Kék csatavirág
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Polemonium caeruleum virága
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Polemonium caeruleum L. | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Polemonium caeruleum témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Polemonium caeruleum témájú médiaállományokat és Polemonium caeruleum témájú kategóriát. |
A kék csatavirág (Polemonium caeruleum) a csatavirágfélék (Polemoniaceae) családjának névadó nemzetségébe tartozó, Európa mérsékelt éghajlatú részein élő növényfaj, a csatavirág nemzetség típusfaja. Észak- és Közép-Európától Ázsiáig (a Himalájáig) fordul elő, láprétekben, ligetekben, cserjésekben. Magyarországon nem fordul elő, dísz- és gyógynövényként ültetik, esetleg elvadulhat.
Jellemzői[szerkesztés]
Lágy szárú, évelő növény. 30–90 cm magasra nő, hajtásrendszere elágazó. Szára szögletes, levelei páratlanul szárnyaltak, szórt állásúak, 8-15 lándzsás-ovális, ép szélű levélkepárból állnak. Az alsó leveleknek nyelük van, a felsőbbek ülő helyzetűek. Május-augusztus között virágzik. Égszínkék vagy fehér, rövid csövű, 2–3 cm átmérőjű virágai 10–30 cm hosszú, tömött, mirigyszőrös bugavirágzatban nőnek, sugarasan szimmetrikusak. Az ötcimpájú párta karimája tányérszerűen ellaposodik. A tövüknél megvastagodott porzók kinyúlnak a virágból. A portokok narancssárgák, a bibe lilás színű. Toktermése számos magot rejt.
Hatóanyagok[szerkesztés]
Triterpén-szaponinokat, flavonoidokat tartalmaz.
Felhasználása[szerkesztés]
Már az ókori görögök is gyógyhatást tulajdonítottak neki, hasmenés, fogfájás, állatharapások gyógykezelésére alkalmazták. A középkorban a szifilisz és a veszettség gyógyszereként tartották számon. Jelenleg a gyógyászatban nem alkalmazzák.
Olívaolajban főzve fekete festék készíthető belőle. Potpourrikban szokták még felhasználni.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Polemonium caeruleum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3
- Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349
