Német rali
A Német rali, jelenlegi nevén: ADAC Rallye Deutschland (korábban: OMV ADAC Rallye Deutschland) egy raliverseny Németországban.
Eredetileg Frankfurt, Mainz és Koblenz voltak a rendező városok, de 2000-ben áthelyezték a központot Trierbe és környékére. A verseny korábban az Európa-bajnokság és a Német Bajnokság fordulója is volt. 2002 óta a Rali-világbajnokság része.
Történet[szerkesztés]
Az első, 1982-es verseny központja Frankfurt volt, a későbbi években viszont Mainz, Koblenz, Adenau és St. Wendel is otthont adott az eseménynek. A versenyközpontot 2000-ben Trierbe helyezték át, a szervezők pedig egy érdekes megoldással éltek: a versenyközpont, a Parc Fermé, a médiaközpont és a rajt/célceremónia Trierben volt, míg a szervizpark a körülbelül 60km-re lévő Bostalsee partján. Hagyományosan a verseny csütörtök reggel kezdődött a Shakedown-nal, majd ezután a versenyzők részt vettek a rajtceremónián Trierben. Ezután három versenynap következett, mindhárom nap más karakterisztikájú szakaszokkal.
Az első nap Triertől nem messze, a Mosel partján lévő szőlőültetvényeken keresztül vezettek a szakaszok; a szervizpark a Bostalsee-nél volt, az esti Parc Fermébe pedig visszaautóztak a csapatok Trierbe.
A második nap a Baumholder környéki katonai gyakorlópályákon kijelölt szakaszokkal, köztük a híres Panzerplatte szakasszal folytatódott, majd este egy nézőcsalogató városi szakasszal zárták a napot St. Wendelben.
A harmadik nap a Saar-vidék északi részén, St. Wendel körüli szakaszokkal folytatódott, a verseny utolsó szakasza a második nap már egyszer teljesített városi szakasz volt. A versenyzők ezután visszatértek az ünnepélyes célceremóniára Trierbe.
Ez a program -a távoli helyszínek, és az ebből következő hosszú összekötő szakaszok miatt- rengeteg kritikát kapott a nézőktől, versenyzőktől, csapatoktól, és magától az FIA-tól is; ezért 2007-től kezdve a verseny teljes körű központja Trier lett. A szakaszok is változtak: a shakedownt a luxemburgi határ mellé helyezték át, emellett a Trier környéki szőlőföldeken kialakított szakaszok kaptak nagyobb hangsúlyt. Az első nap jellege nem változott, a második nap viszont a baumholderi katonai gyakorlópályák mellé a harmadik napról átkerültek Saar-vidéki szakaszok, a harmadik napon pedig ismét a szőlőföldeken zajlik a verseny. A verseny zárószakasza a 4.37km hosszú Circus Maximus szuperspeciál, mely a Porta Nigra mellett vezet el. A nézők itt választhatnak, hogy vagy a felállított lelátókról nézik a szakaszt, vagy a pálya mellé állnak.
A verseny népszerűsége töretlen, hiszen mind a francia, mind a belga, mind pedig a luxemburgi határhoz közel van. 2007-ben csak a Circus Maximus szakaszt 15000 néző követte; a verseny nézőszáma a 200000-et meghaladja minden évben.
A 2009-ben az FIA ritkította a világbajnokság naptárát, és rotációs rendszert vezetett be. Az az évi verseny emiatt elmaradt, egy évvel később viszont már visszatért a versenynaptárba, és azóta is biztos helye van. A legtöbbször Sébastien Loeb és Daniel Elena diadalmaskodott: kilenc győzelmükből nyolcat sorozatban szereztek, ami rekord.
A szakaszok jellege[szerkesztés]
Habár a versenyt teljes egészében aszfalton rendezik meg, a szakaszok jellege nagyon különböző, ezért is szokták a "három verseny az egyben" jelzőt használni.
A Mosel melletti szőlőföldek útjain kijelölt szakaszok jó minőségűek, de keskenyek, és a sok hajtűkanyar miatt igen kevés az egyenes szakasz. A nézők különösen szeretik ezeket a pályákat, ugyanis rengeteg helyen ülhetnek ki kőfalakra vagy a szőlőültetvénybe, gyakran alig pár méterre az ideális ívtől. Ez többször okozott már problémát, 2008-ban az egyik szakaszt törölni is kellett, mert a túl sok néző jelentette balesetveszély igen nagy volt.
A Baumholder melletti katonai gyakorlótéren kijelölt szakaszok semmiben sem hasonlítanak az első napi pályákra: betonosak vagy rossz minőségű aszfaltburkolatúak, sok a bukkanó, és rendkívül gyorsak. Emellett a gyakorlótéren az utat szegélyező hatalmas, tankok pályán tartása érdekében földbe ágyazott betontömbök (Hinkelstein) vannak, kis hibahatárt adva a versenyzőknek. A Saar-vidéki pályák szintén nagyon gyorsak, de ezek minősége nagyon jó, és bukkanók sincsenek. A harmadik nap pályái az első napihoz hasonlóak.
A szakaszok változatossága mellett sokszor az időjárás is megnehezíti a csapatok dolgát, hiszen az egyik szakaszon lehet, hogy ömlik az eső, míg a következő már csontszáraz. A 2004-es verseny volt ebből a szempontból a legnehezebb: a változó körülmények miatt többek között Marcus Grönholm, Gilles Panizzi, Dani Sola, Petter Solberg, Daniel Carlsson és Roman Kresta is összetörték az autójukat a verseny folyamán.
Győztesek[szerkesztés]
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Statisztikák - versenyzők és csapatok, amelyek többször is diadalmaskodtak[szerkesztés]
|
|
További információk[szerkesztés]
- A verseny hivatalos honlapja (németül) (angolul)
