Tiocianát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiocianát
Thiocyanate-3D-vdW.png
IUPAC-név tiocianát
Más nevek szulfocianát, tiocianid, rodanid, szulfocianid
Kémiai azonosítók
PubChem 9322
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CNS-
Moláris tömeg 58,0824 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A tiocianát (vagy régebbi nevén rodanid) az [SCN] anionnak, a tiociánsav konjugált bázisának a neve. Közönséges származékai közé tartozik a színtelen kálium-tiocianát és nátrium-tiocianát só. Ugyancsak tiocianátoknak nevezik az SCN funkciós csoportot tartalmazó szerves vegyületeket is. A higany(II)-tiocianátot korábban a pirotechnikában használták.

A tiocianát az [OCN] cianátionnal analóg, a benne szereplő oxigént kénatom helyettesíti. Az [SCN] pszeudohalogén, reakciói hasonlóságot mutatnak a halogenidionokéval. A tiocianát régebbi neve rodanid volt (a görög rózsa szóból eredően), mivel a vassal vörös színű komplexeket képez. Tiocianát elemi kén vagy tioszulfát cianiddal végbemenő reakciójában keletkezik:

8 CN + S8 → 8 SCN
CN + S2O2−3 → SCN + SO2−3

A második reakciót a rodanáz néven ismert szulfotranszferáz enzim katalizálja, ami szerepet játszhat a cianid testben végbemenő méregtelenítési folyamatában.

Szerkezet, kötés és koordinációs kémia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tiocianátion rezonanciaszerkezetei

A tiocianát negatív töltése körülbelül egyformán oszlik el a kén és nitrogén között. Ennek következtében a tiocianátion mind a kén, mind a nitrogénatom felőli oldala nukleofilként reagálhat, azaz ambidentát ligandum. Az [SCN] két (M−SCN−M) vagy akár három fématom között is (>SCN− or −SCN<) hidat képezhet. A kísérleti tapasztalatok alapján általában megállapítható, hogy az a osztályú fémionok (hard savak) inkább a tiocianát N atomjához kapcsolódnak, míg a b osztályú fémionok (soft savak) inkább a tiocianát S-atomjához kötődve képeznek tiocianát komplexeket. Esetenként egyéb tényezők, például kinetikai és oldhatósági viszonyok is szerepet játszhatnak, és kötési izoméria léphet fel (például [Co(NH3)5(NCS)]Cl2 és [Co(NH3)5(SCN)]Cl2[1].

Szerves tiocianátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tiocianátion szerves és átmenetifém származékainak kötési izomerjei is létezhetnek. A tiocianátokban a szerves csoport (vagy fémion) a kénhez kapcsolódik: az R−S−C≡N vegyületben a S−C egyes kötés és C≡N hármas kötés található[2]. Az izotiocianátokban a szubsztituens a nitrégénhez kapcsolódik, az R−N=C=S vegyületben S=C és C=N kettős kötés van:

A feniltiocianát és fenilizotiocianát kötési izomerek, bennük eltérő kötések találhatók

A szerves tiocianátok a Riemschneider tiokarbamát szintézis során tiokarbamáttá hidrolizálnak.

A vas(III) kimutatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha vas (III)-iont (Fe3+) tartalmazó oldathoz [SCN]-t adunk, vérvörös oldat keletkezik a [Fe(NCS)(H2O)5]2+ képződése miatt.

A vérvörös színű pentaakva(tiocianáto-N)vas(III), [Fe(NCS)(H2O)5]2+ komplex jelzi, hogy az oldatban Fe3+ van jelen

A tiocianát biokémiája a gyógyászatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tiocianátról[3] ismert, hogy fontos része a hipotiocianit laktoperoxidáz által történő bioszintézisének .[4][5][6] Emiatt az emberi testben a tiocianát teljes hiányának[7] vagy csökkent mennyiségének[8] (például cisztás fibrózis) nagy jelentősége van az emberi test védelmi rendszerében.[9][10]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Thiocyanate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Greenwood, Norman N.; Earnshaw, A.. Chemistry of the Elements, 2nd, Oxford: Butterworth-Heinemann, p. 326. o (1997. szeptember 13.). ISBN 0080379419 
  2. Guy, R. G. "Syntheses and Preparative Applications of Thiocyanates" in "Chemistry of Cyanates and Their Derivatives," vol II. Patai, S., (Editor), John Wiley, 1977. New York
  3. Pedemonte N, Caci E, Sondo E, Caputo A, Rhoden K, Pfeffer U, Di Candia M, Bandettini R, Ravazzolo R, Zegarra-Moran O, Galietta LJ (2007. April). „Thiocyanate transport in resting and IL-4-stimulated human bronchial epithelial cells: role of pendrin and anion channels”. J. Immunol. 178 (8), 5144–53. o. PMID 17404297.  
  4. Conner GE, Wijkstrom-Frei C, Randell SH, Fernandez VE, Salathe M (2007. January). „The lactoperoxidase system links anion transport to host defense in cystic fibrosis”. FEBS Lett. 581 (2), 271–8. o. DOI:10.1016/j.febslet.2006.12.025. PMID 17204267.  
  5. White WE, Pruitt KM, Mansson-Rahemtulla B (1983. February). „Peroxidase-thiocyanate-peroxide antibacterial system does not damage DNA”. Antimicrob. Agents Chemother. 23 (2), 267–72. o. PMID 6340603.  
  6. Thomas EL, Aune TM (1978. May). „Lactoperoxidase, peroxide, thiocyanate antimicrobial system: correlation of sulfhydryl oxidation with antimicrobial action”. Infect. Immun. 20 (2), 456–63. o. PMID 352945.  
  7. Childers M, Eckel G, Himmel A, Caldwell J (2007.). „A new model of cystic fibrosis pathology: lack of transport of glutathione and its thiocyanate conjugates”. Med. Hypotheses 68 (1), 101–12. o. DOI:10.1016/j.mehy.2006.06.020. PMID 16934416.  
  8. Minarowski Ł, Sands D, Minarowska A, Karwowska A, Sulewska A, Gacko M, Chyczewska E (2008.). „Thiocyanate concentration in saliva of cystic fibrosis patients”. Folia Histochem. Cytobiol. 46 (2), 245–6. o. DOI:10.2478/v10042-008-0037-0. PMID 18519245.  
  9. Moskwa P, Lorentzen D, Excoffon KJ, Zabner J, McCray PB, Nauseef WM, Dupuy C, Bánfi B (2007. January). „A novel host defense system of airways is defective in cystic fibrosis”. Am. J. Respir. Crit. Care Med. 175 (2), 174–83. o. DOI:10.1164/rccm.200607-1029OC. PMID 17082494.  
  10. Xu Y, Szép S, Lu Z (2009. December). „The antioxidant role of thiocyanate in the pathogenesis of cystic fibrosis and other inflammation-related diseases”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 106 (48), 20515–9. o. DOI:10.1073/pnas.0911412106. PMID 19918082.