Karolina-árok felső álbarlangja

Karolina-árok felső álbarlangja
A Karolina-árok felső álbarlangja. Felül látható az a nagy, beékelődött sziklatömb, amely barlanghoz hasonlóvá teszi az üreget
Hossz	3,3 m
Mélység	0 m
Magasság	2–3 m
Függőleges kiterjedés	2–3 m
Tengerszint feletti magasság	? m
Ország	Magyarország
Település	Pomáz
Földrajzi táj	Visegrádi-hegység
Típus	nem barlang, eróziós eredetű
Elhelyezkedése
Karolina-árok felső álbarlangja Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 40′ 33″, k. h. 18° 58′ 11″47.675944444444, 18.969833333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Karolina-árok felső álbarlangja témájú médiaállományokat.

A Karolina-árok felső álbarlangja a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Visegrádi-hegységben, Pomázon, a Karolina-árokban található álbarlang. Turista útikalauzokban is meg van említve az üreg.

Leírás

A Karolina-árok alsó álbarlangjától 30 méterrel feljebb, északnyugatra, a völgytalp szurdokában van a Karolina-árok felső álbarlangja.

Az álbarlangot egy 3 méter magas tufából és agglomerátumból rétegzett sziklalépcsőnél, az időszakonként kialakuló vízesés örvénylő eróziója alakította és alakítja ki. A tetején egyetlen, másfél méter átmérőjű, kompakt amfiból-andezitből levő sziklagörgeteg van, amely csak részben fedi be az üreget, helyet hagyva annak az egy méter körüli szélességű nyílásnak, amelyen napjainkban is folyni szokott a vízesés. Így voltaképp két nyílású átmenőbarlangnak tekinthető ez az üreg.

Az álbarlang másfél méter széles, két méter magas szája nagyjából dél felé néz. A 2,5 méterre kiszélesedő, ellipszis alaprajzra hasonlító fülkéje 3,3 méter hosszú. A magassága 2–3 méter között váltakozó. A különböző keménységű tufa és agglomerátum rétegeket az erózió különböző mélységben vájta be, így az álbarlang falán látványos szinlőszerű gallérok alakultak ki. Az alján egy nagyobb görgetett kőzettömb körül kisebb kövekből álló hordalék van.

1963-ban volt először Karolina-árok felső álbarlangja néven említve az álbarlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Karolina árok felső álbarlangja (Ozoray 1963) és Karolina-árok felső barlangja (Eszterhás 1993) neveken is.

Kutatástörténet

Az 1963. évi Karszt és Barlangban megjelent Ozoray György által írt tanulmány szerint a Karolina-árokban néhány jelentéktelen méretű, de alaktana, eredete miatt érdekes nemkarsztos üreg van. A Karolina-odútól 20 méterrel feljebb, egy vízesés mellett alakult ki a kis álbarlang. Itt a kemény agglomerátumban a víz egy 32° lejtésű sima félcsőszerű medret vájt, amely két méteres vízeséssel végződik. Átvágta a kemény padot és könnyen kivájta az alatta lévő, lágy rétegeket. Az örvénylő erózió gömbölyű üreget vésett a vízesés mögött.

A rétegzett váltakozó keménységű tufába kőzettanilag preformált szinlők vésődtek. A szelektív mállás is élesebbé tette a különböző mélységű befűződéseket. Felszínalaktanilag érdekes a vízesés mögötti üreg, de önmagában nem éri el a kőfülke méreteit sem. Az árvíz rágörgetett a vízesés előtti szakadékra egy 1,5×1,6×1,2 méteres, legömbölyített sziklatömböt. Az ott a kemény felső kőzetpad okozta szűkületben megakadt. Így a vízesés mögötti üreggel együtt egy majdnem zárt kőfülke keletkezik, a Karolina-árok felső álbarlangja. A csőszerű meder vezette árvíz ezen átzuhog. Eltér a környezettől a beszorult kőtömb anyaga, amely rózsaszín amfibolandezit.

