Portál:Kémia/Kiemelt szócikk/Cikk 8
A hidrogén (latinul: hydrogenium) a periódusos rendszer első kémiai eleme. A hidrogénatom vegyjele H, rendszáma 1. A hidrogén valójában igen ritkán fordul elő önálló atomként, legtöbbször kétatomos molekulákat alkot, melyek képlete H2. A hidrogént először Robert Boyle állította elő 1671-ben. Henry Cavendish fedezte fel 1766-ban, hogy önálló elem. A hidrogént Antoine Lavoisier nevezte el, a neve „vízképzőt” jelent. görög eredetű, Normálállapotban színtelen, szagtalan, íztelen, nemfémes, egy vegyértékű, igen gyúlékony gáz. Nagyon jó hővezető. Vízben igen kis mértékben oldódik, nagyon jól oldódik egyes fémekben (palládium, platina, nikkel). A hidrogén a legkönnyebb és egyben a világegyetemben leggyakrabban előforduló elem. A Földön leginkább vegyületeivel találkozhatunk: jelen van a vízben, szinte minden szerves vegyületben és minden élőlényben. A fősorozatbeli csillagok nagyrészt plazma halmazállapotú hidrogénből állnak, amit apránként héliummá égetnek el. Laboratóriumi előállítása során erős savakat reagáltatnak valamilyen negatív standardpotenciálú fémmel, például cinkkel. Ipari mennyiségű hidrogént többnyire földgáz és vízgőz reakciójával állítanak elő. A víz elektrolízise a hidrogén előállításának egyszerű, de energia-, így költségigényes módja. A hidrogén leggyakoribb izotópja 1H, ennek neve prócium. Ennek a stabil izotópnak az atommagja egyetlen protonból áll. Létezik még egy stabil és egy radioaktív izotópja is, a deutérium (2H) és a trícium (3H).