Macska-lyuk (Szentendre)

Macska-lyuk
A Macska-lyuk 2018-ban
Hossz	7,5 m
Mélység	? m
Magasság	2,1 m
Függőleges kiterjedés	? m
Tengerszint feletti magasság	? m
Ország	Magyarország
Település	Szentendre
Földrajzi táj	Visegrádi-hegység
Típus	mesterséges
Lelőhely-azonosító	11560
Elhelyezkedése
Macska-lyuk Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 29″, k. h. 19° 02′ 58″47.7080936, 19.0495151
A Wikimédia Commons tartalmaz Macska-lyuk témájú médiaállományokat.

A Macska-lyuk mesterséges üreg, amely andezittufában lett kialakítva. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Visegrádi-hegységben lévő Szentendre szélén található. A Visegrádi-hegység legrégebben leírt ürege. Régészeti és helytörténeti jelentőségű üreg.

Leírás

Szentendre belterületétől északra, a Sztelin-patak északi partján emelkedő Asztal-kőtől délnyugatra lefutó gerinc északi oldalán, egy 10–15 méter magas, 20–30 méter hosszú sziklafal aljában van a sziklaeresz jellegű üreg. A Macska-lyuk nevet a Pilis és a Visegrádi-hegység turistatérképe feltünteti barlangjel nélkül, de rossz helyen. A valóságban a sárga turistajelzés bal oldalán található.

Valószínűleg a középkorban itt folytatott kőbányászat során keletkezett. A befoglaló kőzete a környék vulkanikus eredetű kőzete, azaz andezitbreccsa és andezittufa. Szabálytalan alakú, a hossza Skerletz Iván szerint hét méter, Szenti Tamás szerint 7,5 méter hosszan nyúlik be a sziklafalba. A legrövidebb részen is eléri a hossza a 2,2 métert. A szélessége 23,5 méter. A jobb oldalon egy függőleges, félig leomlott kürtő nyomai látszanak. Ennek alapján feltételezhető, hogy a sziklahelyiség régebben nagyobb lehetett.

Ilyen nagy sziklaeresz nem ismert a Visegrádi-hegység területén. A nyílt oldalánál egy 10 méter hosszú, rakott kőfal található, melyből három–négy leomlott kőrakás fut ki, amelyek lehet, hogy egykori helyiségek falainak a maradványai. Az üreg közelében további, nehezen megfigyelhető kőfalról írt Skerletz Iván. Az általa megjelentetett fényképen jól láthatók a külső falból az üreg belseje felé lefutó kőrakások, amelyeket az 1997. évi terepbejárás során már nem sikerült felfedezni. Valószínűleg emberi rombolás következtében tűntek el, de talán a jelenlegi talpszint alatt felismerhetők ezeknek a falaknak az alapjai.

Az üregnek tudományos szempontból nézve, elsősorban régészetileg van jelentősége és több embernek megfelelő menedékhely, amit a múltban biztos, hogy többször ki is használtak. Skerletz Iván is leírta az ásatások szükségességét. Érdekes helytörténeti adalékokkal szolgálhatna egy esetleges régészeti vizsgálat. A feltárás fényt deríthetne a valószínűleg középkori kőbányászat emlékeire és arra, hogy még milyen célt szolgált az üreg, valamint mi volt a rakott kőfalak célja és tényleg használták-e a pásztorok menedékhelyként. A régészeti lelőhely azonosító száma 11560.

Előfordul irodalmában Macskaluk (Kordos 1984), Macskalyuk (Erdélyi 1971), Nyergeshegyi üreg (Bertalan 1976) és szentendrei Szelim-barlang (Bertalan 1976) neveken is. A közeli Sas-kövi-barlang említve volt Macskaluk és Macska-lyuk neveken.

Kutatástörténet

A Macska-lyukat először Bél Mátyás említette. Az ismertetésben az olvasható, hogy a hegyben nem mindennapi barlangokat lehet találni. Szentendre felett van egy kőbányához hasonló barlang sziklába bemélyedve, amelyről sokan azt hiszik, hogy törökök vágták ki kőfejtés céljára. Most rackajuhnyájnak ad menedéket, ha vihar közeledik. Bél Mátyás a Visegrádi-hegység üregei közül ezt az egyet ismertette a többi üregtől külön, beazonosíthatóan.

1940 körül készült kéziratában Mottl Mária említette meg szentendrei Szelim-barlang néven. Ezt a kéziratot nem sikerült megtalálni, ezért az abban leírtakról csak vázlatos ismeretek vannak Bertalan Károly 1976-os munkája alapján. Az 1947 augusztusában történt szentendrei sorozatgyilkosság után az elkövetőt üldöző nyomozók a Macska-lyukban olyan nyomokat, hátrahagyott fekhelyet és lőszerkészleteket rögzítettek, amelyek arra utaltak, hogy a tettes, aki egyébként az eljárás során mind a mai napig ismeretlen maradt, feltehetőleg itt húzhatta meg magát a gyilkosságokat megelőző napokban.

Az üreg 2018-ban

A Természetjárás 1956. évi évfolyamában Vastagh Gábor írt a Macska-lyukról és szerinte ez a név a Sas-kövi-barlangnak az egyik neve. Ezt a megállapítást Bertalan Károly átvette és a munkáiban dokumentálta. Bertalan Károly 1976-os kézirata alapján a Barlangtani Intézet nyilvántartásába ez az adat került be. Erre a hibára először Schőnviszky László reagált a Természetjárás 1956. évi évfolyamában. A Macska-lyukról azt publikálta, hogy egy környéken élő személy hívta fel a figyelmét a barlangra. A helyben élő személy mondta, hogy az a Macska-lyuk. Ezt az Ókúttól induló és az Asztal-kőre vezető, sárga sáv jelzésű turistaútba torkolló, sárga kör jelzésű turistaút mellett mutatta meg és az egy teljesen mesterséges üreg, talán egy régi pince.

