Janusz Korczak

Janusz Korczak
Születéskori neve	Henryk Goldszmit
Született	Varsó 1878. július 22.
Elhunyt	Treblinkai megsemmisítő tábor 1942. augusztus 6.
Nemzetisége	lengyel
Foglalkozása	orvos, gyógypedagógus, pszichopedagógus, író
Művészneve	Janusz Korczak
Fontosabb munkái	Hogyan szeressük a gyermeket? A gyermek joga a tisztelete.

Janusz Korczak, születéskori neve Henryk Goldszmit (Varsó, 1878. július 22. – Treblinkai megsemmisítő tábor, 1942. augusztus) lengyel orvos, gyógypedagógus, a pszichopedagógia ismert művelője, író.

Életútja

Janusz Korczak – eredeti nevén Henryk Goldszmit – lengyel asszimiláns zsidó értelmiségi családban született 1878-ban. Eredeti szakmája a gyógyítás volt, és orvosként azok közé tartozott, akik pontosan tudták, hogy a fizikai gyógyítás nem működhet lelki gyógyítás nélkül. Kritikusan szemlélte az akkori iskolát és nevelést, úgy látta, a felnőttek kötelességüknek tekintik ugyan a gyerekek ellátását, de nem tisztelik őket, mert nem látják bennük az embert. Korczak az elsők között hívta fel a figyelmet a gyermeki jogokra, mert úgy vélte, a gyermeknek joga van ahhoz, hogy sajátos világát figyelembe vegyék.

Varsóban baloldali értelmiségi csoportosulásokkal került kapcsolatba, tőlük szerezte első információit a reformpedagógiáról. Pedagógiai nézetei az „aktív pedagógiához” és „az új pedagógiai iskolához” állnak legközelebb. 1918-ban írta meg első alapvető pedagógiai művét Hogyan szeressük a gyermeket? címmel. Korczak nagyszerű író volt. Írói neve a Varsói Kurír irodalmi pályázatára 1898-ban beküldött négyfelvonásos drámájának jeligéjéből (Janasz Korczak) született, amely egy nyomdahiba kapcsán Janusz Korczakra változott, majd így maradt. Legismertebb a Mátyus királyról szóló regénye (magyarul 1969-ben Első Matykó Király címmel jelent meg), továbbá a Hogyan szeressük a gyermeket? és A gyermek joga a tisztelete című két programműve. Volt egy rádióműsora is, a Beszélgetések, 1926-ban pedig megalapította a Kis Szemle című gyermekfolyóiratot.

Amikor a Zsidó Árvasegélyező Társaság elhatározta, hogy új árvaházat alapít, mert a korabeli árvaházakban szörnyű állapotok uralkodtak, Korczakra bízták annak kialakítását és vezetését. Az árvaház 1912-ben nyílt meg. Korczak úgy vélte, nem követeléseket kell támasztani a gyerekekkel szemben, hanem alapos megismerésükre kell törekedni, mert csak így lehet nevelni, képezni őket, mindig figyelve a bennük rejlő lehetőségekre. A gyerekek-felnőttek együttélésének új modelljét alakította ki, amely a családi légkör megteremtésén alapult. Fő alapelve a személyiség feltétlen tisztelete volt. Az árvaházban az önkormányzatiság, a demokrácia alapja a tulajdon, a munka, a tanulás és – a legfontosabb – az önnevelés volt. 1919-ben Megbocsátás című művében így ír: „Mi csak egy dolgot adunk nektek, vágyat a jobb élet iránt, ami most nincs, de valamikor lesz, vágyat az őszinteség és az igazság iránt.”

1940-ben a zsidó árvaház lakói a varsói gettóba kerültek, majd a treblinkai haláltáborba, ahol 1942 augusztusában mártírhalált haltak. Korczak önként mondott le a menekülés lehetőségéről, amelyet barátai kínáltak fel neki. Mindhalálig hű maradt önmagához és a gyerekekhez.

Emlékezete

Emlékműve a gyermekekkel
(Jad Vasem)

„Ma Európában Korczak társaságok működnek, Izraelben, Németországban iskola is. A New York–i konvenció Janusz Korczak munkássága nélkül nem született volna meg.” Jeruzsálemben, Lengyelországban, Németországban emlékműveket állítottak tiszteletére.

Források

• Korczakról másképp/Farkas Gergely László összeállítása

További információk

• Korczak cikk az UNESCO oldalain
• magyar nyelvü cikk Janusz Korczakról
• Magyar Pedagógiai Társaság Janusz Korczak Munkabizottságának honlapja
• Gordosné Szabó Anna: Korczak, Janusz. In: Pedagógiai Lexikon. 2. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 279. p.
• Korczak, Janusz