III. Hattuszilisz hettita király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Hattuszilisz
Apologie de Hattusili III.jpg

Titulusai Nagy Király, Tabarnasz
Hatti királya
Ḫattušiliš
Uralkodási ideje
i. e. 1265i. e. 1237
Örököse Nerikkailisz
Elődje III. Murszilisz
Utódja III. Tudhalijasz
Életrajzi adatok
Házastársa Puduhepa
Házastársa ismeretlen nevű babiloni hercegnő
Házastársa ismeretlen nevű emoreus hercegnő
Gyermekei Nerikkailisz
Kiluszhepa
Gasszulavijasz
Taszmi-Szarruma (Tudhalijasz?)
Huccijasz
Hanuttisz(?)
Tudhalijasz (Hišmî-Šarruma)
Tatamaru(?)
Uparamuvasz(?)
Uhhaciti(?)
Tarhuntapijasz(?)
3 leány
Maathórnofruré
Édesapja II. Murszilisz
Édesanyja Gasszulavijasz (Tanuhepa?)

III. Hattuszilisz (𒐕𒄩𒀜𒌅𒅆𒇷𒅖 mḫa-at-tu-ši-li-iš, luvi Luvi hattili.jpg) hettita király ismét I. Szuppiluliumasz egyik unokája, II. Murszilisz fia, a megelőző két uralkodó közül II. Muvatallisz öccse és III. Murszilisz nagybátyja. Már ezekből a tényekből sok minden következik, ami uralkodására jellemző. Uralkodói titulatúrájában visszatért I. Hattuszilisz címhasználatához, töredékes évkönyveiben (CTH#82) és a Hattuszilisz bocsánatkérése címen ismert dokumentumában (CTH#81) uralkodásának jogcímét és hatalomra kerülését próbálja meg tisztázni. Trónra lépése II. Ramszesz 17. uralkodási évére esik.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A név jelentése hattuszaszi ember, hattuszaszból származó. Az ő esetében már nincs különösebb jelentősége, mert nem beszélő névként, hanem hagyományos névként kapta születésekor. Luvi írásmódja ligatúra, a HATTI+li összetétele. (Luvi ha2v.jpg+Luvi li.jpg=Luvi HATTIli.jpg). Bár az uralkodóházban egy ideje szokás volt hurri nevet is adni a gyermekeknek, Hattuszilisz hurri neve nem ismert.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Murszilisz fia. Anyja kérdéses. Korábban Gasszulavijaszra gondoltak, mivel Murszilisz második feleségéről nem tudtak. Mára már alaposan megindokolható, hogy Tanuhepa nem II. Muvatallisz felesége volt, hanem II. Murszilisz második felesége, aki megtartotta a Nagy Királyné címet, és III. Murszilisszal szemben Hattusziliszt támogatta. Sok minden magmagyarázna, ha Hattuszilisz anyja Tanuhepa lenne. Ugyanakkor Gasszulavijasz anyasága mellett is vannak érvek. Leginkább az, hogy Hattuszilisz az egyik leányát Gasszulavijasznak nevezte el. Emellett Tanuhepa talán csak II. Murszilisz utolsó éveiben lett királyné, majd i. e. 1295-ben meghalt. Ez esetben az i. e. 1285 és i. e. 1274 között valamikor lezajló kádesi csata idején még nagyon fiatal lett volna, miközben tudjuk, hogy nagy befolyással volt a hettita–egyiptomi konfrontációra. Nem lehetetlen ugyan, de kevéssé valószínű. Az i. e. 1274-es dátum esetén 20–21 éves lehetett.

Hattuszilisz karrierje bátyja, II. Muvatallisz uralkodása alatt kezdődött. Házasságkötése Puduhepával, a kizzuvatnai főpap, Pentibszarri leányával később fontos momentumnak bizonyult, ez biztosította a vallási szempontból fontos térség lojalitását. A kádesi csata idején a tartalék haderő parancsnoka, és nagy valószínűséggel a hettita-egyiptomi háború első számú hívei között volt. Bátyja az uralkodói székhelyet Tarhuntasszasz városába helyezte, ezidőben Hattuszilisz volt Hattuszasz kormányzója, ezzel egyben az egész Felső-Hatti első számú embere. Unokaöccse uralkodása alatt Hattuszilisz visszafoglalta Nerik városát a kaszkáktól, Teszub főpapja lett, és szilárdan tartotta a kezében Anatólia északi részét.

