Kallócserebogár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kallócserebogár
Nőstény kallócserebogár
Nőstény kallócserebogár
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Család: Ganajtúrófélék (Scarabaeidae)
Alcsalád: Cserebogárformák (Melolonthinae)
Nemzetség: Melolonthini
Nem: Polyphylla
Faj: P. fullo
Tudományos név
Polyphylla fullo
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kallócserebogár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kallócserebogár témájú kategóriát.

A kallócserebogár vagy csapó cserebogár (Polyphylla fullo), a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába, azon belül pedig a cserebogárformák (Melolonthinae) alcsaládjának Polyphylla nemébe tartozó kártevő rovarfaj.
Laza homoktalajú vidékek lakója.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Afrikában és Európában honos, a leggyakoribb Közép- és Dél-Európában. Elterjedésének északi határa Svédország déli része, a keleti határ a Balkán és a Kaukázus.

Mindenütt laza, homokos talajú vidékeken él, elsősorban fenyvesek közelében.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hím egyed

Az imágó 3-3,5 cm hosszúságú. Alapszíne barna vagy fekete, felülete fényes, apró fehéres pikkelyekből álló foltok díszítik, melyek könnyen ledörzsölhetők. A hím kisebb és karcsúbb, mint a nőstény, csápjának lemezei azonban szélesek és hosszúak.

Petéik viszonylag nagyok, fehér színűek, vízfelvétel során a többszörösükre duzzadnak.

A pajorok legnagyobb alakjukban 6-8 cm hosszúak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kallócserebogár jellegzetessége, hogy csukott szárnyfedője alatt jól hallható cincogó hangot hallat, melyet szárnyának az utolsó potrohlemezhez való dörzsölésével idéz elő.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bogarak júniusi és júliusi estéken rajzanak. A hím egyedek mindig többen vannak a nőstényeknél és is előbb jelennek meg. A hímek repülnek, széles csápjaik segítségével keresik fel a talajon vagy fákon várakozó nőstényeket.

Az párzás után az érési táplálkozást követően a nőstények a talajba ássák magukat, majd 20-30-as csomókban helyezik el petéiket.
Teljes fejlődésük 4 évig tart. Az utolsó év májusában a pajorok méteres mélységben elkészítik bábkamrájukat, bebábozódnak, majd bogárrá alakulnak. Azután, hogy a kimásznak a földből, kezdődik a rajzás.

Táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A petékből kikelő ifjú pajorok bármilyen növény gyökerét elfogyasztják, később erős rágóikkal már a keményebb fás részeket is elpusztítják. Szívesen fogyasztják a burgonya gumóit.

A kifejlett bogarak elsősorban a feketefenyő tűleveleivel táplálkoznak, de szükség esetén az erdeifenyő, vagy más lombos fák leveleit is fogyasztják.

Kártétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károkat leginkább a pajorok okoznak, melyek táplálkozásuk során gyakran károsítják a szőlődugványok föld alatti részeit, gyümölcsfák gyökereit, burgonyatermést. Erős rágóikkal képesek az ujjnyi vastag gyökereket is átrágni.

Fenyvesek közelében az imágók is nagy károkat okozhatnak a fák lombajinak megkopasztásával.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]