Németországi forgalmi rendszámok
A német rendszámtáblák (németül: Kraftfahrzeug-Kennzeichen vagy hétköznapibb nyelven Nummernschilder) azt jelölik, hogy az adott járművet melyik területen regisztrálták. Ha egy motoros jármű tulajdonosa megváltoztatja Németországon belül az állandó lakhelyét, vagy más járásból, városból vesz járművet, annak megfelelően meg kell változtatnia a jármű dokumentumait. Ebben az eljárásban a tulajdonos dönthet úgy, hogy új rendszámtáblát igényel, vagy akár meg is tarthatja az eddig használt jelzéseket. Hessen, Schleswig-Holstein, Brandenburg, Szászország, Türingia és Észak-Rajna-Vesztfália voltak azon első államok, melyek törvényei szerint a tulajdonosoknak nem kellett lecserélniük a rendszámtáblát, ha az államon belül költöznek el. Azóta a szövetségi kormány is hasonló szabályozást fogadott el, mely 2015. január 1-től hatályos.[1] Innentől kezdve már nem lehet a rendszámtábla alapján ránézésről megmondani, hogy hol van a tulajdonos lakóhelye. Ennek ellenére mind a mai napig nagyon népszerű játék, még gyermekek körében is Németországban, hogy utazás közben ki kell találni, „honnan jött az az autó”.[2]
Van egy olyan lehetőség is, hogy ideiglenes rendszámtáblát regisztrálnak (például motoroknál), mikor a közutakat az évnek csak egy bizonyos szakaszában akarják használni. Bár az ideiglenes rendszámot csak a rajtuk feltüntetett időszakban szabad használni, és ha hosszabb ideig akarják használni, akkor új rendszámot kell venni, az állandó rendszámoknak nincs lejárati idejük. Németországban a gépjárműadót a rendszámtáblától függetlenül, a bankszámláról történő közvetlen levonással fizetik ki.
A rendszámtáblákat nem a regisztrációs iroda készíti, hanem harmadik fél, profitorientált vállalat, mely az irodával megegyező vagy ahhoz nagyon közel fekvő helységben üzemel. A sikeres regisztrációt követően a jelentkező csak egy papírdarabot kap, amit bármelyik, rendszámtáblákat forgalmazó boltban leadhat. Néhány helyen a környéken több olyan üzlet is van, ahol ezeket a rendszámokat el lehet készíttetni, s minél messzebb van a bolt a regisztrációs irodától, általában annál olcsóbb az adott helyen a rendszám. Ahogy ezek a rendszámtáblák – általában néhány perc alatt – elkészülnek, az igénylőnek vissza kell mennie az irodába, ahol kifizeti az eljárás díját, megkapja a biztonsági pecsétet és a biztonsági matricát, majd ezek felhelyezése után forgalomba lehet állni az új rendszámtáblával.
Formátum
A jelenlegi német rendszámtáblák kinézete 1994 óta változatlan. Ahogy az Európai Unió legtöbb országában, így itt is kék alapon fehérrel írva az országkóddal kezdődik a sor (D Németország német nevének németül: Deutschland = Németország rövidítéséből), az Európai Unió zászlaja (kék alapon körbe elrendezve 12 sárga csillag) szerepel rajta.
A rendszámtábla többi része feketével van nyomtatva, fehér háttérre. Az országkód után egy-, két- vagy hárombetűs jelzés szerepel, ami azt mutatja meg, melyik városban/járásban regisztrálták az autót. Például B Berlin jele. Ezek a kódok régebben megegyeztek a német járások jeleivel. 2013 óta már egykori járások is kaptak jelzéseket.[3] Néhány esetben a városi járások és a környező települések ugyanazt a jelet használják. Az ilyen esetekben az ezt követő betűk és számok mennyisége eltér a városon kívül és belül. Például Straubing esetében (SR) egy betű van a kód után (SR-A 123). Az ezt körülvevő németül: Straubing-Bogen esetében két betű (SR-AB 123) áll a kód után. Ezt a rendszert azonban csak kevés városban használják, egyre több helyen nem tesznek különbséget a város és az azt körülvevő járás között. Ilyen példa többek között németül: Regensburg és az azt körülvevő Regenburg járás csak 2007 óta használ külön rendszert.
A városok/járások kódjának a hossza általában összefüggésben van a területen élők lélekszámával. Emögött az az elképzelés áll, hogy minden jelzés ugyanolyan hosszú legyen, ne legyenek túlnyúlások. A nagyobb járásoknak ugyanis a több lakó miatt több jel állna a területjelek után. A legnagyobb német városoknak általában egy betű a jele (B=Berlin, M=München, K=Köln, F=Frankfurt, L=Lipcse németül: Leipzig, S=Stuttgart), a legtöbb többi német járásnak két- vagy hárombetűs a kódja. Tehát a városokról és az egybetűs járásokról azt feltételezik, hogy nagyobbak és fontosabbak. Így sok járás próbálkozik minél rövidebb jelzést szerezni magának.[4]
Vannak azonban kivételek is. Ilyen például Németország második legnagyobb városa, Hamburg (HH, németül: Hansestadt Hamburg, mert történelmileg a Hanza-szövetséghez tartoztak, és ez már 1906 és 1945 között szerepelt is náluk mint elöljáró. Hasonló a története Brémának és Bremerhavennek is, melyek Bréma Szabad Hanza Városhoz tartoznak, és közös HB előtagot használnak (1906–1947-ben, majd 1950 után ismét). Ezeket az utánuk használt betűk és számok darabszáma különbözteti meg.
1956-ban Lübeck szintén visszakapta régen használt HL előtagját, melyet 1906 és 1937 között már használt, amikor megszűnt az államisága. Az imént említett három északnyugati városhoz hasonlóan, de történelmi előzmények nélkül négy északkeleti Hanza-város, Greifswald, Rostock, Stralsund és Wismar is a HGW, HRO, HST and HWI mellett döntött, mert a HG (németül: Hochtaunuskreis és németül: Bad Homburg vor der Höhe), HR (németül: Schwalm-Eder-Kreis, Homberg), HS (németül: Kreis Heinsberg) és HW (németül: Kreis Halle Vesztfália) már ki voltak osztva nyugatnémet járásoknak.
Több nyugatnémet városnak az előtagja a központjukból származik. Ilyen németül: Ammerland (WST, németül: Westerstede után), németül: Dithmarschen (HEI, németül: Heide in Dithmarschen után), németül: Harburg (WL, németül: Winsen an der németül: Luhe után), németül: Herzogtum Lauenburg (RZ, németül: Ratzeburg után) stb.
Jegyzetek
- ↑ Verbraucherzentrale Nordrhein-Westfalen e.V.: Kfz-Kennzeichen: HH auch für Frankfurter, 2014. december 2. [2014. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 9.)
- ↑ Auto-Quiz: Kennzeichen raten (Guess Licence Plates) Sablon:In lang Autozeitung, published: 8 September 2017, accessed: 8 April 2020
- ↑ Kfz-Kennzeichen Deutschland. KFZ-MAG.de, 2014. augusztus 24. (Hozzáférés: 2017. július 14.)
- ↑ Codes of Germany (13 September 2017)
Kapcsolódó szócikk
További információk
