Bates-törpeantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bates-törpeantilop
Neotragus batesi Goodchild.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Antilopformák (Antilopinae)
Nemzetség: Törpeantilopok (Neotragini)
Nem: Neotragus
Faj: N. batesi
Tudományos név
Neotragus batesi
(De Winton, 1903)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bates-törpeantilop témájú rendszertani információt.

A Bates-törpeantilop (Neotragus batesi) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába, az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába és a törpeantilopok (Neotragini) nemzetségébe tartozó közép-afrikai kérődző. A legtöbb rendszertan szerint nyugat-afrikai apró törpeantiloppal (N. pygmaeus) és a kelet-afrikai pézsmaantiloppal (N. moschatus) alkotja a Neotragus nemet.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bates-törpeantilopok Közép-Afrika párás, dús aljnövényzetű síkvidéki erdőségeinek lakói, de az emberi környezetben is megtalálhatóak ültetvények közelében, utak mentén és erdőirtás után regenerálódó területeken. A faj három különálló régióban fordul elő:

  1. Nigéria délkeleti részén, a Nigertől keletre a Cross-folyóig;
  2. a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részén, a Lualabától északra és keletre, némileg átnyúlva Uganda délnyugati határvidékére;
  3. Kamerun déli részén, a Sanagától délre, északkeleten a Közép-afrikai Köztársaságban a Sangháig, délkeleten és délen pedig Egyenlítői-Guineán és Gabonon át a Kongói Köztársaság nyugati részéig.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bates-törpeantilopok nevüknek megfelelően kis termetű állatok: testtömegük 2-3 kilogramm, marmagasságuk 25-31 centiméter, hosszuk 50-57 centiméter között mozog, amihez 4,5-5 centiméteres farok csatlakozik. A tehenek némileg nagyobbak a bikáknál. Testfelépítésük karcsú, hátsó lábaik hosszúsága miatt faruk némileg magasabban van a válluknál. Hátuk ívelt, nyakuk rövid. Szőrzetük fényes, sötét mahagóniszínű vagy gesztenyebarna a háton, az oldalak felé világosodik. A hasoldal fehér, ahogy az áll és a torok is; fehér és fekete mintázat a fülön is megfigyelhető. Szarvakkal csak a hímek rendelkeznek, ezek simák, hosszuk 3,8-5 centiméter, és az orr vonalával párhuzamosan hátrafelé hajlanak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magányosan élő hímek territoriálisak, 2-4 hektáros területüket fejükön levő mirigyeik váladékával jelölik ki. A nőstények nem tartanak territóriumot, viszont gyakorta élnek néhány állatot számláló csoportokban. Meneküléskor rövid, érdes vakkantást hallatnak, a hímek pedig orrhangú hívójellel keresik a teheneket.

A Bates-törpeantilop elsősorban leveleket, hajtásokat, bimbókat és gombákat fogyaszt, fűféléket csak kevésbé. Előszeretettel jár rá az emberi terményekre (pl. földimogyoró), ám az általa okozott kár minimális.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párzásra egész évben sor kerülhet, de a csúcsidőszakot a száraz időszak vége és a nedves időszak kezdete jelenti. Körülbelül féléves vemhességet követően egyetlen utód jön a világra. A Bates-törpeantilopok hímjei 8-18 hónaposan, nőstényei rendszerint 16 hónaposan érik el az ivarérettséget.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bates-törpeantilopok állományát körülbelül kétszázhúszezresre becsülik, és stabilnak tűnik. Rejtőzködő életmódja miatt vadászata nem gyakori, ráadásul alkalmazkodik a mezőgazdasági területek közelségéhez és másodlagos növényzethez. Élőhelyén számos védett területen is menedéket talál. Mindezt tekintetbe véve a Természetvédelmi Világszövetség nem tekinti veszélyeztetettnek a fajt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]