Házi len
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. (2007 februárjából) |
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A házi lenről készült illusztráció (Köhler's Medizinal-Pflanzen)
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Linum usitatissimum L.. | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Házi len témájú médiaállományokat és Házi len témájú kategóriát. |
A házi len vagy csak egyszerűen len (Linum usitatissimum) egynyári, kb. 1 méter magasra megnövő rost-, olaj- és gyógynövény, a len (Linum) növénynemzetség egyik faja.
A növény leírása
A szár legtöbbször egyenesen áll, és csak a virágzatnál ágazik el, levelei keskenyek, világoszöldek, virágja halványkék vagy fehér. 40–80, ritkábban 100 centiméter magasra nő. A toktermésben (lengubó), legfeljebb tíz fényes, sárgásbarna olajos mag fejlődik.
Története
Rostját a legrégibb idők óta használják szövet előállítására. Európában eleinte az Alpoktól délre, a Linum angustifolium Huds. többnyári és többszárú faj rostjait szőtték, amint a Felső-Olaszország kőkorszakbeli és Svájc cölöpházaiban talált maradványok tanúsítják. Ez a faj Európa déli részén, a Kanári-szigetektől Palesztináig és a Kaukázusig terem. A jelenlegi házi len valószínűleg a Perzsa-öböl vidékéről származik, ahol Egyiptomban, Asszíriában és Mezopotámiában 4-5000 éve termesztik. Az egyiptomi múmiák takarója is a mikroszkopikus vizsgálat szerint lenszövet volt, a régi sírokban lengubót és lenmagokat is találtak. Az antik görögök és arabok is ismerték már a len gyógyhatását.
Nem ismert, hogy mikor foglalta el az egynyári len, a Linum angustifolium helyét, de nagy a valószínűsége annak, hogy már a keresztény időszámítás előtt, mert Plinius azt írja, hogy „a lent tavaszkor vetik, őszkor pedig nyűvik”. Valószínű, hogy az egynyári házi lent az Alpesektől északra termesztették, mert itt a klíma megfelelőbb volt, mint a Linum angustifoliumnak. Egyiptom, Fönícia és Júdea népe ruhát, sátort, vitorlát stb. készített a len rostjából. Hérodotosz szerint a babilóniaiak lenből való felső ruhát viseltek, Strabo szerint Borsippa városa nevezetes lenipari székhely volt. Ázsiából a len termelését Görögországban is meghonosították, Homérosz a lent többször említi. Hérodotosz szerint pedig a lenruha bujálkodó női és fényűző viselet volt. A római birodalomban Livius szerint már a Kr. e. V. században készült ruhanemű belőle, a IV. században a samniták lenből készült fehér tunikát viseltek. Cicero szerint a korabeli fényűző lenruházkodás keletről ered. Ezután nemsokára a germánok, kelták, szlávok és litvánok is kezdték a lent termeszteni, így elterjedt és általánossá vált Európában is.
Termesztése
A lent az egész Földön termesztik, az utóbbi évtizedekben ismét megnövekedett az érdeklődés a lentermesztés iránt. Egyike a legrégebben termesztett növényeknek.
Betegségei, kártevői
A lenben nagyobb károkat csak a lenfojtó aranka (Cuscuta epilinum) és a lenrozsda (Melampsora lini) tesz. Ez utóbbi betegséget, amely miatt a megtámadott növények rostjai törékenyek lesznek, a Melampsora lini Tul. nevű gomba okozza, mely különösen Belgiumban (ahol a betegséget le feu vagy la brulure du lin név alatt ismerik) és Oroszországban tesz nagy károkat. A lenrozsda csakis uredo és teleuto alakban ismeretes. Gyakori a lenen – anélkül, hogy jelentékenyebb kárt okozna – a Phoma herbarum Westd. nevű gomba is, mely a növényeken apró feketés foltokban jelenik meg.
Felhasználása
A len szárából kiváló, tartós textilszövetet készítenek, mely kivételes antibakteriális tulajdonsággal rendelkezik: ez a tulajdonság a különleges kórházi textilek gyártásánál hasznosítható.[forrás?]
Források
- Bokor József (szerk.). Len, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 9.
További információk
- Lenmag (magyar nyelven). [2001. augusztus 9-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.)
- Tolnai világlexikona
