Spanyol Szocialista Munkáspárt
| Spanyol Szocialista Munkáspárt (Partido Socialista Obrero Español) |
|
 |
|
| Adatok | |
| Elnök | José Luis Rodríguez Zapatero |
|
|
|
| Alapítva | 1879 |
| Székház | C/ Ferraz, 70 Madrid |
|
|
|
| Ideológia | szociáldemokrácia |
| Politikai elhelyezkedés | balközép |
| Nemzetközi szövetségek | Szocialista Internacionálé |
| EP-frakció | Európai Szocialisták Pártja (PES) |
| Hivatalos színei | vörös |
| Weboldala | |
A Spanyol Szocialista Munkáspárt (spanyolul Partido Socialista Obrero Español, rövidítve PSOE) Spanyolország legerősebb baloldali pártja.
1879-ben Madridban alapította Pablo Iglesias Posse, amely hagyományosan szoros kapcsolatban működik az ugyancsak Pablo Iglesias alapította Spanyol Munkások Általános Szövetségével (UGT), az ország egyik legnagyobb szakszervezetével.
A PSOE Európa második legrégibb szocialista pártja a német SPD után. A párt eredeti célja a munkásosztály érdekeinek képviselete volt, amely tartalmazott szocialista és kommunista eszméket.
Francisco Franco diktatúrájának idején a PSOE illegálisan működött. A Franco-rendszer bukása után a párt megújult, 1979-ben elvetették a marxista tételeket. Ennek eredményeként 1982-ben Felipe González személyében a párt történetében először a PSOE delegálhatta Spanyolország miniszterelnökét. González hivatalát egészen 1996-ig megtartotta.
Ma a PSOE ideológiailag az európai szociáldemokrácia értékeire alapul. A 2004. március 14-ei általános választásokat megnyerve Spanyolország kormányzó-pártja, ezzel főtitkára, José Luis Rodríguez Zapatero az ország miniszterelnöke lett. Fontos reformintézkedéseket vezetett be: többek között kivonta Spanyolország csapatait Irakból és legalizálta az egynemű házasságokat.
Többségét a párt a 2008-as parlamenti választásokon is megtartotta, ám a 2011. december 20-i választásokon elveszítette a Néppárttal (Partido Popular, PP) szemben, így jelenleg az ellenzék legnagyobb pártja.
2008-as parlamenti választások [szerkesztés]
2008. március 9-én a PSOE megnyerte az általános választásokat. A Képviselőházban a 350 mandátumból 169-et szerzett meg, míg a rivális Néppárt 154-et. A fennmaradó mandátumokon több kisebb párt osztozott: a Konvergencia és Unió (CiU) 10-et, a Baszk Nacionalista Párt (EAJ-PNV) 6-ot, a Katalán Republikánus Bal (ERC) 3-at, míg az Egyesült Balolal 2 mandátumot kapott.
A Szenátusban a PSOE nem tudott többséget szerezni: 101 szenátort küldhet a Néppárt, 89-et a PSOE, 12-t a PSC-ERC-ICV-EUiA, 4-et a CiU, és 2-t at EAJ-PNV. A tartományi (autonóm közösségi) választások is változatos képet mutattak: Andalúziában és Katalóniában a baloldal elsöprő győzelmet aratott, míg Madridban és a Kasztíliákban a Néppárt került többségbe.
Neves tagjai [szerkesztés]
- Cayetano Redondo Aceña
- Joaquín Almunia
- Julián Besteiro
- Francisco Largo Caballero
- Felipe González
- Alfonso Guerra
- Rodolfo Llopis
- Tomás Meabe
- Pablo Iglesias Posse
- Indalecio Prieto
- Ramón Rubial
- José Luis Rodríguez Zapatero
Külső forrás [szerkesztés]
- PSOE, a párt hivatalos honlapja – spanyolul
