimpián.

A repülő finn (finnül: Lentävä suomalainen) egy becenév, amelyet több finn sportoló is kiérdemelt. Eredetileg finn közép- és hosszútávú futók kapták, de a kifejezést később kiterjesztették a figyelemre méltó sporteredményt elérő finn versenyzőkre is.

Atlétika[szerkesztés]

A becenevet először Hannes Kolehmainen érdemelte ki, akit Mosolygó Hannes-ként is ismertek. A kiváló atléta három aranyérmet szerzett és két világcsúcsot is felállított az 1912-es stockcholmi olimpián.[1] Ahogy az országban egyre inkább elterjedtebb lett a közép- és hosszútávú futás, és sportolóik is egyre sikeresebben szerepeltek, több atléta, így Paavo Nurmi és Ville Ritola is kiérdemelte a becenevet. Nurmi három aranyérmet nyer az 1920-as és ötöt a négy évvel későbbi párizsi olimpián. Utóbbi világeseményen négy csapatszámban Ritola is társa volt. A két olimpián is győztes Volmari Iso-Hollo az 1930-as évek egyik legismertebb finn futója volt, az 1940-es években pedig Taisto Mäki öt világrekordot tartott, így ők is kiérdemelték az elismerést.[2] Lasse Virén volt az utolsó repülő finn atléta, ő az 1972-es és 1976-os nyári olimpián nyerte meg az 5000 m-es és 10 000 m-es eseményeket.

Rali[szerkesztés]

Timo Mäkinen és Rauno Aaltonen az 1965-ös Finn ralin.

Ezt követően az 1960-as években a raliversenyzőkre használták a kifejezést, eredményeik elismerésére. Timo Mäkinen, Rauno Aaltonen és Simo Lampinen voltak az első versenyzők, akikre így hivatkoztak. 1968-ban a Castrol kiadta az "A repülő finn" című filmet, amely az 1968-as Finn raliról szól és amely Mäkinen és Hannu Mikkola párbaját dokumentálja. Az ezt követő időszakban a négyszeres világbajnokok Juha Kankkunen és Tommi Mäkinen volt akiket gyakran emlegettek ezen a becenéven.

Formula–1[szerkesztés]

Mika Häkkinen a 2000-es amerikai nagydíjon.

Az első pilóta, aki a becenevet a Formula–1-ben viselte, Leo Kinnunen volt. 1970-ben Kinnunen a sisakjára is felfestette a címet, miután megnyerte a World Sports Car Championship elnevezésű gyorsasági autós sorozatot a Porsche számára.[3] Kinnunen volt az első finn aki eljutott a Formula-1-be, de a gyenge Surtees autóval nem tudott kiugró eredményt elérni. Az 1980-as években Keke Rosberg kapta a becenevet, aki 1982-ben a világbajnoki címet is elhódította. A későbbi finn pilóták sikerei után Rosberget az "eredeti repülő finn"-ként emlegették.[4] Rosberg után többen is kiérdemelték a címet, köztük Mika Häkkinen, aki 1998-ban és 1999-ben is megnyerte a versenyzők világbajnokságát,[5] de Mika Salo,[6] Kimi Räikkönen - a 2007-es szezon bajnoka[7] - Heikki Kovalainen[8] és Valtteri Bottas is rászolgált az elismerésre.[9]

Motorsport[szerkesztés]

Két keréken a leghíresebb repülő finn Jarno Saarinen, más néven a báró volt, aki 1972-ben megnyerte a 250cc-es világbajnokságot és a 350cc-es géposztályban Giacomo Agostini egyik nagy riválisa volt. Saarinen a következő évben halt meg, miközben vezette mind a 250 mind pedig az 500 cm-es bajnokságot. Az ő nevéhez fűződik az egyik leghíresebb ma is használatos motorvezetési technika kifejlesztése, amint a versenyző kanyarodás közben testét a motortól eltartva, térdét az aszfaltot súrolja.[10] Az 1970-es években Heikki Mikkola négy motokrossz világbajnoki címet nyert, míg Mika Kallio 2005-ben és 2006-ban is másodikként végzett a 125cc-es bajnokságon, mindkettőjüket illették a repülő finn becenévvel.[11]

Labdarúgás[szerkesztés]

A skóciai Hibernian FC-re játszó Shefki Kuqi a furcsa, de népszerű gólöröme miatt kapta meg a "repülő finn" nevet. Szokása volt, hogy ünneplés során hassal a földre vetette magát, széttárt karjaival pedig repülőgépet imitált, számos rajongó és újságíró figyelmét felhívva magára.[12]

A repülő finnek listája[szerkesztés]

Motorsport[szerkesztés]

Téli sportok[szerkesztés]

Egyéb sportágak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1912 Stockholm”, CBC. [2006. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2006. december 29.) 
  2. Pony Express”, Time, 1940. április 8.. [2013. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.) 
  3. Nieminen, Jamie: Flying Finns - 50 vuotta autourheilun historiaa (finnish nyelven). Turun Sanomat. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 29.)
  4. Keke Rosberg. Official Formula 1 website. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  5. Flying Finn waits for an answer. BBC Sport, 2001. szeptember 14. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  6. Tremayne, David. „Motor racing: Signs of hope for the forgotten Mika”, The Independent, 1998. május 31. (Hozzáférés: 2013. október 18.) 
  7. de Menezes, Jack. „Ferrari president Luca Di Montezemolo confirms decision over Kimi Raikkonen return will be made in 'the next few days'”, The Independent, 2013. szeptember 10. (Hozzáférés: 2013. október 18.) 
  8. Glover, Paul. „Flying Finn crashes Renault”, Herald Sun, 2007. március 1. (Hozzáférés: 2013. október 18.) 
  9. Weaver, Paul: Valtteri Bottas roars into Formula One with iron will to succeed. The Guardian, 2013. március 11. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  10. McComisky, John: The Flying Finn. BikeSportNews. (Hozzáférés: 2006. december 29.) [halott link]
  11. Heikki Mikkola. motorcyclemuseum.org. (Hozzáférés: 2013. január 8.)
  12. Wathan, Chris: Kuqi: The Flying Finn. WalesOnline
  13. Olympics not just for the young. Kingman Daily Miner

További információk[szerkesztés]