Rövidpályás gyorskorcsolya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saguenay 500m.jpg

A rövidpályás gyorskorcsolya (általánosan használt angol elnevezéssel shorttrack) téli olimpiai sportág, a gyorskorcsolya egyik szakága.

Szabályrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sportágat általában az egyébként jégkorong céljára használt jégpálya közepén, egy 111,12 méter hosszú, bójákkal jelölt oválpályán űzik. A pályán a gyorskorcsolyában megszokott pályafelfestés, ebből következően a szabályozott pályaváltás hiányzik, a versenyzők egymást előzve próbálnak a legjobb pozícióba kerülni, így a verseny leginkább egy pályakerékpáros futamra emlékeztet. A sportág első pillanatra feltűnő jellegzetessége, hogy a versenyzők a kanyarokban élesen bedőlnek, annyira, hogy a kezüket a jégre helyezve akadályozzák meg a kicsúszásukat.

A pálya sajátosságai miatt a gyorskorcsolyához képest jelentősen nagyobb a bukások száma. Erre is tekintettel az előfutamok során nem az időeredmény – mint a gyorskorcsolyában – hanem az adott futamban elért helyezés alapján jutnak tovább a versenyzők. A gyakori bukások miatt bukósisak sípcsont- és bokavédő, nyakvédő, valamint kesztyű használata kötelező.

A futamokban négy-hat versenyző indul, tömegrajttal, az ellenfelet kilökni, a hátulról érkező gyorsabb versenyzőt feltartani nem szabad. A szabályok betartására az oválkörön belül tartózkodó bírók ügyelnek.

Mind a férfi, mind a női versenyeknél három egyéni szám létezik: 500 méter (4 és fél kör), 1000 méter (9 kör), és 1500 méter (13 és fél kör). Az Európa- és világbajnokságokon ezentúl számítással megállapítják a 3000 méteres „összetett eredményt” is.

Az egyéni versenyeken kívül váltóversenyeket is rendeznek, a nőknek 3000, a férfiaknál 5000 méteres távon. A váltónál egy csapatban négy versenyző van, ebből egy a versenypályán, három a körön belül tartózkodik. A váltás a szabály szerint érintéssel történik, a gyakorlatban a leváltott versenyző hátulról meglökve ad lendületet a váltótársának. Nincs szabályozva, hogy egy csapattag milyen távot köteles megtenni, csupán az, hogy minden csapattagnak kötelező legalább egy kört mennie, illetve az utolsó két körben már nem szabad váltani.

A rövidpályás gyorskorcsolyának nincsen külön szakszövetsége, nemzetközi szinten a Nemzetközi Korcsolya Unió (ISU), Magyarországon a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség szervezi a versenyeket. A legjelentősebb verseny az olimpia, ahol az 1988-as bemutató után 1992-ben küzdöttek először az érmekért. A sportágban világ- és Európa-bajnokságokat, valamint világkupát rendeznek.

Ismert sportolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sportág kimagasló vezéregyéniségei a dél-koreai versenyzők, akik az eddig az olimpiákon lezajlott 32 döntőből 17-et nyertek meg. Az éremtáblázaton Kanada és az Egyesült Államok követi őket.

Köszönhetően annak, hogy a sportág nem követel speciális létesítményt, kiválóan alkalmas arra, hogy az adottságaik miatt hagyományosan nem a téli sportokban jeleskedő országokban is népszerű legyen. Ilyen ország hazánk is, ahol a az utóbbi időben figyelemre méltó eredmények születtek. A 2006-os torinói téli olimpiai játékokon az 1500 méteres távokon Huszár Erika a 4., Knoch Viktor az 5. helyen végzett. Sikerüknek köszönhetően 1948 óta első alkalommal fordult elő, hogy két magyar versenyző is pontszerző helyen végzett téli olimpián.

A sikersorozat azóta is folytatódik, több kontinensbajnoki érem után 2009. január 18-án Torinóban megszületett az első magyar európa-bajnoki aranyérem, amit a Huszár Erika, Darázs Rózsa, Heidum Bernadett, Keszler Andrea összetételű női váltó ért el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]