Ipolymagyari
| Ipolymagyari (Uhorské) | |
.jpg) | |
| Kilátás a Ipolymagyari falu részre | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Poltári |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1332 |
| Polgármester | Jozef Sakala |
| Irányítószám | 985 25 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | PT |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 515 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 23 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 251 m |
| Terület | 24,48 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 28′ 16″, k. h. 19° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 16″, k. h. 19° 45′ 00″ | |
| Ipolymagyari weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolymagyari témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Ipolymagyari (1899-ig Uhorszka, szlovákul: Uhorské) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járásban.
Fekvése
Losonctól 20 km-re északkeletre, az Ipoly bal partján fekszik. Egykor Kiskorna és Várkút tartozott hozzá.
Története
A falu valószínűleg még a 11. században keletkezett, eredeti neve Ugra volt. Első lakói a gyepüt őrző katonai segédnépek, határőrök voltak. Területén egykor kisebb vár is állott, melyet még a környék első szláv lakói emeltek az ellenséges támadások ellen. Ezt a várat a tatárok elpusztították, írott forrásban nem történik róla említés. A falut 1332-ben a pápai tizedjegyzékben „Vsgra" alakban említik először. Ekkor a község már önálló plébániával rendelkezett. 1435-ben Perényi István birtoka. 1454-ben a tizedjegyzék „Wgerska" alakban említi. 1490-ben Ráskay Balázs királyi tárnokmester birtoka. 1517-ben 10 jobbágytelekkel, 1 új valamint 1 romos házzal bírt és Ráskay István királyi tárnokmester a földesura. 1548-ban a Pethő család szerzi meg. 1554 és 1593 között az egész akkori Nógrád vármegyével együtt török uralom alatt állt. Lakói a század közepén a terjedő reformáció hatására felvették az evangélikus vallást. 1570-ben 4 jobbágytelek, 3 zsellérház és malom állt a faluban. 1588-ban 2 és 3/4 portával a Radvánszky család lett a birtokosa. 1625-ben mindössze 1 és 1/4 adózó portája volt. 1635-ben Bosnyák Tamás vásárol itt birtokot, majd a füleki uradalommal együtt 3/4 részben a Koháry és 1/4 részben a Szentiványi családé lesz. 1700-ban 19 jobbágy, 13 zsellércsalád él itt, emellett 7 elhagyott jobbágytelek található még a községben. A 18. században megindul a vas és rézbányászat, továbbá a fémfeldolgozás a területen. 1828-ban 94 házában 841 lakos élt. 1831-ben és 1873-ban kolera pusztított.
Vályi András szerint: „UHORSZKA. Tót falu Nógrád Várm. földes Urai Szent-Iványi, és több Uraságok, lakosai többfélék, fekszik Berzenczéhez nem meszsze, és annak filiája; határja középszerű."[2]
Fényes Elek szerint: „Uhorszka, Nógrád m. tót falu, 90 kath., 796 evang., 9 zsidó lak. Evang. anyatemplom. Határa hegyes, völgyes és sovány. F. u. a Szentiványi család. Ut. p. Losoncz."[3]
Nógrád vármegye monográfiája szerint: „Ipolymagyari. (Azelőtt Uhorszka.) Ipolymenti kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 154, túlnyomóan tótajkú és evangélikus vallású lakosaié 835. Postája Ipolyróna, távíró- és vasúti állomása Ipolyszele. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben már előfordúl s így már akkor is az egyházas helyek közé tartozott. 1435-1454-ben a füleki vár tartozéka volt. 1548-ban Bebek Ferencz, 1598-ban Radvánszky Ferencz volt a földesura. 1616-ban Kosztolányi János volt itt birtokos, a ki itteni birtokait 1617-ben Bosnyák Tamásnak adta el. 1715-ben 12 magyar és hat tót, 1720-ban nyolcz magyar és hét tót háztartását vették fel. 1740-ben a gróf Koháry család, 1770-ben gróf Berchtold Antal, báró Mednyánszky Teréz, báró Révay László, Szent-Ivány Farkas, János és Mihály voltak az urai, ez utóbbiak később is. Az itteni evangélikus templom 1610-ben épült. 1831-ben és 1873-ban ezt a községet sem kerülte el a kolera. Ide tartozik: Czerina-puszta és Drávecz-patak."[4]
A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 798-an, többségben szlovákok lakták, de jelentős magyar kisebbséggel bírt.
2001-ben 577 lakosából 561 szlovák volt.
2011-ben 564 lakosából 527 szlovák.
Neves személyek
- Itt nevelkedett gyermekkorában Krepuska Géza magyar orvos, egyetemi tanár, a modern magyar fülgyógyászat megalapítója.
- Itt született 1891-ben Darvas János költő, újságíró, szerkesztő, műfordító.
- Itt hunyt el Bartholomaeides János László evangélikus lelkész, Nógrád megye táblabírája.
Nevezetességei
- Evangélikus temploma a 17. századi régi templom helyén, 1781-ben épült klasszicista stílusban, 1906-ban új boltozatot kapott.
- Klasszicista kúria a 19. század elejéről.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 15.)
Külső hivatkozások
A Poltári járás települései | ||
|---|---|---|
Poltár (Poltár) Csehberek (České Brezovo) · Cserepes (Hrnčiarska Ves) · Fazekaszsaluzsány (Hrnčiarske Zalužany) · Ipolyberzence (Breznička) · Ipolymagyari (Uhorské) · Ipolyróna (Rovňany) · Kálnó (Kalinovo) · Kiskorna (Krná) · Losoncnagyfalu (Veľká Ves) · Málnapatak (Málinec) · Nemesfalva (Mládzovo) · Ozdin (Ozdín) · Rimakokova (Kokava nad Rimavicou) · Susány (Sušany) · Szinóbánya (Cinobaňa) · Telep (Selce) · Újantalfalva (Šoltýska) · Újantalvölgy (Utekáč) · Vágó (Ďubákovo) · Várkút (Hradište) · Zlatnó (Zlatno) |  | |
