Maria Saal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Maria Saal (teljes nevén Maria Saal an der Glan) az ausztriai Karintia tartomány egyik nagy történelmi múltú települése, régi búcsújáró hely, kellemes klímája és történelmi emlékhelyei miatt jelentős idegenforgalmi cél. A Drávába Klágenfurttól keletre torkolló Glan folyó észak-déli lefutású völgyében található.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kb. 2500 lakosú Maria Saal aZollfeld peremén épült, erdőkkel körülvett város, 500 m tszf magasságban fekszik, kellemes éghajlatú dombon. A település ősi nevében szereplő „Saal" kifejezés - érdekes etimológiája - a térségére történelmileg utaló jelző. A „Saal", valaint a Glan érintett völgyszakaszának neve, a „Zoll" egyképpen a kelta-római „Solium"-ból (szék, ülőhely, trón) származik. A Glan völgye Maria Saalnál tágabbra nyílik, majd kissé ismét összezárul, hogy néhány kilométernyi út megtétele után a Dráva völgyébe teljesen szétnyíljék.

Településtörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a név a hely történelmi jelentőségét is elárulja: már az ősi Virunum is székhely volt, ezt az örökséget a karoling birodalom hercegei is átvették. Ennélfogva a hely politikai-központi jelentősége tovább is megmaradt, olyannyira, hogy a karolingok a Maria Saal szomszédságában levő s ma vele közigazgatásilag összefüggő Karnburg-ban erődítményt és templomot építettek, a karantán hercegek beiktatása az egész középkoron keresztül itt, ennek a településnek a határában és templomában történt.

A település mai jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

>>>

Történelmi - idegenforgami adottságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jentős szülöttei, lakosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek, rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műemékek, történelmi helyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zollfelder Herzogstuhl: Az állomástól mintegy 2 km-re, a vasúti pálya s az országút keresztezése után, az országút bal oldalán Karintia egyik legősibb s egyben legsajátosabb történelmi emléke. Római kövekből összeállított lépcsős kőtrónus, a Zollfeldi Hercegi Szék -, amelyen ülve a karantán hercegek, 1597-ig, osztották ki a hűbérbirtokokat. Valaha egy kora középkori kápolna is állt ezen a helyen. (A két személyre való kőszéken a hercegnő is elfért. Az objektumot nagy becsben tartják. Facsoport veszi körül s rács védi. A korábban úgyszintén itt álló Fürstenstein (Hercegi Kő), jelenleg a klágenfurti múzeumban található.
  • Háromhajós plébániatemploma késő gótikus. Az ősi templomot 767-ben építtette Modestus salzburgi püspök. Innen kezdték terjeszteni Karintia-szerte a kereszténységet (Modestus sírja egy oltár alatt van). A kéttornyú templom berendezése főképpen barokk, értékes freskókkal, gótikus szárnyas oltárral (nagybőjt idején használt jellezetes - Fastentuch - lepellel), Modestus püspöknek a IX. sz.-ból való kőoltárával, reneszánsz festményekkel. A főoltár képe a híres Maria Saal-i Istenanya kegykép, amely kapcsán búcsújáró hely. Az északi toronyban leng, a rendkívül szép hangú, Karintia legnagyobb harangja, amelyet 1687-ben török ágyúkból öntöttek. A templomot a XV. században - a török támadások ellen - megerősítették. Az így kialakult templomudvarban áll a középkor-eredetű, árkádfülkés kálvária-épület, jó minőségű falfestményeivel, továbbá a templomudvar közepén álló nagyon szép gótikus lanterna(lámpa)oszlop is. A környéken talált római domborművek legszebb példányait a templom oldalába falazták be, a művészi faragásokon meglátszik Róma közelsége, az alkotásokon nincs provinciális jelleg. Különösen érdekes egy római postakocsit s az Achilles szekerén vonszolt halott Hektort ábrázoló mű.
  • Szabatéri néprajzi múzeum (skanzen) található a település keleti részén, ahol az ősi, jellegzetes karintiai építészet emlékei láthatók.
  • Karnburg vára A vár a mindenkori karantán herceg székhelye volt. A beiktatási ceremóniák Karnburgban kezdődtek. Itt állott a „Fürstenstein" (Hercegi Kő), az aktus első részének színhelye. A császártól kinevezett, beiktatandó herceg parasztruhát öltött, gyalogszerrel lovat vezetett elő, vizet ivott egy parasztkalapból, s ekkor egy szabad paraszt - aki eddig a trónon ült, majd meggyőződött arról, hogy az igazi herceggel, egy ún. Edeling-gel van-e dolga - gyengéden arcul ütötte, majd átadta a helyet. Ezzel azt fejezték ki, hogy nem azért választották hercegül, hogy uralkodjék fölöttük, hanem, hogy megvédje őket. Az ünnpi zajongás után átvonultak Maria Saalba, itt mondták az ünnepi misét, itt volt az ünnepi lakoma. Végül a már említett Hercegi Székhez vonult át a menet s itt fogadta az új kormányzó herceg a nép s a nemesek hódolatát. Az utolsó herceg, akinek végig kellett csinálnia a szertartást 1414-ben, Habsburg Ernő volt.
  • Magdalensberg-(Virunum) régészeti lelő- és bemutatóhely: az ősi kelta- és rómaikori Noricum provincia székhelyének emlékei. Az ásatások eredete meglehetősen régi, mert már 1502-ben, szántás közben egy paraszt ekéje márványszoborba ütközött. Így leltek rá az azóta világhírű Magdalensbergi Ifjú-ra, amely ma a bécsi Kunsthistorisches Museum egyik értékes darabja. Az ifjú valószínűleg Polükleitosz eredeti alkotásának egy római eredetű másolata (talán i. e. V. sz.). A jóval később megindult ásatások aztán egy egész római várost tártak föl. Az érdemi tudományos feltárásra csak a második világháború után került sor. Kiderült, hogy itt eredetileg kelta város, sőt egyike volt az alpesi kelták legjelentékenyebb településeinek (a kelták az Alpesekben hegytetőkre építették városaikat). A várost később a rómaiak megszállták és itt berendezkedtek, az üzemi, kereskedelmi és kormányzati épületeket, központi fűtéses villákat, stb. már a rómaiak létesítették.

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szerk.: Franz Humer: Legionsadler und Druidenstab I-II. (Sonderausstellung aus Anlass des Jubileums "2000 Jahre Carnuntum" (Die römische Österreich im 1. Jahrhundert) - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. - ISBN 3-85460-229-4
  • Szerk.: Gömöri János: A Borostyánkő út - Scarbantia Társaság, Sopron, 1999. - ISBN 963-03-7907-4
  • Heimo Dolenz: Die Stadt aus dem Magdalensberg - das römische Zentrum Noricums (p. 122.)- Archeologisches Museum Carnuntum 2007. - ISBN 3-85460-229-4
  • Pethő T. - Szombathy V.: Ausztria (p. 645-647.) - Panoráma K.1969. - P-70418-i-6971
  • T. Cornell-J. Matthews: A római világ atlasza (p. 140. A birodalom provinciái: A duna-vidék) - Helikon K.Bp. 1991. - ISBN 963
  • A.M. Liberati - F. Buorbon: Az ókori Róma (p. 192A római birodalom htalmi centrumai) - Officina K. 2006. - ISBN 963-9705-02-0
  • C. Eluére: THE CELTS First Masters of Europe (p.9. The Celts against the Might of Rome) - Thames& Hudson 2004. - ISBN 0 500 300348
  • J.B. Duroselle: Európa népeinek története (p.37. A kelták kora p.81 A germánok kora) - Officina Nova 1990.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]