Koszmosz–135

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–135
Indítás dátuma 1966. december 12.
Indítás helye Kapusztyin Jar
Hordozórakéta Koszmosz–2 hordozórakéta
COSPAR azonosító 1966-112A
SCN 02612

A Koszmosz–135 (DSZ-U2-I) (oroszul: Космос 135) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. technológiai műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. A Koszmosz–119 programját folytatta. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1966. december 12-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2M (63SZM)típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 93,58 perces, 48.44 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 253 kilométer, az apogeuma 649 kilométer volt. Hasznos tömege 355 kilogramm. Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorrok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

Feladata a kozmikus sugárzás vizsgálata és mikro-meteor mérések végzése. Az 1,5 millió elektronvoltnál (MeV) nagyobb energiájú elektronok, a 27 millió elektronvoltnál nagyobb energiájú protonok és a 0,511 millió elektronvolt energiájú gamma-sugárzás intenzitásának, az intenzitások időbeli változásának vizsgálata, valamint a Föld körüli kozmikus por regisztrálása. A gamma-sugárzást 64 csatornás amplitúdó-analizátorral kiegészített, szcintilláció gamma-spektrométerrel, a mikro-meteorit becsapódásokat piezoelektromos érzékelőkkel mérték. Az egyik jeladót a műholdon belül, annak falán, a másikat külső tartón rögzítették.

1967. április 12-én 121 napos szolgálati idő után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–134

Koszmosz-program
1966

Utódja:
Koszmosz–136