Paál György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paál György
Életrajzi adatok
Született 1934. december 31.
Budapest
Elhunyt 1992. március 6. (57 évesen)
Budapest
Állampolgárság magyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
ELTE
Pályafutása
Szakterület csillagászat
Kutatási terület kozmológia
Munkahelyek
MTA Csillagászati Kutatóintézete -
Szakmai kitüntetések
Detre László-díj (1984, 1993)

Paál György (Budapest, 1934. december 31.Budapest, 1992. március 6.)[1] fizikus, csillagász. Jelentős eredményeket ért el a galaxishalmazok alakulására, az ősuniverzum keletkezésére és a világegyetem tágulására vonatkozó elméletek terén. Lukács Bélával és Horváth Istvánnal együtt több kozmológiai cikket publikált, többek között a világegyetem nemtriviális topológiai szerkezetéről és a nem nulla kozmológiai állandóról.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amelyet 1958-ban fejezett be. Diplomaszerzését követően, 1958-ban az MTA Csillagászati Kutatóintézetének tudományos munkatársa lett. Itt dolgozott egészen haláláig.

1987-ben súlyos betegségbe esett, amiből orvosai és felesége gondos munkájának köszönhetően elkezdett ugyan felépülni, és újra munkaképessé vált, de 1992 márciusában, munka közben hirtelen elhunyt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakmai pályáját az 1950-es évek végén kezdte, galaxishalmazok, majd kvazárok vizsgálatával , részben a Palomar Sky Atlason végzett saját galaxisszámlálásai alapján. Eredményei értékét növeli, hogy ekkor a magyar tudományosság nemzetközi kapcsolatai még fejletlenek voltak. Az 1970-es években a kvazárok bizonyos vöröseltolódásoknál való sűrűsödéséből arra következtetett, hogy a világegyetem talán nemtriviális topológiájú. Ez akkoriban nagyon újszerű, bár az általános relativitáselmélet alapján nem meglepő feltevés volt. Az 1970-es évek második felében ezt a megfigyelési tényt a fejlődés lehetséges következményeként magyarázta.

Az 1980-as években, először a nagy egyesítés után, majd a relativisztikus kvantumgravitáció megsejtésével a gondolat már nem volt annyira különös: talán a Planck-idő-táji események késői nyomait látjuk a kvazáreloszlásban. Paál György 1983-ban bekapcsolódott a nagy egyesítés kozmológiai alkalmazásainak vizsgálatába, és számos cikket publikált.

Utolsó három publikációjában a galaxisok és kvazárok sűrűségeloszlását felhasználva különböző kozmológiai modelleket tanulmányozott.[2] Ezekből munkatársaival pozitív kozmológiai állandóra következtettek.[3] A megfigyelési adatokból \Omega_{\Lambda} \simeq 2/3 értékre következtettek.[4] Ez nagyon közel áll a 2011-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazott \Omega_{\Lambda} \simeq 0,7 értékhez.[5]

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTA Geonómiai Tudományos Bizottságának munkájában 1986-tól 1992-ig vett részt, emellett tagja volt a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) kozmológiai bizottságának. Munkássága elismeréseként két ízben, 1984-ben és 1993-ban vehette át a Detre László-díjat.

Főbb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Paál, G. (1970.). „The global structure of the universe and the distribution of quasi-stellar objects”. Acta Physica Academiae Scientarium Hungaricae 30, 51. o.  
  • Abonyi Iván – Paál György – Tihanyi László: Modern kozmológia. Budapest: (kiadó nélkül). 1987.  
  • Paál, G.; Horváth, I.; Lukács, B.: Inflation and compactification from galaxy redshifts? Astrophysics and Space Science, vol. 191, no. 1, p. 107-124. (1992)
  • Holba, A.; Horváth, I.; Lukács, B.; Paál, G.: Cosmological parameters and redshift periodicity. Astrophysics and Space Science (ISSN 0004-640X), vol. 198, no. 1, p. 111-120. (1992)
  • Holba, A.; Horváth, I.; Lukács, B.; Paál, G.: Once more on quasar periodicities. Astrophysics and Space Science, vol. 222, no. 1-2, p. 65-83. (1994)

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lukács B., Paál Gy. (1995): Az Univerzum fejlődéstörténete. Kézirat. MTA Geonómiai Tudományos Bizottsága, Budapest
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 12–13. o. ISBN 9635474148  

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/limes/bartha-magyar-csillagaszok.html
  2. Paál, G.; Horváth, I.; Lukács, B.: Inflation and compactification from galaxy redshifts? Astrophysics and Space Science, vol. 191, no. 1, 1992, p. 107-124. doi = 10.1007/BF00644200 bibcode=1992Ap&SS.191..107P
  3. Holba, Agnes; Horvath, I.; Lukacs, B.; Paal, G.: Astrophysics and Space Science, vol. 198, no. 1, 1992, p. 111-120. doi = 10.1007/BF00644305
  4. Holba, Agnes; Horváth, I.; Lukács, B.; Paál, G.: Once more on quasar periodicities. Astrophysics and Space Science (ISSN 0004-640X), vol. 222, no. 1-2, 1994, p. 65-83 doi = 10.1007/BF00627083
  5. http://index.hu/tudomany/urkutatas/2011/10/14/magyar_csillagaszok_evekkel_eloztek_meg_az_idei_fizikai_nobelt_kapo_tudosokat/

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]