Boyle–Mariotte-törvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robert Boyle (1627-1691)

A Boyle–Mariotte-törvény egyike a tökéletes (ideális) gázokra vonatkozó gáztörvényeknek. A törvény névadói: Robert Boyle (16271691) ír természettudós és filozófus volt, aki ezt a törvényt 1662-ben fedezte fel. Edme Mariotte (16201684) francia fizikus tőle függetlenül 1676-ban szintén felfedezte.

A Boyle–Mariotte-törvény kimondja, hogy egy adott mennyiségű ideális gáz térfogatának és nyomásának szorzata egy adott hőmérsékleten állandó. Matematikailag kifejezve:

\qquad\qquad p V = k

ahol:

k értéke úgy határozható meg, hogy egy adott hőmérsékleten megmérik a gáz térfogatát és nyomását. Ha ezután valami megváltozik, (általában a térfogatot változtatják meg) akkor az új térfogathoz kiszámítható a gáz nyomása. Egyszerűbben kifejezve: a nyomás és a térfogat fordítottan arányos adott hőmérsékleten.

Ha adott mennyiségű gáz két állapota között írjuk fel az összefüggést (állandó hőmérsékletet feltételezve), akkor az alábbi képletet kapjuk:

 \qquad p_1V_1 = p_2V_2,

ahol 1 indexszel az egyik állapotot, 2 indexszel a másik állapotot jelöltük. Ha ebből például a második nyomást akarjuk meghatározni, akkor írhatjuk:

 \qquad p_2 = p_1V_1/V_2.

Ha a Boyle–Mariotte-törvényt a Gay-Lussac-törvénnyel és a Charles-törvénnyel kombináljuk, az egyesített gáztörvényt írhatjuk fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kendall Haven: 100 Greatest Science Discoveries of All Time (Unlimited Libraries, 2007)
  • Magyarított Flash animáció a Boyle–Mariotte-törvény szemléltetésére. Szerző: David M. Harrison