Leopárdfóka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Leopárdfóka
Leopard seal (Hydrurga leptonyx).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Öregcsalád: Úszólábúak (Pinnipedia)
Család: Fókafélék (Phocidae)
Alcsalád: Barátfóka-formák (Monachinae)
Nemzetség: Lobodontini
Nem: Hydrurga
Faj: H. leptonyx
Tudományos név
Hydrurga leptonyx
de Blainville, 1820
Elterjedés
Hydrurga leptonyx distribution.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Leopárdfóka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Leopárdfóka témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Leopárdfóka témájú kategóriát.

Leopard Seal.jpg

A leopárdfóka (Hydrurga leptonyx) antarktiszi ragadozó, a fókafélék (Phocidae) családjába tartozik. Rendszertani nemének egyetlen faja, a déli elefántfóka után élőhelyének legtermetesebb fókaféléje. Bár táplálékának zömét krill képezi, reputációját inkább meghatározza a pingvinekre és fókákra vadászó félelmetes ragadozó imázsa – neve is onnan ered, hogy vadászképességeit és foltos mintázatát a leopárdéhoz hasonlították.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Déli-sarkvidéket körülvevő arktikus és szubarktikus óceánok lakója, bár egy-egy (főleg fiatal) példány alkalomadtán eljut Dél-Afrika, Tűzföld, Új-Zéland, Tasmania vagy éppen Dél-Ausztrália partjaiig.[1] Élete zömét a vízben tölti, csak a párzási időszakban és vedléskor mászik ideiglenesen partra. Elterjedési területének kiterjedését nagyban befolyásolja, hogy egyes években mekkora a jégtakaró.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leopárdfóka tekintélyes méretekkel rendelkezik: hossza 2–3,5 méter között változik (átlagosan 240–340 centiméter)[2], testtömege meghaladhatja a fél tonnát (átlagosan 240-591 kilogramm)[2]. A tehenek némileg nagyobbra nőnek a bikáknál.

A fajt a vízi állatokra jellemző színezetű szőrzet borítja: háta sötétszürkés, az oldalán és a hasán viszont világosabb. Testét helyenként foltok tarkíthatják. Testfelépítése áramvonalas, háta erősen ívelt, ami gyors úszást tesz lehetővé. Mellső úszói szokatlanul nagyok és erőteljesek, és ellentétben a többi fókával, elsősorban ezek párhuzamos evezésével hajtja magát előre.

A leopárdfóka legsajátosabb testrésze a rövid, masszív nyakon ülő feje, amely inkább egy hüllőre, mintsem egy fókára emlékeztet: feje ugyanis szokatlanul robusztus és nagy, állkapcsa pedig kifejezetten erős, benne jól látható erős és hatékony tépőfogazata. Speciális zápfogai legközelebbi rokonához, a rákászfókához hasonlóan a krill kiszűrésére alkalmasak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett leopárdfókák az év nagy részét magányosan töltik, a fiatalabb egyedek télire gyakrabban vonulnak szubarktikus szigetekre, míg az idősebb állatok inkább maradnak a jégpáncél peremén. Ez táplálkozásukkal is összefügg: a fiatal példányok inkább krillt fogyasztanak, míg a kifejlett állatok előszeretettel vadásznak pingvinekre és fókákra (elsősorban fiatal rákászfókákra). Ismereteink szerint táplálékuk 45%-át krill, 30%-át más fókák, 10%-át pingvinek, a maradékot egyéb állatok teszik ki.[1]

Előszeretettel vadásznak lesből. Halakat és puhatestűeket is fogyasztanak, illetve rájárnak a különféle bálna- és fókatetemekre. Táplálkozási szokásaik miatt nem szükséges mélyre merülniük, a leghosszabb feljegyzett víz alatt töltött idő a faj esetében 15 perc.[2]

A zsákmány megtalálásában kiváló látásuk és szaglásuk segíti őket a víz alatt is. A leopárdfókák hangadása változatos, általában különféle testhelyzetekkel párosul, és több dolgot kifejezhet (agresszió, nőstények fogékonysága stb.). Természetes ellensége gyakorlatilag egyedül a kardszárnyú delfin.

Táplálékuk összetétele nem csak életkoruktól, hanem az évszaktól függően is más és más. Decemberben és januárban nem csak fejlábúakkal és halakkal egészül ki téli főtáplálékuk, a krill, hanem más fókafajtákkal is: elsősorban az éppen elválasztott rákászfókák kicsinyei esnek a szélesre nyitható száj és erőteljes állkapocs áldozatává. Január második felében és februárban azután a pingvinek kerülnek az étlapra. Mivel a szárazföldön nehézkesen mozognak, táplálékukat előszeretettel fogyasztják el a vízben.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal leopárdfóka a Kerguelen-szigeteken

A leopárdfókák szaporodásáról kevés biztos adattal rendelkezünk. A zömmel vízben tartózkodó leopárdfókák csak a novembertől februárig terjedő párzási, illetve az ezt követő vedlési időszakban tartózkodnak huzamosabb ideig a parton, de ekkor sem alakítanak a többi fókához hasonló, zajos telepeket – mindössze néhány egyed, gyakran csak egy-egy pár bukkan fel egy partszakaszon. A párzás maga a vízben történik, ezt követően a bikák magukra hagyják a teheneket, és valószínűleg több tehenet is megtermékenyítenek egy időszak során.

A megtermékenyített petesejt kéthónapnyi késleltetéssel ágyazódik be,[3] így a kilenc hónapig tartó vemhesség után az egyetlen borjú szeptember-január között jön világra (az ellések zöme október-novemberre esik). A jégbe ásott üregben világra jött borjakat születésükkor tömött szürke bunda borítja, méretük már ekkor is tekintélyes: átlagosan 150–160 centiméter hosszúak és 30–35 kilogrammos a testtömegük. Az anyaállat kb. négy hétig szoptatja kicsinyét, akivel önállósulásáig együtt marad. Az első évben a kölykök halálozási aránya mintegy 25%-os.[2]

A fiatal nőstények 3-7, a hímek 4-7 éves korban válnak ivaréretté.[3] A leopárdfókák akár 26 évig is élhetnek.

A leopárdfóka és az ember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jégtáblán pihenő leopárdfóka

A fókavadászat jóval kevésbé érintette a leopárdfókát, mint szebb bundával rendelkező rokonait, és egyéb gazdasági haszna sem lévén, állományai a mai napig nagyrészt háborítatlanok. A sarkkutatók körében a 19. század óta számos történet kering leopárdfóka-támadásról, melyek többsége valószínűleg koholmány,[4] de több hiteles esetről is tudomásunk van. Többször haraptak már meg gumicsónakokat is.[5][6] Eddigi ismereteink szerint egyetlen támadás végződött halálosan,[7] 2003-ban. A fókák mindemellett többnyire békésen és kíváncsian szemlélik az emberek tevékenységét, a kutatók pedig igyekeznek biztonságos távolságot tartani tőlük.[4]

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel élőhelye háborítatlan, az emberi tevékenység pedig közvetlenül nem veszélyezteti (olykor-olykor kísérleti célból fognak be egy-egy példányt)[1], kilátásai jónak mondhatóak. A Természetvédelmi Világszövetség épp ezért nem minősíti veszélyeztetettnek. Példányszáma egyes becslések szerint 220 000–440 000 között mozog.[2]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]