Robert Boyle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Kerseboom:Robert Boyle portré

Robert Boyle (Írország, Lismore, 1627. január 25.London, 1691. december 30.) angol fizikus és kémikus, a modern kémia előfutára. 1680-tól a londoni Királyi Természettudományos Társaság (Royal Society) elnöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Boyle egy sok gyermekes családban látta meg a napvilágot, apja Richard Boyle (Cork első lordja) hetedik fiaként.[1] Ez a polgárháborút kivéve tisztes megélhetést biztosított számára. Ifjúként egy tanítóval éveken át több európai országban is járt. Éppen Firenzében tartózkodott mikor Galilei meghalt. Az ezzel kapcsolatos felhajtás felkeltette kíváncsiságát, és elkezdett Galileit és Galileiről olvasni. Ezen olvasmányok hatására kötelezte el magát a természettudományok kutatása mellett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkássága az alkimistáktól Nobelhez és a Nobel-díjas kémikusokhoz vezetett. Így vallott erről a kémiai Nobel-díjas Oláh György Életem és a mágikus kémia - Egy Nobel-díjas önéletrajzi gondolatai címmel a Nobel Centenáriumra megjelent művében:

A kételkedő kémikus címlapja (1661)

"A kémia tulajdonképpen a tizenhetedik században vált önálló tudománnyá, elsősorban Robert Boyle munkásságának köszönhetően, aki igen sokat tett azért, hogy eloszlassa a kémiát valami kétséges áltudománynak tekintő nézeteket. Boyle A kételkedő kémikus című könyvében a kísérleti megfigyelés és a kémiai reakciók kvantitatív módszerekkel történő tanulmányozásának fontosságát hangsúlyozza. Legmaradandóbbak az égéssel és a kalcinálással kapcsolatos úttörő jelentőségű kísérletei, valamint az a megállapítása, hogy a gáz térfogata fordítottan arányos a gáz nyomásával."[2]

1653-ban John Wilkins meghívja az oxfordi egyetemre. Ott Wilkins ifjú pártfogoltját Hooke-ot alkalmazza asszisztensként. Hooke segítségével kitűnő légszivattyút szerkesztett (1659-ben). Elsőként fedezte fel, illetve publikálta (1662-ben), hogy a gázok térfogata fordítottan arányos a rájuk ható nyomással (ez az általános gáztörvény egy speciális esete, az ún. Boyle–Mariotte-törvény). Elsőként állított elő hidrogéngázt 1671-ben. Boyle foszforról szóló leírásához 200 évig nem tudtak újat tenni. Ő alkotta meg a sav-bázis koncepciót és a modern laboratóriumi kísérletezés alapjait.[3][4] Boyle londoni laboratóriuma volt az első tudományos kutatóintézet.[5]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. John Gribbin: A tudomány története 1543-tól napjainkig (Akkord Kiadó, Budapest, 2004 - ISBN 963-9429-56-2)
  2. A LIFE OF MAGIC CHEMISTRY - Autobiographical Reflections of a Nobel Prize Winner. Wiley-Interscience, 2001. - Magyarul: ÉLETEM ÉS A MÁGIKUS KÉMIA - Egy Nobel-díjas önéletrajzi gondolatai. Bp.: BETTER - Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002.
  3. Robert Boyle (angol nyelven). litencyc.com. (Hozzáférés: 2012. január 24.)
  4. Robert Boyle (angol nyelven). Stanford Encyclopedia of Philosophy. (Hozzáférés: 2012. január 24.)
  5. Vekerdi László: Így élt Newton. Móra Könyvkiadó, Budapest. 1977.


Előző:
Johann Valentin Andreae
Sion-rend nagymestere
1654-1691
Következő:
Isaac Newton