Pettyes busa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pettyes busa
Tolstolobec pestrý, hlava.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Xenocyprinae
Nem: Busa (Hypophthalmichthys)
Faj: H. nobilis
Tudományos név
Hypophthalmichthys nobilis
(Richardson, 1845)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pettyes busa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyes busa témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyes busa témájú kategóriát.

A pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pettyes busa Dél-Kína meleg vizű mély folyóiban és tavaiban őshonos. Közép- és Kelet-Európában betelepítették (a Duna vidéke, a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tengerek folyói). Magyarországra a fehér busa-ivadékokkal került, tógazdaságokban nevelik. Európai állományai növekednek.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja: A hal teste nyújtott, oldalról lapított, háta kissé magas, feje széles, csúcsos. Szája felső állású, bajuszszálak nélkül, szájrése rézsút felfelé irányul. Szemei kicsinyek, nagyon mélyen ülnek (sokkal mélyebben, mint a fehér busánál). Hasoldalán, a hasúszók és a farok alatti úszó között él húzódik. Pikkelyei kicsinyek, 114-120 az oldalvonal mentén. Hátúszója 10, farok alatti úszója 15-17 sugarú, az első 3 gyengén elcsontosodott. Garatfogai egysorosak, 4-4.

Mérete: Testhossza legfeljebb 195 centiméter.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fehér busával szemben nemcsak kezdetben, hanem később is állati planktonnal él. A kifejlett példányok bélcsatornája csak a testhossz 4-5-szörösére nő. 19 Celsius-fok vízhőmérséklet alatt a kifejlett egyedek főként állati planktont és fenéklakó apró állatokat esznek, a növényi planktonra csak akkor térnek át, ha a hőmérséklet emelkedik. Az íváshoz tartósan meleg (25 Celsius-foktól) vizet igényelnek.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a volt Szovjetunióban eredményesen keresztezték a fehér busával, és az ivadékot exportálták, a hazai vizekben is gyakoriak a hibridek.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8