Nátrium-tioszulfát
| Nátrium-tioszulfát | |
|---|---|
| IUPAC név | Nátrium-tioszulfát |
| Más nevek | Nátrium-hiposzulfit (téves), fixírsó, antiklór |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [7772-98-7], 10102-17-7 (pentahidrát) |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Na2S2O3 |
| Moláris tömeg | 158,11 g/mol |
| Megjelenés | Színtelen, kristályos |
| Sűrűség | 1,67 g/cm³, 20 °C[1] |
| Olvadáspont |
48,5 °C |
| Forráspont |
bomlik, körülbelül 300 °C-on[1] |
| Oldhatóság (vízben) | jól oldódik: 701 g/l (20 °C)[1] |
| Lúgosság (pKb) | N/A |
| Szerkezet | |
| Koordinációs geometria |
Tetraéderes anion |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
| NFPA 704 |
|
| R mondatok | nincs R-mondat[1] |
| S mondatok | nincs S-mondat[1] |
| Lobbanáspont | Nem gyúlékony |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | Tiokénsav Nátrium-szulfit Nátrium-szulfát |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A nátrium-tioszulfát (vagy hétköznapi nevén fixírsó, széksó) egy szervetlen vegyület, a tiokénsav nátriumsójának tekinthető. Színtelen, kristályos anyag. Kémiai képlete: Na2S2O3. Vízben jól oldódik. A tiszta nátrium-tioszulfát nem változik levegőn, de ha szennyezéseket tartalmaz, higroszkópos. Vizes oldatból 5 mól kristályvízzel (pentahidrát) kristályosodik. A pentahidrát képlete: Na2S2O3 · 5 H2O.
Tartalomjegyzék |
Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]
Ha a nátrium-tioszulfát oldatához savat adnak, tiokénsav válik szabaddá. A tiokénsav elbomlik, finom eloszlású kén válik ki. Emiatt az oldat zavaros lesz. A tiokénsav bomlásának egyenlete:
A nátrium-tioszulfát a jódot megköti, nátrium-jodid (NaI) keletkezik, a nátrium-tioszulfát pedig nátrium-tetrationáttá (Na2S4O6) alakul.
A levegő szén-dioxidja hatására lassan elbomlik, a bomlásának termékei: kén-dioxid, kén-hidrogén és finom eloszlású kén. Klór hatására nátrium-szulfáttá alakul, emellett sósav és kénsav keletkezik.
Komplex vegyületeket képez a nehézfémek sóival. Ezek a komplexek általában vízben oldódnak. Ezüst-bromiddal a benne található tioszulfátionok a következőképpen reagálnak (ezt a reakciót a fényképészetben hasznosítják):
Erős oxidálószerekkel robbanásszerűen reagálhat[1], de más körülmények között nem éghető. Hevítve elbomlik körülbelül 300 °C-on[1].
Előállítása[szerkesztés]
A nátrium-tioszulfát akkor képződik, ha nátrium-szulfit oldatát kénnel forralják.
Melléktermékként keletkezik a kéntartalmú festékek gyártásakor, főként így nyerik.
Felhasználása[szerkesztés]
Az élelmiszeriparban antioxidánsként (E539), klóros vagy hipokloritos fehérítéskor a klórnyomok eltüntetésére használják. A klórnyomok eltüntetésére használt nátrium-tioszulfátot antiklórnak nevezik.
A fényképészetben a rögzítéshez vagy fixáláshoz használják. A fixálás az előhívást követő részfolyamat. Ekkor a film fényérzékeny rétegében maradt, el nem bomlott ezüst-bromid oldatot nátrium-tioszulfáttal oldják ki. Ekkor az ezüst-bromid a nátrium-tioszulfáttal egy komplex vegyületté alakul, ami vízben oldható. A fixálás után a filmet át kell mosni, mert a nátrium-tioszulfát elbomolhat és megsárgíthatja a filmet.
Az analitikai kémiában a jód mennyiségének meghatározására, az úgynevezett jodometriás titrálásokban alkalmazzák. A bányászatban az ezüst érceiből való kioldására használják. Cianidmérgezés esetén ellenméregként adják, mert a cianid a szervezetben a tioszulfát hatására kevésbé mérgező tiocianáttá (rodanid) alakul.
Források[szerkesztés]
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia





![\mathrm{AgBr + 2 \ S_2O_3^{2-} \rightarrow Br^- + [Ag(S_2O_3)_2]^{3-}}](http://upload.wikimedia.org/math/7/0/8/7087eadd423b0622ba90e3fea440c8de.png)