Hasonló anyagú, kissé hosszabb és keskenyebb tömb van az álbarlang fenekén is, az aljzatot alkotó hordalék közt. Az árvíz átsodorta a szűkületen és a vízesés alatti, kisesésű részen nem tudta tovább mozdítani. A publikációhoz mellékelve lett egy alaprajz térkép három metszettel és egy fénykép, amelyen az álbarlang látható. A térképet Fodor Tamásné és Ozoray György, a fényképet Ozoray György készítette. Az 1967-ben kiadott Pilis útikalauz című könyvben az olvasható, hogy a Karolina-árok függőlegesen leszakadó lépcsői tövében kis üregek találhatók, melyek omladékkal barlangszerűen el vannak torlaszolva. Az 1974-ben napvilágot látott Pilis útikalauz című könyvben meg van ismételve az 1967-es útikalauzban említett ismertetés.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára című kéziratban az van írva, hogy a Karolina-árok felső álbarlangja a Pilis hegységben, a Visegrádi-hegységben, Pomázon, Csobánkától É-ra kb. 2,5 km-re, a Holdvilág-árok jobb oldali mellékágában, a Karolina-árok alsó álbarlangjától 20 m-rel feljebb van bejárata. Az üreg 5 m hosszú, 3 m széles és 2 m magas. Többköbméteres sziklatömbbel fedett vízesés alatti üreg. A kézirat álbarlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel az álbarlang Karolina-árok felső álbarlangja néven a Szentendre–Visegrádi-hegység barlangjai között és térképen van feltüntetve helye.

Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Karolina-árok felső álbarlangja néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 1 foglalkozik az álbarlanggal. Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4900-as barlangkataszteri területen lévő, pomázi Karolina-árok felső álbarlangja andezitagglomerátumban alakult ki, valamint 6 méter hosszú és 2,5 méter magas. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című 1993-as kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es információk. Viszont a kézirat szerint Karolina-árok felső barlangja a neve. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg. 1997-ben Eszterhás Istvánék kutatták fel az álbarlangot és írták le részletesen, valamint ők is feltérképezték. A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel az álbarlang az álbarlanggal foglalkozó 8 írás megjelölésével. A 364. és a 366. tételek nem említik, a 363. és a 365. tételek említik. A 2014. évi Karsztfejlődésben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy a Visegrádi-hegység 101 barlangjának egyike a pomázi 3,3 méter hosszú és 3 méter magas barlang.

Irodalom

• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Dely Károly – Mezei Iván: Pilis útikalauz. Sport, Budapest, 1974. 20., 37. old. (A Pilis-hegység barlangjai című fejezetet, a 19–37. oldalakat Dénes György írta.) (Nem név szerint van benne említve.)
• Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája. In: Sivó Zsuzsanna – Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1989. Kézirat. 154. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1993. Kézirat. 52. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Eszterhás István – Szabó Géza – Szilvay Péter – Tinn József: A Visegrádi-hegység barlangjai. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1996. Kézirat. 60., 63., 66., 108., 113. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Eszterhás István – Gönczöl Imre – Szenti Tamás: A Visegrádi-hegység barlangjai. II. rész. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1997. Kézirat. 123., 139–140., 141., 151–152., 162. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Eszterhás István: A Visegrádi-hegység barlangjai. Karsztfejlődés, 2014. (19. köt.) 244–245., 259. old.
• Ézsiás György: A Visegrádi-hegység barlangjai. In: Ézsiás György – Kovács Gábor – Kraus Sándor – Dr. Nagy Péter: TUNGSRAM SC Természetbarát Szakosztály Troglonauta Barlangkutató Csoport jelentése 1993-ban végzett munkájáról. Kézirat. 61–62., 84. old. és a 84. és 85. oldalak között egy térképen bejelölve a helye. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 277., 296. old.
• Mezei Iván szerk.: Pilis útikalauz. Budapest, 1967. 35. old. (A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai című fejezetet, a 22–36. oldalakat Dénes György írta.) (Nem név szerint van benne említve.)
• Ozoray György: A Karolina-árok üregei. Karszt és Barlang, 1963. 1. félév. 17–19. old.
• Székely Kinga: A Karszt és Barlangban 1961-től 1985-ig megjelent cikkek bibliográfiája. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 82. old.
• Szentes György: Caves formed in the volcanic rocks of Hungary. Karszt- és Barlangkutatás, 1968–1971. (6. évf.) 126. old. (Nem név szerint van benne említve.)
• Szenti Tamás – Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke. Kézirat, 2001. november 12. 88. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)