John Wilkes Booth

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Wilkes Booth
John Wilkes Booth-portrait.jpg
Született
1838. május 10.
Elhunyt
1865. április 26. (26 évesen)
Foglalkozása Gépipar
színész

John Wilkes Booth Signature2.svg
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz John Wilkes Booth témájú médiaállományokat.

John Wilkes Booth (Bel Air, 1838. május 10.Port Royal, 1865. április 26.) amerikai színész, aki manapság Abraham Lincoln gyilkosaként közismert, akkoriban viszont népszerű színésznek számított. A híres Junius Brutus Booth fia.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor John Brown 1859-ben rabszolgafelkelést próbált szervezni Harpers Ferryben, Booth a Brown ellen küzdő hadsereghez csatlakozott és később jelen volt Brown akasztásánál is. Az akasztófa közelében állt más fegyveresekkel, hogy megakadályozza Brown elmenekülését vagy esetleges menekülési kísérletét.

1862 elején Booth St. Louisban bírálta a kormányt, amiért letartóztatták (egy színházi turné alkalmával ugyanis az elnököt és a kormányt a pokolba kívánta).

1863. november 9-én Booth Raphael szerepét játszotta A márványszív című előadásban, a Ford Színházban (a színdarabot Charles August Selby írta). Az előadáson Lincoln elnök is jelen volt.

Utolsó színpadi szerepében, 1865. március 18-án Pescara herceget alakította Richard Lalor Sheil The Apostate című színdarabjában.

Mivel Booth jegyben járt az Egyesült Államok spanyolországi nagykövetének, John P. Hale-nek a lányával, Lucy Hale-lel, meghívott vendégként 1865. március 4-én részt vehetett Lincoln második elnöki beiktatásán.

A Lincoln elleni merénylet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Booth rálő a a washingtoni Ford Színházban Lincoln elnökre (korabeli litográfia)

1865. április 14.-én a washingtoni Ford Színházban megölte Abraham Lincoln elnököt és súlyosan megsebesítette Rathbone őrnagyot. A gyilkosság után leugrott a páholyból, majd a közönségnek Virginia állam jelmondatát kiáltotta: Sic semper tyrannis! (Így járjanak a zsarnokok!), majd elmenekült. Lincoln másnap reggel 7 óra 22 perckor halt meg.

A gyilkosságot követően Washingtont ellepték a katonák: a nyomozás kiderítette, hogy Booth eredetileg összeesküvést szőtt kilenc társával Lincoln elrablására és déli hadifoglyokra való kiváltását fontolgatták, a háború befejezése miatt viszont csak a bosszú lehetősége maradt számukra.

Április 25-én egy dohánypajtában találtak rá egy társával együtt. A társa megadta magát, Booth azonban ellenállt. Egy katona azt állította, ő lőtte le, de az öngyilkosság sem kizárható. Négy bűntársát, Mary Surrattot, Lewis Powellt, David Heroldot, George Atzerodtot július 7-én felakasztották, másik három bűntársát pedig életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hahner Péter. Az Egyesült Államok elnökei. Maecenas kiadó. ISBN 963-9025-80-1 (1998) 
  • Jim Bishop. Lincoln utolsó napjai. Kossuth Könyvkiadó (1973)