Unokaöccse, III. Murszilisz megpróbálta a jogos uralkodó kezében egyesíteni a hettita vidékeket, amely belháborúhoz vezetett. Hattuszilisz viszonylag gyorsan legyőzte a királyt, majd maga ült a trónra.

Hosszú, három évtizedes uralkodás után, legalább 60 évesen halt meg, ami abban az időben nagyon magas kornak számított.

Belpolitika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

III. Hattuszilisz uralkodása alatt mutatkozott meg a Hettita Birodalom államszövetségi jellegének és a központi hatalom tényleges gyengeségének, a szakralitás hiányának hatása. Hatti még ebben az időben is gyakorlatilag önálló fejedelemségek laza halmaza, amelyek szerződésekkel kötődtek a főhatalomhoz. Még azon területeken is, amelyek hettita törzsterületnek számítottak, örökletes hivatallal bíró kormányzók, azaz pszeudo-fejedelmek irányítottak. A függés mértéke változó. Hatti határait nehéz megállapítani, mert nehéz eldönteni, hogy egy-egy kormányzó hűbéres fejedelem vagy tartománykormányzó valójában. A hűbéres fejedelmek egy része királyi címeket is viselt, mint Kuruntijasz (Ulmi-Teszub, Hattuszilisz másik unokaöccse) Tarhuntasszaszban, I. Ini-Teszub Kargamisban, Szeha uralkodója, Maszturi, Szeha királya, Maszkviluva, Mira és Kuvalijasz királya, Kupanta-Kuruntasz, Iszuvában Ari-Szarruma és Amurrúban Bentesina. Ezért nehéz a bel- és külpolitikát is elválasztani egymástól, mert nem mindegy, hol végződik az egyik és kezdődik a másik.

Ezek a tartományok csak gazdasági, vagy katonai erő alkalmazása mellett maradtak a hattuszaszi uralkodó befolyása alatt. A központi hatalom gyengülése szinte azonnal elszakadási kísérletekhez vezetett. Hattuszilisz vitatható uralkodási jogcíme is instabilitáshoz vezetett. Hattuszilisz maga járt élen a rossz példával, amikor unokaöccse uralkodása alatt megteremtette az önálló Hakpiszt, majd amikor az uralkodó megpróbálta helyreállítani az egységet fellázadt és elfoglalta annak helyét. Ez volt a hettita történelem első polgárháborúja, mivel a korábbi erőszakos trónváltások mindig királygyilkosság révén történtek. Ekkor viszont nyílt háborúban vette el az uralkodó trónját egy lázadó. Jelentős különbség volt azonban az, hogy III. Murszilisz családját Hattuszilisz nem irtotta ki, sőt Nuhassze területén uradalmakat kaptak gyermekei. Igaz, hogy a hely messzesége gyakorlatilag a száműzetésnek felelt meg, de mégsem hasonlítható össze a korábbi családirtásokkal.

A magukat elég erősnek érző, vagy a központtól elég messze lévő vazallus territóriumok sorban lázadtak fel, ürügyként felhozva, hogy a törvényes uralkodóhoz hűek. Nyugaton elsősorban Ahhijava önállóskodott, sőt a polgárháború végén Murszilisz oldalán avatkoztak be. Vilusza támogatta Ahhijavát. A déli Lukka élére Ahhijava királyának testvére, Tavagalavasz került trónra, akinek uralkodásával a lukkai harcosok egyre többször támadtak hettita területeket. Jelentős tartományok kerültek Lukka ellenőrzése alá, mint Natasz, Parha, Harhasszuvanta. Ezzel Hatti elvesztette a Kizzuvatnától nyugatra eső összes déli és nyugati tengerpartját, Lukka pedig átvette Arzavától Anatólia nyugati részének főhatalmi szerepét. A későbbi élelmezési gondok és a tengeri népek támadásának eseményeit ismerve Hatti számára ez a vég kezdete volt.

