Leo Fall
| Leo Fall | |
 | |
| Született | 1873. február 2.[1][2][3][4][5] Olomouc[6][7][8][9] |
| Elhunyt |
Bécs[11][8][9] |
| Állampolgársága | |
| Szülei | Moritz Fall |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem |
| Halál oka | rák |
| Sírhelye | New Jewish Cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leo Fall témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Leo Fall (Olmütz, 1873. február 2. – Bécs, 1925. szeptember 16.) osztrák zeneszerző, kapellmeister, az ezüst operettek kora egyik legfontosabb képviselője.
Élete[szerkesztés]
Édesapja Moritz Fall (1848. augusztus 5.–1922. július 22.) katonakarmester, több operett szerzője volt. Testvérei Siegfried Fall (1877–Theresienstadt, 1943. április 10.) és Richard Fall (1882–Auschwitz, 1945 eleje) zeneszerzők voltak, akiket később a nácik zsidó származásuk miatt koncentrációs táborban megöltek.
Ötévesen kezdet hegedülni tanulni, tizennégy évesen lett a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában Robert Fuchs és Johann Nepomuk Fuchs növendéke. Egy ideig Lehár Ferenccel együtt katonazenekarban játszott. Berlinben apja zenekarának volt tagja. 1892-ben Hamburgban kapellmeisterként, majd hegedűszólistaként a berlini Central és Metropol Theaterben dolgozott.
Két operája sikertelensége után a berlini kabaré, a Böse Buben házi zeneszerzőjévé vált a Künstlerhausban. Ott írt zenét számos páros számára, pl. az Und Meyer kedvesen néz rám kezdetűt, Kurt Tucholskynak. Azután az operettre tért át. 1906-tól kizárólag az operettkomponálásnak szentelte magát. Második darabjával, a Mannheimben bemutatott Der fidele Bauerrel vált ismert szerzővé. A harmadik, az 1907. november 2-án bemutatott Die Dollarprinzessin (A dollárhercegnő) már egész Európában áttörést hajtott végre, és végül világszerte ismertté vált olyan későbbi művekkel, mint a Die Rose von Stambul (Sztambul rózsája, 1916) és a Madame Pompadour (1923).
Fall, akinek műveit a nemzetiszocialisták betiltották, az úgynevezett ezüst operettek korának egyik legfontosabb zeneszerzője Lehár Ferenc és Oscar Straus mellett.
Zeneileg változatos operettjei a klasszikus (bécsi keringő) és a modern motívumok (hitt, jazz, fokstrot) között készültek. Mindenekelőtt Franz Marszalek karmesterrel, aki a kölni WDR-nél dolgozott, sok példaértékű felvételt készítettek.
Magánélete[szerkesztés]
Berta Jadassohnt, Salomon Jadassohn (1831–1902) zeneszerző lányát vette feleségül. 1901-ben a Freundschaft (Barátság), az egyik Pozsonyban bejegyzett, de bécsi tagokat tömörítő szabadkőműves páholy tagja lett.
Emlékezete[szerkesztés]
Sírja a Bécsi központi temetőben található (a 4. kapun át, az izraelita rész, 3. csoport, 4. sor, 1. szám). 2000-ben a bécsi Hietzingben lévő Leo-Fall-Weg róla kapta a nevét.[12]
Művei (válogatás)[szerkesztés]
- A lázadó (1905, hét évvel később Der liebe Augustínnak dolgozták át)
- A hűséges paraszt (1907)
- A Dollárhercegnő (1907)
- Az elvált nő (1908)
- Sikoly pofon után (1909)
- Kedves kis testvér (1909)
- A babalány (1910)
- A szép Risette (1910)
- Az örök keringő (1911)
- A szirén (1911)
- Kedves Augustin (1912)
- A diákgrófnő (1913)
- Az éjszakai expresszvonat (1913)
- Miniszterelnöknő (1914)
- A mesterséges ember (1915)
- A császárné (Hercegi szerelem) (1916)
- Sztambul rózsája (1916)
- Spanyol csalogány (1920)
- Szent Ambrus (1921)
- Az utcai énekesnő (1922)
- Madame Pompadour (1922)
- Az édes lovas (1923)
- Ifjúság májusban (1926)
- A fiatal René úr (Krausz Mihály, az Édes lovas verziója, 1935. március, Zürich), további előadások: 1936. január, Prága, 1951. szeptember, Karlsruhe
Irodalom[szerkesztés]
- * Stefan Frey: Leo Fall. Spöttischer Rebell der Operette, Edition Steinbauer, Bécs, 2010 ISBN 978-3-902494-45-0
- Marcus Pyka: „Von Reformen, ganz enormen, träumen wir am Bosporus“: Das Osmanische Reich als Vorbild wider Willen in Leo Fall's Rose von Stambul (1916), in: Archiv Operetta Research Center Amsterdam (online)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ a b c Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ a b c Research Library in Olomouc: REGO (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 1.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ Hietzing: Leo-Fall-Weg névadása Archiválva 2017. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Rathauskorrespondenz, 2000. június 9.
Források[szerkesztés]
- Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Boronkay Antal 1. köt. 545. l. Budapest, 1983. Zeneműkiadó ISBN 9633304741
- Gál György Sándor–Somogyi Vilmos: Operettek könyve. Az operett regényes története. 4., jav. bőv. kiad. Budapest, 1976. Zeneműkiadó. 366–372. l. ISBN 9633301378
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Leo Fall című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
