Norvég irodalom
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
| A sorozat témája a norvég kultúra |
|---|
 |
| Történelem |
| Nyelv |
|
Híres norvégok
|
A kezdetek
Az ó-norvég irodalom szorosan összefügg az ó-izlandival. I. Harald norvég király udvarában (9. század) a skald költészet virágzott; az öreg Bragi (850 körül) és a hvini Thjodholz (900 táján), akiktől daltöredékek is maradtak fönn, norvég skaldok voltak. A vikingek hőskora volt a költészet forrása, de az előkelő családokkal ez is Izlandba költözött s a 16. század közepe felé már Norvégiában nyoma is alig volt. A próza-irodalom kezdetén ugyanoly munkássággal találkozunk Norvégiában is, mint Svédországban és Dániában; a törvények és jogok gyűjteményein kívül vallásos tartalmú iratok fordításai teszik az első nyelvemlékeket. A hazai történetet először latinul (Theodoricus Monachus, 1175 táján), s csak később, valószínűleg izlandi befolyásra írták hazai nyelven (Olafsaga). Sverrir király (megh. 1202.) korában, ki állítólag maga is írt egy enciklopédikus munkát (Speculum regale), és az öreg Hakon alatt (megh. 1263.), kinek rendeletére a déli romantikus irodalom több emlékét lefordították, a prózairodalom nagyobb lendületet vett; ekkor keletkezett a Thidrekssaga is (l. o.), de azután a dán nyelv elhatalmasodván, a norvég nyelvű irodalom lehanyatlott. Dán nyelven írt mindenki, még Ludvig Holberg is, aki norvég létére a leghíresebb dán költő lett.
A 19. századtól
Csak a 19. században, mióta Norvégia külön vált Dániától (1814) s a kristianiai egyetemet megalapították (1811), kezd fejlődni egy norvég nemzeti irodalom, bár az úttörők: Henrik Anker Bjerregaard (1792–1842) és Maurits Hansen (1794–1842) munkássága sikertelen volt. Tulajdonképpen csak Johan Sebastian Welhaven (1807–1873), Henrik Wergeland (1808–1845) és Andreas Munch (1811–1884) költők munkássága vetette meg alapját az önálló és eredeti norvég irodalomnak. Követőik közt Jensen, Kjerulf, Monsen érdemelnek említést, de különösen Jørgen Moe, aki Peter Christen Asbjørnsennel kiadta az ó-norvég népmondákat.
Jó regényeket és novellákat írtak: Camilla Collett (szül. Wergeland) és Magdalene Thoresen; továbbá Jonas Lie, Elster, Arne Garborg, Alexander Kielland és mások. A drámairodalom nagy nevei különösen Bjørnstjerne Bjørnson és Ibsen, akik a fiatal norvég irodalomnak európai hírnevet szereztek. Népszerű iratokat írtak: Ole Vig, Aasmund Olavsson Vinje, C. Janson, Eilert Sundt, L. K. Daa, stb; irodalmi, történelmi és nyelvészeti kutatásokat végeztek: R. Keyser, Chr. Lange, P. A. Munch, J. E. Sars, G. Storm, E. R. Unger, Sophus Bugge, Qu. Reigh, stb.
Források
- Bokor József (szerk.). Norvég nyelv és irodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. október 6.
- ↑ On Ibsen's role as "father of modern drama," see Ibsen Celebration to Spotlight 'Father of Modern Drama'. Bowdoin College, 2007. január 23. [2013. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 27.); on Ibsen's relationship to modernism, see Moi (2006, 1-36).
