Clément Marot
Clément Marot (latinosan Clemens Marot, magyarosan Marot Kelemen) (Cahors, 1495 – Torino, 1544) francia költő, a református zsoltároskönyv több zsoltára szövegének szerzője.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Apja, Jean Marot, szintén költő volt és nevét különösen a Doctrinal des princesses című műve tette ismertté. Clément Marot előbb Angoulême-i Margit apródja, majd I. Ferenc komornyikja volt, akinek kegyeit Le temple de Cupidon című művével nyerte meg. 1525-ben urával együtt elfogták a paviai csatában; miután visszatért Franciaországba, protestáns érzelmekkel vádolták és fogságba vetették, ahonnan csak I. Ferenc közbenjárására szabadult ki. 1526-ban börtönében írta L'enfer (A pokol) című allegorikus szatíráját, mely egyes részleteiben nagyon megkapó és vádlói meg bírái ellen irányul. Hogy a protestánsüldözést elkerülje, Angoulême-i Margithoz menekült, majd Ferrarába szökött, ahol Kálvin Jánossal is találkozott. 1535-ben visszatért a francia udvarhoz s a zsoltárok költői átdolgozásához fogott, amit I. Ferencnek ajánlott; de az újabb zaklatások elől ismét Genfbe menekült. 1543-ban a genfi egyháztanács megvádolt valakit, hogy tric-tracot játszott Marot-val,[1] ezért innen is elmenekült, Torinóban telepedett le. Hasonlóan a Biblia francia fordítását készítő Jacques Lefèvre d’Étaples-hoz, nem csatlakozott a református egyházhoz, hanem katolikusként halt meg.[2]
Fia, Michel Marot, aki 1534-ben Angoulême-i Margit navarrai királyné apródja volt, szintén mint költő ismeretes. V. ö. Colletet, Not. biogr. sur les trois M. (Párizs 1871); Douen, Cl. M. et le Psautier huguenot (u. o. 1878-79).
Művei [szerkesztés]
- Marot számos dalt, balladát, eklogát, elégiát, epigrammát és alkalmi költeményt írt, de legjobbak a zsoltárfordításai, amelyeket Franciaországban Claude Goudimel és Loys Bourgeois melódiáira énekeltek. A Magyarországi Református Egyház közhasználatban levő énekeskönyvében a zsoltárok felett C. M. (Clemens Marot) és T. B. (Théodore de Bèze) nevét jelentik. Szenczi Molnár Albert a magyar zsoltárfordítások készítése során az ő műveik német fordítását vette alapul, de ellenőrzésképpen az eredeti szöveget is használta.[3]
- Műveinek legjobb kiadásait Jannet (Páris 1874) és Guiffrey (u. o. 1876, 1881) rendezte sajtó alá.
Források [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Marot, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
- ↑ Owen Chadwick. A reformáció. Budapest: Osiris Kiadó, 85. o. ISBN 9789633894002 (2003)
- ↑ Georges Duby (szerk.). Franciaország története I. kötet. Budapest: Osiris Kiadó, 536. o. ISBN 9633897564 (2005)
- ↑ Sőtér István (főszerk.). Szenci Molnár Albert zsoltárai, A magyar irodalom története. Budapest: Akadémiai Kiadó. ISBN 963-05-1639-X (1964-1966). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Vas István (szerk.). Marot három verse, Énekek éneke : A világirodalom szerelmes verseiből. Budapest: Európa Könyvkiadó (1973). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
