Pettyes busa
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Hypophthalmichthys nobilis (Richardson, 1845) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pettyes busa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyes busa témájú médiaállományokat. |
A pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
A pettyes busa Dél-Kína meleg vizű mély folyóiban és tavaiban őshonos. Közép- és Kelet-Európában betelepítették (a Duna vidéke, a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tengerek folyói). Magyarországra a fehér busa-ivadékokkal került, tógazdaságokban nevelik. Európai állományai növekednek.
Megjelenése [szerkesztés]
Alakja: A hal teste nyújtott, oldalról lapított, háta kissé magas, feje széles, csúcsos. Szája felső állású, bajuszszálak nélkül, szájrése rézsút felfelé irányul. Szemei kicsinyek, nagyon mélyen ülnek (sokkal mélyebben, mint a fehér busánál). Hasoldalán, a hasúszók és a farok alatti úszó között él húzódik. Pikkelyei kicsinyek, 114-120 az oldalvonal mentén. Hátúszója 10, farok alatti úszója 15-17 sugarú, az első 3 gyengén elcsontosodott. Garatfogai egysorosak, 4-4.
Mérete: Testhossza legfeljebb 195 centiméter.
Életmódja [szerkesztés]
A fehér busával szemben nemcsak kezdetben, hanem később is állati planktonnal él. A kifejlett példányok bélcsatornája csak a testhossz 4-5-szörösére nő. 19 Celsius-fok vízhőmérséklet alatt a kifejlett egyedek főként állati planktont és fenéklakó apró állatokat esznek, a növényi planktonra csak akkor térnek át, ha a hőmérséklet emelkedik. Az íváshoz tartósan meleg (25 Celsius-foktól) vizet igényelnek.
Egyéb [szerkesztés]
Miután a volt Szovjetunióban eredményesen keresztezték a fehér busával, és az ivadékot exportálták, a hazai vizekben is gyakoriak a hibridek.
Forrás [szerkesztés]
- Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
