Bates-törpeantilop

Bates-törpeantilop
	Régi rajz az állatról
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Antilopformák (Antilopinae);
Nemzetség:	Törpeantilopok (Neotragini);
Nem:	Nesotragus; Von Dueben, 1846
Faj:	N. batesi;
Tudományos név
	Nesotragus batesi; (De Winton, 1903)
Szinonimák
	Neotragus batesi;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bates-törpeantilop témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bates-törpeantilop témájú kategóriát.

A Bates-törpeantilop (Nesotragus batesi) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába tartozó faj.

A korábbi rendszertani besorolások a nyugat-afrikai apró törpeantiloppal (Neotragus pygmaeus) rokonították, és a Neotragus nembe helyezték, azonban a mitokondriális DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy valójában nem közeli rokonok.^[1]^[2]^[3]

Előfordulása

A Bates-törpeantilopok Közép-Afrika párás, dús aljnövényzetű síkvidéki erdőségeinek lakói, de az emberi környezetben is megtalálhatóak ültetvények közelében, utak mentén és erdőirtás után regenerálódó területeken. A faj három különálló régióban fordul elő:

Nigéria délkeleti részén, a Nigertől keletre a Cross-folyóig;
a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részén, a Lualabától északra és keletre, némileg átnyúlva Uganda délnyugati határvidékére;
Kamerun déli részén, a Sanagától délre, északkeleten a Közép-afrikai Köztársaságban a Sangháig, délkeleten és délen pedig Egyenlítői-Guineán és Gabonon át a Kongói Köztársaság nyugati részéig.

Megjelenése

A Bates-törpeantilopok nevüknek megfelelően kis termetű állatok: testtömegük 2-3 kilogramm, marmagasságuk 25-31 centiméter, hosszuk 50-57 cm között mozog, amihez 4,5-5 cm-es farok csatlakozik. A tehenek némileg nagyobbak a bikáknál. Testfelépítésük karcsú, hátsó lábaik hosszúsága miatt faruk némileg magasabban van a válluknál. Hátuk ívelt, nyakuk rövid. Szőrzetük fényes, sötét mahagóniszínű vagy gesztenyebarna a háton, az oldalak felé világosodik. A hasoldal fehér, ahogy az áll és a torok is; fehér és fekete mintázat a fülön is megfigyelhető. Szarvakkal csak a hímek rendelkeznek, ezek simák, hosszuk 3,8-5 cm, és az orr vonalával párhuzamosan hátrafelé hajlanak.

Életmódja

A magányosan élő hímek territoriálisak, 2-4 hektáros területüket fejükön levő mirigyeik váladékával jelölik ki. A nőstények nem tartanak territóriumot, viszont gyakorta élnek néhány állatot számláló csoportokban. Meneküléskor rövid, érdes vakkantást hallatnak, a hímek pedig orrhangú hívójellel keresik a teheneket.

A Bates-törpeantilop elsősorban leveleket, hajtásokat, bimbókat és gombákat fogyaszt, fűféléket csak kevésbé. Előszeretettel jár rá az emberi terményekre (pl. földimogyoró), ám az általa okozott kár minimális.

Szaporodása

Párzásra egész évben sor kerülhet, de a csúcsidőszakot a száraz időszak vége és a nedves időszak kezdete jelenti. Körülbelül féléves vemhességet követően egyetlen utód jön a világra. A Bates-törpeantilopok hímjei 8-18 hónaposan, nőstényei rendszerint 16 hónaposan érik el az ivarérettséget.

Természetvédelmi helyzete

A Bates-törpeantilopok állományát körülbelül kétszázhúszezresre becsülik, és stabilnak tűnik. Rejtőzködő életmódja miatt vadászata nem gyakori, ráadásul alkalmazkodik a mezőgazdasági területek közelségéhez és másodlagos növényzethez. Élőhelyén számos védett területen is menedéket talál. Mindezt tekintetbe véve a Természetvédelmi Világszövetség nem tekinti veszélyeztetettnek a fajt.

Jegyzetek

↑ Bärmann, Eva V. & Schikora Tim. The polyphyly of Neotragus – Results from genetic and morphometric analyses. MammalianBiology 79 (2014) 283–286 http://dx.doi.org/10.1016/j.mambio.2014.01.001
↑ (1999. november 3.) „Evolutionary affinities of the enigmatic saola (Pseudoryx nghetinhensis) in the context of the molecular phylogeny of Bovidae”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 266 (1422), 893–900. o. DOI:10.1098/rspb.1999.0720. PMID 10380679. PMC 1689916.
↑ Kuznetsova, M.V. (2003). „Revision of phylogenetic relationships in the Antilopinae subfamily on the basis of the mitochondrial rRNA and β-spectrin nuclear gene sequences”. Doklady Biological Sciences 391 (1–6), 333–6. o. DOI:10.1023/A:1025102617714. ISSN 1608-3105.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
Animal Diversity Web
ARKive.org^{[halott link]}

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Bärmann, Eva V. & Schikora Tim. The polyphyly of Neotragus – Results from genetic and morphometric analyses. MammalianBiology 79 (2014) 283–286 http://dx.doi.org/10.1016/j.mambio.2014.01.001

[Hassanin-2] (1999. november 3.) „Evolutionary affinities of the enigmatic saola (Pseudoryx nghetinhensis) in the context of the molecular phylogeny of Bovidae”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 266 (1422), 893–900. o. DOI:10.1098/rspb.1999.0720. PMID 10380679. PMC 1689916.

[3] Kuznetsova, M.V. (2003). „Revision of phylogenetic relationships in the Antilopinae subfamily on the basis of the mitochondrial rRNA and β-spectrin nuclear gene sequences”. Doklady Biological Sciences 391 (1–6), 333–6. o. DOI:10.1023/A:1025102617714. ISSN 1608-3105.

[1]

[2]

[3]