Munkaszüneti nap

A munkaszüneti nap olyan naptári nap, amelyen a munkavállaló csak olyan munkáltatónál foglalkoztatható, ahol e napra rendes munkaidő eshet. A legtöbb országban általában valamely jeles ünnepnap munkaszüneti nap, ezt a naptárban jellemzően pirossal jelölik, úgy mint a vasárnapot is.

A munkaszüneti napokat az egyes államok jogszabályban határozzák meg.

Hatályos szabályozása Magyarországon

A munka törvénykönyve 101. 102. §-ai szólnak a munkaidő vasárnapra vagy munkaszüneti napra történő beosztásáról.

Munkáltatók, ahol vasárnapra eshet rendes munkaidő

a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,
b) az idényjellegű,
c) a megszakítás nélküli,
d) a több műszakos tevékenység keretében,
e) a készenléti jellegű munkakörben,
f) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,
g) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához - a szolgáltatás jellegéből eredően - e napon szükséges munkavégzés esetén,
h) külföldön történő munkavégzés során, valamint
i) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál.

Az olyan foglalkoztatásra, amely a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben történik, a 2012. évi I. törvény 102. § (3) bekezdése megfelelően irányadó.

Törvényben meghatározott munkaszüneti napok Magyarországon

A munkaszüneti napokat a munka törvénykönyve határozza meg. Ezek szerint munkaszüneti napok minden évben:

• január 1. – Újév
• március 15. – 1848-as forradalom évfordulója
• Nagypéntek
• Húsvéthétfő
• május 1. – A munka ünnepe
• Pünkösdhétfő
• augusztus 20. – Államalapítás ünnepe
• október 23. – 1956-os forradalom évfordulója
• november 1. – Mindenszentek
• december 25-26. – Karácsony

Munkavégzés a munkaszüneti napokon Magyarországon

Munkaszüneti napra rendes munkaidő a 101. § (1) bekezdés a)-c), g)-h) pontban meghatározott esetben osztható be.

A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha

• a) a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy
• b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor.

A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaszüneti nap szombatra vagy vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében.

Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy - legkésőbb a tárgyévet megelőző év október 31-ig - az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását évenként rendeletben szabályozza. Ennek során vasárnap nem nyilvánítható munkanappá és a változtatásnak azonos naptári hónapra kell esnie.

A munkaszüneti napok története Magyarországon

A munkaszüneti napok szabályozása Magyarországon a történelem folyamán többször változott.

Munkaszüneti napok a második világháború előtt

Egy 1936-os naptár adatai szerint a munkaszüneti napok a következők voltak:

• január 1. – Újév
• január 6. – Vízkereszt
• február 2. – Gyertyaszentelő Boldogasszony
• március 25. – Gyümölcsoltó Boldogasszony
• április 12. – Húsvétvasárnap
• április 13. – Húsvéthétfő
• május 21. – Áldozócsütörtök
• május 31. – Pünkösdvasárnap
• június 1. – Pünkösdhétfő
• június 11. – Úrnapja
• június 29. – Péter és Pál
• augusztus 15. – Nagyboldogasszony
• augusztus 20. – Szent István
• szeptember 8. – Kisboldogasszony
• november 1. – Mindenszentek
• december 8. – Szeplőtelen fogantatás
• december 25-26. – Karácsony

A napok köre esetenként változott, pl. március 15-e 1941-ben lett munkaszüneti nap.

Munkaszüneti napok a második világháború után

A Rákosi-korszakban

A Rákosi-korszakban (1948 és 1956 között) a korábbi egyházi ünnepeken alapuló munkaszüneti napokat a rendszer számára fontos, ú.n. munkásmozgalmi ünnepnapok vették át. Az egyházi eredetű ünnepeket átértelmezték: augusztus 20-át az alkotmány ünnepeként, míg a karácsonyt fenyőünnepként.

Egy 1955-ös naptár szerint a korszak munkaszüneti napjai a következők voltak:

• január 1. – Újév
• április 4. – Felszabadulás ünnepe
• május 1-2. – a Munka ünnepe
• augusztus 20. – az Alkotmány ünnepe
• november 7. – a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe
• december 25. – Karácsony (a Fenyőfa ünnepe)

A Kádár-korszakban

A Kádár-korszakban (1957-től 1989-ig) március 15-e csak 1957-ben volt munkaszüneti nap, viszont november 7-ét csak 1961-től ünnepelték ismét. A munka ünnepe egynaposra rövidült, ugyanakkor a karácsony (fenyőünnep) ismét kétnapos lett. A húsvétot és a pünkösdöt újra ünnepelték, azonban az utóbbi 1992-ig csak egynapos volt. A korszak munkaszüneti napjai:

• január 1.
• húsvéthétfő
• április 4.
• május 1.
• augusztus 20.
• november 7.
• december 25-26.

A rendszerváltás után

A rendszerváltás után megszűntek a szocialista ünnepek (április 4. és november 7.), helyettük viszont a két nagy magyar forradalom emléknapja (március 15. és október 23.) lett munkaszüneti nap. 1993-tól pünkösdhétfő, 2000-től Mindenszentek, 2017-től pedig a nagypéntek is munkaszüneti nap lett. Az Országgyűlés 2018-ban tervbe vette, hogy a munkaszüneti napok közé felveszi december 24-ét is, ám ezt később leszavazták, így végül mégsem lett munkaszüneti nap.

Források

• 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről

Kapcsolódó szócikkek

• Munkanap

További információk

• 18/2015. (VI. 29.) NGM rendelet A 2016. évi munkaszüneti napok körüli munkarendről