Koszmosz–119

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–119
Indítás dátuma 1966. május 24.
Indítás helye Kapusztyin Jar
Hordozórakéta Koszmosz–2 hordozórakéta
COSPAR azonosító 1966-043A
SCN 02182

A Koszmosz–119 (DSZ-U2-I) (oroszul: Космос 119) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. technológiai műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. A Koszmosz–97 programját folytatta. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1966. május 24-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2 (11К63) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 98,8 perces, 48.3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 208 kilométer, az apogeuma 1202 kilométer volt. Hasznos tömege 250 kilogramm. Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorrok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A hengeres test köré építették a napelemeket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energía ellátás kapott helyet. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították. A nagy frekvenciastabilitásával és kis sugárzási szögével alkalmas a nagy távolságú rádió-összeköttetések minőségének és a pályaelem-meghatározások pontosságának növelsére. A mérések összehasonlításával megállapítást nyert, hogya készülék kifogástalanul, nagy stabilitással működött a sugárzási övezeteken kívül és belül, napfényben és földárnyákban egyaránt.

1966. november 30-án földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–118

Koszmosz-program
1966

Utódja:
Koszmosz–120