1966-ban Kiss Imre a Szentendrei Idegenforgalmi Hivatal vezetője hívta fel a figyelmét Erdélyi Istvánnak a Macskalyuk emlékeire. A helyszínt megvizsgálták, de ásatást nem tudtak végezni. 1975-ben Mihály Péter említette az üreget a Pest megyei kaptárkövekkel kapcsolatban. Erdélyi István szóbeli közlése után 1973-ban a helyszínen vizsgálta meg a Macska-lyuk melletti fülkenyomokat. Ekkor minden bizonnyal az üreget is megtekintette. Azután Skerletz Iván vizsgálta meg, aki részletes leírást adott róla és a rakott kőfalról egy fényképet közölt. Ő volt az első leíró, aki két külön üreget említett az Asztal-kőn, a Macska-lyukat és a Szentendrei-barlangot. Skerletz Iván adatai kerültek be a Magyarország régészeti topográfiája kiadványba. Skerletz Iván egyetértett Erdélyi Istvánnal, hogy a Holdvilág-árok érdekes, régészeti emlékei nem egyedülállók, hanem ide sorolta a Macska-lyukat és a Sas-kövi-barlangot is.

Az üreg 1997-ben

A Bertalan Károly által írt barlangleltár Nyergeshegyi üregek néven említi meg a Macska-lyukat és a Szentendrei-barlangot. A rövid leírás Skerletz Iván 1975. június 3-i telefonos közlése alapján íródott. A kéziratban ismertetve van a két, tévesen barlangnak vélt üreg mérete, az informátor neve és a közlés dátuma. 1976. július 2-án kiegészítésként azt írta, hogy Skerletz Iván megadta a részletesebb adatokat, amelyek szerint mesterségesek. Mottl Mária 1940-es kéziratának és a Pilis hegység 1974-es turistatérképének adatait átvéve, szentendrei Szelim-barlang néven is említette a Macska-lyukat. Mottl Mária kézirata alapján andezittufában található, Macska-lyuk is a neve és le lett írva földrajzi elhelyezkedése.

Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Macskaluk név, amely az összeállítás szerint a Sas-kövi-barlang egyik neve. 1997. december 21-én Szenti Tamás Ferenczi Balázzsal és Sarvajcz Zoltánnal kereste meg az üreget. Ők felmérték és elkészítették fénykép-dokumentációját. 1998-ban Szenti Tamás több helyen ismertette az üreget. A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel az üreg az üreggel foglalkozó 10 darab írás megjelölésével. A 366. tétel nem említi, a 365. tétel említi.

A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Pest megyében lévő Szentendrén elhelyezkedő és 11560 lelőhely-azonosítójú Macska-lyuk a mesterséges üregként nyilvántartott régészeti lelőhelyek közé van sorolva. A 2014. évi Karsztfejlődésben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy Bél Mátyás 1792-es Notitiájában röviden leírta a szentendrei Macska-lyukat. Az Asztal-kőben két bányafalba faragott csarnok, a Szentendrei-barlang és a Bél Mátyás által legkorábban, 1792-ben említett üreg, a Macska-lyuk található. Az üregből egy-két szerszám maradványa és kaptárfülkék ismertek. A Visegrádi-hegység 7 barlangszerű mesterséges üregének egyike a 7,5×23,5 méter alapterületű és 2,1 méter magas üreg.

Irodalom

• Bertalan Károly: Magyarország nem karsztos eredetű barlangjai. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1958. 1. füz. 20. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat. Budapest, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Erdélyi István: Pomáz–Holdvilágárok. Archaeologiai Értesítő, 1971. (98. köt.) 1. sz. 88–89. old.
• Eszterhás István – Gönczöl Imre – Szenti Tamás: A Visegrádi-hegység barlangjai, II. rész. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1997. Kézirat. 228., 229. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Eszterhás István: A Visegrádi-hegység barlangjai. Karsztfejlődés, 2014. (19. köt.) 244., 253., 256., 260. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 296. old.
• Mihály Péter: A Pest megyei kaptárkövek topográfiája. Studia Comitatensia – Tanulmányok Pest megye múzeumaiból, 1975. (3. köt.) 41., 49. old.
• Skerletz Iván: Ismeretlen kaptárkő a Dunakanyarban. Dunakanyar, 1978. 36. old.
• Szabó Béla ford.: Bél Mátyás Pest megyéről. Szentendre, 1977. 31. old.
• Szenti Tamás: Második jelentés. 1997. Kézirat, 1997. 2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Szenti Tamás: Nem karsztos barlangok a Dunazugban. MKBT Tájékoztató, 1998. március–április. 5–6. old.
• Szenti Tamás: Barlangok a kőbányában. Dunakanyar, 1998. (4. évf.) december. (12. sz.) 5. old.
• Szenti Tamás: A szentendrei Asztal-kő barlangjai. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1998. Kézirat. 74–82. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Szenti Tamás – Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke. Kézirat, 2001. november 12. 92. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Torma István szerk.: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Budapest, 1986. 289. old.
• Varga Gábor: Barlangi régészeti lelőhelyek. Építésügyi Szemle, 2013. 4. sz. 40. old.
• Vastagh Gábor – Schőnviszky László: Barlang-e a Saskövi-barlang? Természetjárás, 1956. (2. évf.) 2. sz. (február) 6–7. old.
• –: A Pilis és a Visegrádi-hegység turistatérképe. Kartográfiai vállalat kiadványa, Budapest, 1992. 1: 40.000

További irodalom

• Mottl Mária: Ásatásra alkalmas barlangok. Kézirat a hagyatéki anyagban, 1940 körül.