PC–9
| PC–9 | |
 | |
| Az Ausztrál Királyi Légierő Rulettes műrepülő csapatának egyik PC–9A gépe | |
| Funkció | könnyű oktató repülőgép |
| Gyártó | Pilatus Aircraft |
| Gyártási darabszám | kb. 250 db (még gyártás alatt) |
| Személyzet | 2 fő |
| Első felszállás | 1984. május 7. |
| Méretek | |
| Hossz | 10,70 m |
| Fesztáv | 10,12 m |
| Magasság | 3,26 m |
| Szárnyfelület | 16,3 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 1685 kg, 1725 (PC–9M) kg |
| Max. felszállótömeg | szolgálati: 3200 kg, műrepülésre: 2350 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 1 db Pratt & Whitney Canada PT6A–62 légcsavaros gázturbinás sugárhajtómű |
| Teljesítmény | 950 LE (708 kW), 1150 LE (857 kW) PC–9M kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 576 km/h, 667 km/h (PC–9M) |
| Átesési sebesség | 141 km/h futóval, 124 km/h futó nélkül |
| Hatótávolság | 1642 km, 1593 (PC–9M) km |
| Legnagyobb repülési magasság | 11 580 m |
| Emelkedőképesség | 19,7 m/s (PC–9M) |
| Szárny felületi terhelése | 138 kg/m² |
| Maximális túlterhelés | +4,5 g, (+7 g műrepüléskor), -2,25 g (3,5 g műrepüléskor) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz PC–9 témájú médiaállományokat. | |
A Pilatus PC–9 alsószárnyas elrendezésű légcsavaros gázturbinával hajtott kiképző repülőgép, amelyet a svájci Pilatus Aircraft gyár fejlesztett ki, gyártása napjainkban is folyik.
A típus a PC–7 Turbo Trainer jelentős továbbfejlesztése (azzal mindössze 10%-ban azonos), nagyobb és modern műszerezettségű kabint, kabintetőt és módosított szárnyat kapott, illetve Martin-Baker katapultülésekkel szerelték fel. Fejlesztése 1982-ben indult egy PC–7-es folyamatos átépítésével. Az első PC–9 prototípus 1984. május 7-én szállt fel, a második július 20-án. Ez utóbbi már a későbbi sorozatgyártás során alkalmazott avionikai rendszerekkel épült.
A légügyi hatóságok típusengedélyét 1985 szeptemberében kapta meg a típus. A program szerencsétlenségére ekkor vesztett tendert a Brit Királyi Légierőben a Short Tucano-val szemben. Ettől függetlenül a British Aerospace-el együtt kidolgozott marketingnek köszönhetően a Pilatus hamarosan megkötötte első megrendelését Szaúd-Arábiával. Azóta ötféle változatban több mint 265 darabot adtak el belőle katonai és polgári célra egyaránt.
Üzemeltetők[szerkesztés]
Katonai üzemeltetők[szerkesztés]
Angolai Légierő: 1987-ben 4 db gépet vettek.
Ausztrál Királyi Légierő
Bolgár Légierő
Ciprusi Légierő
Csádi Légierő
Horvát Légierő: 22 db-ot rendszeresítettek, a Krila Oluje („Vihar Szele”) műrepülőcsapat is repüli.
Iraki Légierő
Ír Légihadtest
Mexikói Légierő
Mianmari Légierő
Ománi Királyi Légierő
Svájci Légierő
Szaúdi Királyi Légierő
Szlovén Légierő
Thai Királyi Légierő
Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje
Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete- Az Amerikai Egyesült Államok hadereje
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Polgári üzemeltetők[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
PC–9M a Pilatus Aircraft oldalán
