Johann Ludwig Burckhardt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Johann Ludwig Burckhardt (1784. november 24. - 1817. október 15.) svájci Ázsia-kutató

[szerkesztés] Életrajza

A Közel-Keletet kutatta, 1809 és 1802 közt beutazta Szíriát és Palesztinát, tanulmányozta annak történetét, földrajzát, az arab nyelvet és az iszlámot. 1813-ban a Nílus völgyét kutatta, később az Arab-félszigeten és a Sinai-félszigeten járt.

Kíválóan ismerte az arab kultúrát, a nyelvet és a Koránt. Hogy zavar nélkül utazhasson a térségben, áttért az iszlám hitre, felvette a Sejh Ibráhím nevet; így jutott el Baalbekbe, Palmürába, Damaszkuszba. Ő volt az első európai, aki – szigorú vallási vizsgát követően, muszlim öltözetben – beléphetett Mekkába és Medinába. Utazásai közben hallott a sivatag sziklái között rejtőző, megközelíthetetlen, titokzatos városról, amely Áron sírja közelében terül el. Ekkor azzal az ürüggyel, hogy kecskét akar áldozni Izrael első papjának oltárán, megkért két beduint, hogy kísérjék el a sírhoz. Így jutott el 1812-ben Petrába, ahol arab öltözékét kihasználva titokban rajzokat és feljegyzéseket készített. Vezetőit hiába faggatta, mindössze annyit voltak hajlandók elárulni az ősi településről, hogy a fáraók városa volt - mivel féltek, hogy Burckhardt rátalál a beduin szájhagyomány szerint itt elrejtett kincsre. A kecskeáldozat után sietősen visszakísérték a Szik-szurdok közelében álló Elji faluba. Amint elterjedtek a rajzok és a felfedező által összegyűjtött információk, a sziklából faragott várost megrohanták a nyugati látogatók.

Halála után a londoni földrajzi társaság a birtokában lévő naplóit kiadta.

[szerkesztés] Források

• Felfedezők lexikona (Budapest, Franklin társulat, 1930)