Ugrás a tartalomhoz

Nepotizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Graf Poly (vitalap | szerkesztései) 2021. április 21., 11:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Példák a magyar történelemből)
Rokoni kapcsolatok rendszere

A nepotizmus a hatalmi pozíciók (és a vele járó előnyök: vagyon, befolyás stb.) olyan elosztása, mikor a döntéshozók a rokonaikat, barátaikat részesítik előnyben az alkalmasabb, felkészültebb jelentkezőkkel szemben. A szó a latin nepos szóból ered, melynek jelentése „unokaöcs” vagy „unokatestvér”.

A fogalmat eredetileg arra használták, amikor püspökök és pápák választásánál fordult elő a jelenség.

Nevezetes politikai példák

A politikai életben gyakori, hogy egy hatalmi pozícióban lévő ember közeli rokona szintén magas rangot nyer minden látható képesítés vagy teljesítmény nélkül, ez főleg a diktatórikus vagy autokrata rendszerekre jellemző, de demokráciákban is van rá példa. A dinasztikus hatalomgyakorlás irányába mutató példák egyes – alkotmányuk szerint nem monarchikus – országokból:

  • Azerbajdzsán: Heydər Əliyev elnök megromlott egészsége miatt 2003-ban visszavonult, és fiát, a miniszterelnök İlham Əliyevet tette meg utódjául. Apja két hónappal később meghalt, azóta İlham Əliyev az Új Azerbajdzsán Pártot is vezeti.
  • Szíria: Háfez al-Aszad elnök halála után fia, Bassár el-Aszad került hatalomba, annak ellenére, hogy az ország akkori alkotmánya szerint még túl fiatal volt ehhez.
  • Maldív-szigetek: egy időben az elnök, Maumoon Abdul Gayyoom 13 testvére, mostohatestvére és osztálytársa kapott pozíciót a kormányban.
  • Észak-Korea: A hatalmat Kim Ir Szen – a „Nagy Vezér” – halála (1994) után fia, Kim Dzsongil – a „Kedves Vezér” – vette át, mint a Koreai Néphadsereg Legfőbb Parancsnoka és a Koreai Munkáspárt főtitkára. Az ő 2011-es halála után az unoka, Kim Dzsongun – a „Reggeli Csillag Királya”[1] – vette át a hatalmat.

Nemcsak egyenesági leszármazottak részesülhetnek, és nem csak politikai pozícióban, hanem egyéb rokonok (testvér, házastárs, élettárs, vő stb.) is, akik gazdasági vagy egyéb hatalmi körbe tartozó területen szerezhetnek magas jövedelemmel járó érdekeltségeket, de ide tartozhatnak a különféle baráti közösségekbe tartozó barátok, ismerősök is.

Példák a magyar történelemből

Az egyik legismertebb eset az volt, amikor 1486-ban Mátyás király a feleségének, Aragóniai Beatrixnak az akkor mindössze hét éves unokaöccsét, Estei Hippolitot esztergomi érsekké nevezte ki. (A kinevezésbe VIII. Ince pápa csak egy évvel később és bizonyos feltételekkel egyezett bele.) A jelenkorból Orbán Viktort lehet felhozni példának, aki vejét és gyermekkori jóbarátját hozta kivételezett helyzetbe.

III. Kallixtusz pápa is bőkezűen osztogatott rokonainak

10–11. század: XII. János pápa (ur. 955 – 963), VIII. Benedek pápa (ur. 1012 – 24), XIX. János pápa (ur. 1024 – 32) és IX. Benedek pápa (ur. 1032 – 45) túlzottan kedveztek rokonaiknak, s nekik nagyszámú egyházi javadalmat és előkelő világi (állami vagy városi) hivatalt juttattak.

13. sz: III. Miklós pápa (ur. 1277 – 80), majd az avignoni fogság idején V. Kelemen pápa (ur. 1305 – 14) és VI. Kelemen pápa (ur. 1342 – 52), a nyugati egyházszakadás idején IX. Bonifác pápa (ur. 1389 – 1404) és XII. Gergely pápa (ur. 1406 – 15).

15-16. sz: a nepotizmus tetőpontjára hágott: egyes pápák magának az Egyházi Államnak a területeit is nemcsak hűbérül adták rokonaiknak, hanem valósággal világi hercegségekké alakították át azokat, s úgy osztották szét nekik. Legmesszebb e téren III. Kallixtusz (Borgia, ur. 1455 – 58), II. Piusz pápa (Piccolomini, ur. 1458 – 64), IV. Szixtusz pápa (della Rovere, ur. 1471 – 84), VIII. Ince pápa (Cibo, ur. 1484 – 92), VI. Sándor pápa (Borgia, ur. 1492 – 1503), X. Leó pápa (Medici, ur. 1513 – 21), VII. Kelemen pápa (Medici, ur. 1523 – 34), III. Pál pápa (Farnese, ur. 1534 – 49) és IV. Pál pápa (Caraffa, ur. 1555 – 59) mentek. Utóbbi azonban később mereven szembehelyezkedett a nepotizmussal.

Később is akadtak pápák, akik családjukat gazdagították: V. Pál pápa (Borghese, ur. 1605 – 21), VIII. Orbán pápa (Barberini, ur. 1623 – 44), VII. Sándor pápa (Chigi, ur. 1655 – 67), majd utánuk a nepotizmus mindinkább kiveszett. Legerélyesebben a nepotizmus ellen V. Piusz pápa (ur. 1566 – 72) és XII. Ince pápa (ur. 1691 – 1700) lépett fel; utóbbi a Romanum decet pontificem bullában megtiltotta, hogy a pápáktól bármely rokonuk pénzt, javadalmat s hivatalokat kaphasson; a pápának rokonait még szegénységükben is csak úgy szabad segíteni, mint bármely más szegényeket. Ettől kezdve a nepotizmus fokozatosan megszűnt.[2]

Jegyzetek

Külső hivatkozások