Mel Brooks

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TomFZ67 (vitalap | szerkesztései) 2021. március 11., 20:34-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Mel Brooks
2010 áprilisában
2010 áprilisában
Életrajzi adatok
Születési névMelvin Kaminsky
Született1926. június 28. (97 éves)[1][2][3][4][5]
Brooklyn[6]
Nemzetiségamerikai
HázastársaFlorence Baum (1951-1961)
Anne Bancroft (1964-2005)
GyermekeiMax Brooks
Iskolái
  • Abraham Lincoln High School
  • Virginia Military Institute
  • Brooklyn College
Műfajok
További díjak

Mel Brooks weboldala
Mel Brooks IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Mel Brooks témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mel Brooks (eredeti neve: Melvin Kaminsky) (Brooklyn, New York, 1926. június 28. –) amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, zeneszerző, zeneszövegíró, komikus, színész és producer.

Leginkább filmparódiáiról és komikus alkotásairól ismert. Brooks egyike azon kevés embernek, akik megkapták az Emmy-, Grammy-, Oscar- és Tony-díjat. Három filmjét választotta be az Amerikai Filmintézet minden idők 100 legjobb amerikai filmvígjátéka közé: a Fényes nyergek a hatodik, a Producerek a 11. és Az Ifjú Frankenstein a 13. helyen szerepel.[7]

Élete

Brooks Melvin Kaminsky néven született Brooklynban, szülei Maximilian Kaminsky és Kate Brookman.[8] Apja Gdańsk városában élt zsidó családból származott, anyja családja pedig Kijevben élt ukrán zsidó származású volt.[9] Apja Mel két éves korában elhunyt vesebetegségben.[10]

Brooks apró termetű, beteges gyerek volt, aki gyakran vált társai gúnyolódásának céltáblájává.[11] Fokozatosan magabiztosságot tudott nyerni abból, hogy számos Catskill rendezvényen volt „tummler” (jiddis kifejezés a „ceremóniamester” munkakörre) ami a rámenős komikus szerepével segítette.[12] A gimnázium után belépett a hadsereg speciális képzőprogramjába[13] a Virginia Military Institute keretein belül[14] és a második világháborúban mint tizedes szolgált, részt vett az ardenneki offenzívában.[15]

Karrier

Komikusként kezdte a Catskill Mountainsnál, viccekkel és filmszínész-paródiákkal lépett fel. Hamarosan rájött, hogy jobban érdeklik a színfalak mögötti teendők, amikor a televízió számára készülő komédiákat kezdett írni. Sid Caesarrel és Carl Reinerrel együtt szerepelt a Your Show of Shows komikus sorozatban.

1960-tól kezdve Reinerrel párban léptek fel a Steve Allen Show-ban komikus duóként. Előadásaik hamarosan komikus albumsorozatok kiadásához vezettek: a 2000 Year Old Man sorozat 5 albumot és egy 1975-ös animációs filmet is eredményezett. (Később Brooks a Ballantine Beer számára feldolgozta a témát és létrehozta a 2500 Year Old Brewmaster karakterét.

Brooks első filmje az 1963-as A kritikus volt, egy művészkedő, ezoterikus filmeket kifigurázó animált szatíra, melyet Brooks alkotott meg Ernest Pintoff rendezésében. Brooks adta az elképedt mozinéző kommentárjait, aki megpróbálja az érthetetlen filmet értelmezni. A rövidfilm Oscar-díjat nyert. Röviddel ezután Buck Henryvel létrehozták a Get Smart tévésorozatot, ami hozzájárult Brooks ügyes szatírájának ismertségéhez.

Első egész estés filmje a A producerek (1968), ami egy sötét komédia két színházi emberről, akik megpróbálják szándékosan megalkotni a lehető legrosszabb Broadway show-t. A film szatírája annyira élesre sikerült (a show címe „Hitler tavasza” volt) hogy a nagy stúdiók nem voltak hajlandóak foglalkozni vele, szintúgy a nagyobb támogatók sem. Brooks végül egy független terjesztőt talált, aki művészfilm specialitásként hozta forgalomba. A film Oscar-díjat nyert a „legjobb eredeti forgatókönyv” kategóriában. Sikere hatalmas volt az „underground” körökben, először az egyetemi körökben terjedt el országos szinten, majd magánbemutatókon és videokazettákon. Brooks később musicalt készített belőle, amit hatalmas sikerrel játszottak a Broadway-n és példa nélküli módon tizenkét Tony-díjat kapott.

Két legsikeresebb filmjét 1974-ben mutatták be: a Fényes nyergek (melyet Richard Pryor, Andrew Bergman, Norman Steinberg és Alan Urger írókkal együtt készített) és Az ifjú Frankenstein (melyet Gene Wilderrel közösen írt). Ezt egy eredeti ötlet követte: négy évtizede az első egész estés némafilm komédia. A Bombasikerben (melyet Ron Clarkkal közösen írt 1976-ban) Brooks első főszerepét játssza Dom DeLuise-zal és Marty Feldmannal mint mellékszereplőkkel; a filmben szerepel továbbá ironikus módon Marcel Marceau, aki saját magát játszva (kameoszerep) a film egyetlen hallható szavát mondja ki. A következő évben adja ki a Magasfrász című Hitchcock-paródiát, mely filmnek immár saját maga a producere.

Brooks kialakította filmes munkájának kis csapatát, és filmjeinek jelentős része ugyanazokat a kedvelt színészeket alkalmazza. Dom DeLuise 8 alkalommal szerepelt az összesen 11 Brooks filmben, ő az egyetlen, aki több filmjében szerepelt, mint maga Brooks.

1975-ben, mozikarrierje csúcsán ismét a TV-vel próbálkozott: a When Things Were Rotten című Robin Hood-paródia 13 részt ért meg. Majdnem húsz évvel később készül el a „Robin Hood: a tolvajok fejedelme” filmre válaszul a Robin Hood: A fuszeklik fejedelme című nagy sikerű paródiája, amelyben számos dialógust használt fel az eredeti tévésorozatból és korábbi filmjeiből.

1979-ben megalapította a Brooksfilms játékfilmgyártó céget, amely olyan filmeket készített, mint például az Űrgolyhók (1987), Drakula halott és élvezi (1995), Az elefántember (1980), A légy, és a Legkedvesebb évem.

Magánélete

1951–1961 között Florence Baum volt a felesége. 1964–2005 között Anne Bancroft volt a párja.

Filmjei

Díjai

Források

Jegyzetek

További információk