Gyertyaszentelő Boldogasszony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrea Mantegna 1465: Jézus bemutatása a templomban

A Gyertyaszentelő Boldogasszony egy katolikus ünnep február 2-án, amikor a közösség Jézus bemutatását ünnepli.

A gyertyaszentelés története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után bemutatta a jeruzsálemi templomban a gyermekét. A jelenlévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. Így a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. Későbbi időkben a gyertyát az újszülöttek mellett tartották a rontó szellemek távol tartására a keresztelés napjáig, (illetve, hogy a csecsemőt ki ne cseréljék). Amikor a fiatal anyák először mentek templomba, akkor is szentelt gyertyát vittek a kezükben.

Ünnep[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Amióta december 25-ére került Jézus születésének ünnepe, azóta február 2-án tartják meg a gyertyaszentelés ünnepét. A pápák közül Boldog II. János Pál pápa ünnepelte meg először 1997-ben.
  • Az ünnep egyben Szűz Mária megtisztulásának ünnepe is, mert a zsidó törvények szerint Mária bemutatta az előírásoknak megfelelően gyermekét a templomban és bemutatta a tisztulási áldozatot. A nyugati liturgia ezt emelte ki a X. századtól. Jézus bemutatásának ünnepe azért, mert ezen a napon szentelték Istennek Jézust.

1960-tól a nyugati liturgia ismét ezzel összhangban Jézus bemutatását emeli ki a két ünnep közül. Azt a teológiai mondanivalót emeli ki a katolikus egyház, hogy Krisztus és Mária megszentelődése ez a nap, illetve mindazoké, akik életodaadásukban vállalkoznak Isten országának szeretetére, azaz Krisztus követésére. Ebben az értelemben az ünnep egy köszönetnyilvánítás Istennek a megszentelt hívatások ajándékáért. Azonban Magyarországon megmaradt a régi neve, Gyertyaszentelő Boldogasszony.

  • A keleti liturgiában Hypapanie – találkozás – a neve, mert Isten Fia először találkozott papságával ezen a napon.

Népszokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megszületett gyermeket, amíg még nem keresztelték meg "pogánykának" hívták. Jézus Krisztus jelképe volt a gyertya, ezért a pogányka mellett világított keresztelésig, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy rossz szellemek "kicseréljék". Majd a keresztelőre - vagy "egyház-kelőre" - az anya vitte az égő gyertyát.

Gyertyát égettek jégeső, vihar, villámlás, illetve krónikus betegek mellett, és halottak mellett is. Egyes helyeken még a haldokló kezébe is égő gyertyát helyeztek (Tápiószentmárton)[1].

Ha ezen a napon jó idő van, akkor későn tavaszodik. Mondogatták is: Gyertyaszentelő napján "Inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap."

A néphiedelem szerint ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és ha meglátja árnyékát (szép, napos idő van), akkor visszamegy aludni, mert újra hideg érkezik. Ha viszont nincs árnyéka, akkor kint marad, mert tudja, hogy ez a tél utolsó próbálkozása és hamarosan enyhül az idő. [2]

Templom szentelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két templom van csak a Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelve Magyarországon, a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija - közismertebb nevén - pécsi belvárosi templom, a dzsámi, illetve Szarvasgede település temploma[3].

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]