Mindezek mellett Millavanda királya, Pijamaradu is Hatti prédálásához látott. Alsó-Hattiban Hattuszilisz maga hozott létre önálló királyságot, ahol Tarhuntasszasz székhellyel Kuruntijasz (Ulmi-Teszub), II. Murszilisz öccse lett a király.

Hattuszilisz e gondokat a szakralitás erősítésével igyekezett ellensúlyozni. Már bátyja uralkodása alatt Lavacantijasz város főpapja lett, és északi hódításai alkalmával bővítette ezt Teszub-főpapja címével. Erősen támaszkodott Nerik, a szent város visszafoglalásának emócióira. Nerikkailisz és Tarhuntapijasz nevű fiainak névadása is erre mutat. Mindemellett fenntartotta a szerződéses rendszert is, de ennek egyre kisebb valódi jelentősége volt. További kísérletei közé tartoztak a nemesség adományokkal és kiváltságokkal ellátása, ezek között is Mitannamuvasz és Ura-Tarhuntasz jelentősek, már csak azért is, mert a nekik szóló juttatások dokumentumai fennmaradtak.

A belső békét és a nyugati fegyvernyugvást végül csak az hozta meg, hogy a nyugati királyságok további terjeszkedésének Kuruntijasz országa gátat szabott, Hattuszilisz pedig nem is gondolhatott területeinek visszaszerzésére. Végül Pijamaradu is szerződést kötött vele, és a nyugati háborúk abbamaradtak. A Hattiban ezidőtájt létező territoriális fejedelemségek többsége nem, vagy alig azonosítható, de nagyon sok volt belőlük.

Külpolitika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hattuszilisz állandó belső problémái miatt a többi nagyhatalommal való békés kapcsolat elsődleges fontosságú volt. A „többi nagyhatalom” kifejezés ezidőben Hatti számára elsősorban Asszíriát, másodsorban Egyiptomot jelentette. Asszíria I. Adad-nirári idején újra nagyhatalmi státuszba küzdötte fel magát,olyannyira, hogy a megelőző háromszáz év egyik nagyhatalmát, az Asszíria felett is főhatalmat gyakoroló Mitannit is bekebelezte. Ebben ugyan szerepet játszott a Hattiban lezajló bizonytalan trónváltás is, hiszen az a hettita birodalom, amelyik a kádesi csatában még legalább 40 000 harcost tudott kiállítani, Mitanni megsegítésére már egyetlen katonát sem tudott áldozni.

Az asszírok kelet-mezopotámiai terjeszkedése és a közös határ kialakulása nyilván nem volt Hatti érdeke, de tehetetlenségét mutatja, hogy Hattuszilisz egy levelében feltétel nélkül ismerte el Adad-nirári térnyerését és Mitanni megszűntét. Ugyanakkor levelezésben volt Babilon királyaival (II. Kadasman-Enlil és II. Kadasman-Turgu), amelyeknek célja egy babiloni-hettita szövetség létrehozása volt Asszíria ellen. Ennek érdekében harmadik leányát (ismeretlen nevű) a babiloni uralkodóhoz adta feleségül.

A békés külpolitika érdekében Amurrú királya, Bentesina Gasszulavijaszt kapta feleségül, míg a trónörökös, Nerikkailisz Bentesina egyik leányát vette feleségül. Többi leányait is kiházasította: Kiluszhepa az iszuvai Ari-Szarruma, egy ismeretlen nevű leánya pedig Sausgamuva, Bentesina örökösének felesége lett. Tudhalijasz nevű fia babiloni hercegnőt vett feleségül.

Hattuszilisz diplomáciai képességeivel pótolta a hiányzó katonai erőt. Sikerült elérnie, hogy mindkét nyugatra tekintgető keleti szomszédját egymás ellen fordítsa, I. Sulmánu-asarídu végül Urartu elleni hadjáratra indult Hatti helyett. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy az új kaukázusi hatalommal, Urartuval szemben pajzsként használta fel Asszíriát.

Babiloni tervei azonban nem valósulhattak meg, Karadúnias azidőben gyengének érezte magát Asszíria ellen, ezért nem élt a felajánlott szövetséggel. Kadasman-Enlil kifogásképp formai-etikai kifogást emelt Hattuszilisz diplomáciai levelezését illetően: „... hiszen te nem mint testvéredhez írsz hozzám, hanem mint szolgáiddal intézkedel velünk”.

