Pajor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy májusi cserebogár pajora

A pajor a Scarabaeiformia fajainak lárvája, melyek a föld alatt, a talajban fejlődnek ki. A pajorok a nőstény bogár által lerakott petékből kelnek ki, majd kifejlett rovarokká alakulnak át.

Előfordulása[szerkesztés]

Leginkább az európai kontinensen találkozhatunk vele, de Törökországban és Oroszország nyugati felben is előfordulhatnak. Többnyire a homokos területeken volt jellemző hatalmas kártételük, de a kötött talajokon is ugyanúgy jelen vannak szinte állandó jelleggel. Magyarországon háromévenként, májustól egészen június végéig találkozhatunk velük.

Leírása[szerkesztés]

Testük zömök és hosszúkás hátsó része felé sötétedik, és vastagszik. Színük csontfehér vagy piszkosfehér árnyalatú. Fejük, előtoruk, és potrohuk szürkésfekete, a szárnyfedőik pedig barnák. A potrohszelvények oldalán háromszög alakú, világos foltok láthatók, a szárnyfedőket ritkás fehér szőrzet fedi. 3 pár ízeltlábuk van, amik a test elején, a barna fej közelében helyezkednek el. Rágó szájszervük erős és a pajorok akár négy-öt centiméteresre is megnőhetnek.

Életmódja[szerkesztés]

A nőstény egyedek kevésbé árnyékolt, növényekkel sűrűn benőtt, fagymentes helyekre tojnak két-három alkalommal 20-30 petét. A talajnedvesség hatására ezek a peték megduzzadnak, 30-50 nap múlva kikelnek a pajorok. Elsőként a tojásrakás évében vedlenek nyár végén, másodjára a következő nyár elején. A lárvák a talajban vízszintesen és függőlegesen is sokat mozognak. A pajorok fiatal korukban humusszal táplálkoznak, de növekedésük során inkább a zsenge hajszálgyökerek mellé telepszenek. Teljes átalakulással fejlődnek ki, a Kárpát-medencében ez három évet, míg hidegebb vidékeken négy évet vesz igénybe.

Általában két évet töltenek el lárvaalakban, gyakran 1 méteres mélységben. A lárva kora a fejtok méretéből állapítható meg. Nagyjából egy ásónyomnyi mélységben kezdődik meg a bábozódás a harmadik év nyarának közepén, a bábból őszre fejlődik ki az imágó, ami azonban nem jön a felszínre, hanem áttelel a talajban. A rajzás végéhez közeledve a nőstények száma kisebb lesz, mivel a peterakás után kimerülnek, és elpusztulnak a földben. Közben a hímek is elpusztulnak, vagy végelgyengülésben, vagy számos ellenségük által elfogyasztva. A kifejlődött pajor a harmadik évben kis üreget váj a földben magának, ezt kisimítja és benne alakul át bábbá.

Fajok[szerkesztés]

Cetonia aurata pajor

Ismertebb pajor lárvájú fajok:

Lucanus cervus pajor

Cetoniinae:

Polyphylla fullo pajorok

Lucanidae:

Dynastes hercules pajor

Lucanidae:

Dynastinae:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]