Láng Nándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Láng Nándor
Láng Nándor.JPEG
Született 1871. január 3.
Deliblát
Elhunyt 1952. március 17. (81 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása régész,
művészettörténész,
klasszika-filológus,
egyetemi oktató

Láng Nándor (Deliblát, 1871. január 3.Budapest, 1952. március 17.) régész, művészettörténész, klasszika-filológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. A római kori Pannonia képzőművészeti és kultikus emlékeinek kiváló ismerője, az ókori görög művészet elismert kutatója volt. 1914-től 1932-ig vezette a debreceni egyetem latin klasszika-filológiai tanszékét.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fehértemplomban végezte el a gimnáziumot, majd 1888-tól a Budapesti Tudományegyetemen folytatott klasszika-filológiai, régészeti és művészettörténeti tanulmányokat. 1892-ben művészettörténetből bölcsészdoktori képesítést, 1894-ben pedig latin–görög szakos tanári oklevelet szerzett. 1893–1894-ben a nagyszebeni főgimnáziumban oktatott helyettes tanárként. Ezt követően 1894–1895-ben ösztöndíjjal régészeti tanulmányúton járt Párizsban, emellett angliai, belgiumi és németországi múzeumokat is felkeresett. 1895-től tizennégy évig a Budapesti II. Kerületi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban oktatott, eleinte mint helyettes tanár, 1896-tól pedig mint véglegesített, rendes tanár. 1908-ban a Budapesti Tudományegyetemen a görög archeológia magántanárává habilitált, ezzel párhuzamosan 1909 és 1914 között a Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorlógimnáziumában oktatott. 1914-ben a Debreceni Tudományegyetemre nevezték ki a latin klasszika-filológia nyilvános rendes tanárává, illetve az archeológia szakelőadójává, ahol 1932-es nyugdíjazásáig tanított. 1915–1916-ban a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar dékánja volt, 1916–1917-ben pedig a debreceni egyetem rektori tisztségét is ellátta.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pályája során főként az Aquincumban előkerült római kori leletek, terrakották, szobrok művészet- és művelődéstörténeti hátterével foglalkozott. Emellett behatóan tanulmányozta az ókori görög művészet történetét, a pannoniai Jupiter Dolichenus-kultusz tárgyi emlékeit, valamint számottevőek epigráfiai eredményei is. Több ízben járt külföldi régészeti tanulmányutakon, például Olaszországban, Görögországban és Törökországban.

Régészeti, művészettörténeti és klasszika-filológiai tanulmányai szakfolyóiratokban jelentek meg, százhét szócikket írt a Pecz Vilmos szerkesztette Ókori lexikonba (1902–1904). 1905-től 1914-ig szerkesztette az Egyetemes Philologiai Közlönyt, 1946-tól 1948-ig pedig az Archaeologiai Értesítőt.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Tudományos Akadémia 1911-ben levelező, 1936-ban rendes, végül 1943-ban tiszteleti tagjává választotta. Több bizottsági tisztséget viselt az Akadémián: 1917-től 1945-ig a keleti bizottság tagja, 1933-tól 1937-ig az archeológiai bizottság előadója, majd 1938-tól 1949-ig elnöke, 1932 és 1944 között a római magyar történeti intézeti bizottság tagja volt. Az Akadémia szervezeti átalakításakor, 1949-ben tiszteleti tagságától megfosztották, és rendes taggá minősítették vissza.

1916-ban a Szent István Akadémia rendes, 1951-ben tiszteleti tagjává választották. Tiszteletbeli tagja volt az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, 1921 után osztályelnöki feladatokat látott el a Debreceni Tisza István Tudományos Társaságban. 1940-ig a Budapesti Filológiai Társaság elnöki tisztét töltötte be, 1941-ben pedig a társaság tiszteleti tagja lett. A magyar tudományosságot képviselte több külföldi társaságban is, így például 1927-ben a Német Régészeti Intézet (Deutsches Archäologisches Institut) rendes tagja, illetve a belgrádi Régészeti Intézet (Arheološki institut) levelező tagja lett.

Klasszika-archeológiai munkásságáért 1942-ben elsőként kapta meg a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Rómer Flóris-emlékérmét. 1922-ben a Padovai Tudományegyetem díszdoktorává avatták.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Analecta ad latinitatis Hungarorum dictionarium. Budapest. 1892.
  • Epidauros. Budapest. 1902.
  • Odysseus hazája. Budapest. 1902.
  • A görög művészet története. In: A művészetek története a legrégibb időktől a XIX. század végéig I. Szerk. Beöthy Zsolt. Budapest. 1905.
  • Figurális terrakották az aquincumi múzeumban. Budapest. 1906.
  • Az ősgörög műveltség és Homeros. In: Beöthy Zsolt-emlékkönyv. Budapest. 1908.
  • A Dolichenus-kultusz emlékei. Budapest. 1923.
  • A savariai Dolichenus-csoportozat. Budapest. 1944.
  • Egy pannóniai föliratról: Az ábécés föliratok értelmezése. Budapest. 1946.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Láng Nándor témájú médiaállományokat.
  • Oroszlán Zoltán: Láng Nándor. In: Archaeológiai Értesítő 1952.
  • Moravcsik Gyula: Láng Nándor. In: Akadémiai Értesítő 1952.
  • Marót Károly: Láng Nándor. In: Antik Tanulmányok 1954.