Asszíria az i. e. 1270-es Urartu feletti győzelme után újra Hatti felé fordult. Hattuszilisz egy ideig védekezett az asszírok ellen, majd i. e. 1256-ban szerződést kötött Egyiptommal. A békeszerződés közvetlen oka egy körvonalazódó asszír-egyiptomi szerződés megakadályozása volt. A szerződés záloga egyik ismeretlen nevű leánya Egyiptomba küldése volt, ahol II. Ramszesz háremébe került és a Maathórnofruré nevet kapta. A tárgyalásokat az újonnan kijelölt trónörökös, Tudhalijasz (hurri nevén Hišmî-Šarruma) herceg vezette. Az új szerződés már nem csak békeszerződés volt a határok kijelölése és biztosítása mellett, hanem kölcsönös barátsági és segélynyújtási kötelezvény is. Nem sokkal később II. Ramszesz már gabonát szállított Hattinak, ahol éhínség ütötte fel a fejét. Ennek az éhínségnek okát legtöbben abban látják, hogy Hatti kereskedelmi kapcsolatai meglehetősen akadoztak, minden oldalról ellenségek vették körül, tengerpartja alig maradt.

Hattuszilisz egész Dél-Szíriáról lemondott, a megállapított Hatti–Egyiptom határ az Orontész lett. Mivel Ramszesz háremében már babiloni hercegnő is volt, lehetőség nyílt egy hettita–egyiptomi–babiloni hármas szövetség létrehozására is, amely éles fordulatot jelentett az addigi nagyhatalmi politikában. A hettita-szerződés megkötéséig ugyanis Egyiptom Asszíriát támogatta Hatti ellen, és egy asszír–egyiptomi–babiloni szövetség kezdett alakulni (részben a kádesi csata következményeképp), amely teljes mértékben Hatti ellen irányult.

Hattuszilisz élete további részében a hettita-egyiptomi kapcsolatok szorosak maradtak, a két birodalom soha többé nem került egymással szembe.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hattuszilisznek legalább három feleségtől sok gyermeke született. Ez kiterjedt házassági politikához vezetett, ahol a hercegnők férjhez adása jelentős politikai előnyökkel járhatott. A legtöbb gyermekének azonban nem ismerjük a házastársát.

 
 
 
 
 
Tarhuntapijasz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Uhhacitisz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hanuttisz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Heszni
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nerikkailisz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
1. feleség
 
 
leány
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bentesina
 
 
Sausgamuva
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gasszulavijasz
 
 
 
 
 
 
 
Ehli-Nikal(?)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Taszmi-Szarruma
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Utri-Szarruma
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
III. Ammistamru
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
leány
 
 
 
 
 
 
 
 
 
VI. Ibiranu
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Puduhepa
 
 
Taduhepa
 
 
II. Szuppuliliumasz
 
Ehli-Nikal(?)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hattuszilisz
 
 
III. (IV.) Tudhalijasz
 
 
III. Arnuvandasz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2 királyné
 
 
Tudhalijasz(?)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kiluszhepa
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ehli-Szarruma
 
 
 
 
 
 
 
 
Ari-Szarruma
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Huccijasz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
fiú
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Tatamaru
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Uparamuvasz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Maathórnofruré
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nofruré
 
 
 
 
 
 
 
 
II. Ramszesz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
leány
 

Uralkodásának egykorú forrásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bryce, Trevor. The Kingdom of the Hittites, 2 (angol nyelven), Oxford University Press [1999] (2005). ISBN 0-19-928132-7 
  • Jörg Klinger: Die Hethiter. München, Beck 2007. ISBN 3-406-53625-5, S. 106-108, 111, 116.
  • Birgit Brandau, Hartmut Schickert: Hethiter Die unbekannte Weltmacht. München 2001. ISBN 3-492-04338-0.
  • Horst Klengel: Geschichte des hethitischen Reiches (HdO I/XXXIV). Brill, Leiden, Boston, Köln 1999. ISBN 90-04-10201-9, S. 218-235.


Előző uralkodó:
III. Murszilisz
hettita király
i. e. 1265 – i. e. 1237
Hattusa.liongate.jpg
Következő uralkodó:
III. Tudhalijasz
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap