Norvég zene
Komolyzene [szerkesztés]
A komolyzene hívei sokat köszönhetnek a nagy zeneszerzőnek, Edvard Griegnek (1843-1907). Bár Norvégia teljes függetlenségét csak két évvel a zeneszerző halála előtt vívta ki, Grieg művei és nagyszabású koncertjei biztosították az ifjú ország hírnevét a nemzetközi zenei közösségben. Az a tény, hogy Norvégia csak 1905-ben nyerte el függetlenségét, jelentősen befolyásolta a norvég zene történetét. Az ezt megelőző ötszáz év alatt Norvégiát gyakorlatilag alig érintették az európai arisztokrácia és burzsoázia kulturális hagyományainak főbb irányvonalai, ennek következtében a reneszánsz és barokk muzsika területén Norvégia nem sok mindent tud felmutatni. Griegnek azonban voltak kiemelkedő elődei. Halfdan Kjerulf (1815-1868) zongoradarabok szerzőjeként, műdalénekesként és karénekesként vált ismertté a 19. század közepén. Szintén az 1800-as évek közepére tehető a hegedűvirtuóz Ole Bull (1810-1880) páratlan karrierje Európában és az USA-ban. Ez a két jelentős művész alapozta meg a mai klasszikus zenei közösség fejlődését Norvégiában. Grieg és Bull meghatározó szereplői a Bergeni Nemzetközi Fesztiválnak, hiszen a fesztivál különleges helyszínei között találjuk az Edvard Grieg Múzeumot, valamint Lysøent, Ole Bull otthonát, mely híven őrzi életének és munkásságának emlékét.
A mai norvég klasszikus zene közösségének is megvannak a maga kiemelkedő alakjai, ideértve az Oslói Filharmónikus Zenekart, a Bergeni Filharmónikus Zenekart, a Norvég Kamarazenekart, Leif Ove Andsnes zongoraművészt, Truls Mørk csellóművészt és Solveig Kringelborn szoprán énekesnőt, hogy csak néhányat említsünk.
Grieg és Bull fénykora, valamint a kimagasló művészegyéniségek jelenlegi korszaka között eltelt idóben is találunk néhány nemzetközileg elismert szólistát, mint például Kirsten Flagstad (1895-1962) szoprán énekest. A jelenkor nemzetközi hírű szólistáit, együtteseit és zenekarait Norvégia az 1970-es években létrehozott zenei közösségek kezdeményezéseinek köszönheti. Először is lerakták az általános zenei oktatás alapjait, számtalan zenei fesztivált szerveztek, koncerttermeket építettek az ország minden nagyobb városában. A soron következő jelentősebb terv ezen a téren, egy új Norvég Nemzeti Opera felépítése Oslóban, mely várhatóan 2008 tavaszára készül el.
A norvég zeneszerzők életben tartották Edvard Grieg örökségét az évek folyamán. Legjelentősebb utódja, kétségkívül, Christian Sinding (1856-1941) volt, akinek munkásságára vitathatatlanul hatott a romantika. Még akkor is, amikor már a norvég zenére is egyértelmű befolyást gyakorolt a kontinensen divatos atonalitás, a norvég zeneszerzők kemény magja megtartotta Grieg muzsikájának tonális, nemzeti vonásait kompozícióik építő elemei között. Itt említhetjük David Monrad Johansen (1888-1974), Ludvig Irgens Jensen (1894-1969), Harald Sæverud (1897-1992), Klaus Egge (1906-1979), Geirr Tveitt (1908-1981), Øistein Sommerfeldt (1919-1994), valamint Johan Kvandal (1919-1999) nevét. A kortárs zeneszerzők között Ragnar Söderlind (sz. 1945) az, aki leginkább azonosul ezzel a nézettel.
- Szerző: Norvég Zenei Információs Központ
Black metál [szerkesztés]
Norvégia híres a black metál zenekarairól, először ők használták a black metál kifejezést, de a műfaj megteremtője tagadhatatlanul a brit Venom zenekar.
Meghatározó Norvég black metál zenekarok:
- Burzum
- Carpathian Forest
- Darkthrone
- Gorgoroth
- Immortal
- Mayhem
- Satyricon
