Kiáltvány-ügy
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az 1534-es ún. kiáltvány-ügy (franciául affaire des placards) a 16. századi franciaországi vallási konfliktusainak kezdetét jelző esemény volt, melynek hatására I. Ferenc megkezdte a protestánsok üldözését.
1517-ben Luther Márton Wittenbergben elindította a reformáció folyamatát. A katolikus egyházzal szembeni ellenérzések hamarosan szerte a reneszánsz humanista szellemiségétől áthatott Európában, így Franciaországban is követőkre találtak. 1534. október 18-ra virradóra Párizs, illetve több nagyváros (Blois, Tours, Orléans, Rouen) utcáin plakátok jelentek meg az alábbi címmel: „Igaz artikulusok a pápai mise szörnyűséges, nagy és elviselhetetlen visszaéléseiről, melyek homlokegyenest ellenkeznek a Miurunk, az egyetlen közvetítő és egyetlen megváltó Jézus Krisztus utolsó vacsorájával” (eredetiben: Articles véritables sur les horribles, grands et insupportables abus de la messe papale, inventée directement contre la Sainte Cène de notre Seigneur, seul médiateur et seul Sauveur Jésus-Christ).
Az Oltáriszentséget támadó pamflet, mely a pikárdiai származású Antoine Marcourt neuchâteli lelkész munkája volt, de feltehetően Guillaume Farel inspirálta, október 18-án I. Ferenc francia király hálószobája ajtaján is megjelent Amboise kastélyában, ami a király személyére és hitére nézve egyaránt nyílt támadásnak minősült. Ferenc, aki addig igyekezett mérsékelt, toleráns politikát folytatni a protestánsokkal szemben, válaszul nyíltan megvallotta katolikus hitvallását, és kisebb protestánsüldözésbe kezdett. Többeket a Châtelet-be zártak, novemberben pedig néhányukat máglyára is juttatták.
Az eset komoly közfelháborodást váltott ki, így több jeles protestáns személyiség kénytelen volt elmenekülni. Köztük volt a Svájcba települő Kálvin János és a ferrarai udvarba menekülő Clément Marot költő is.
