Hillinger János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dudva (vitalap | szerkesztései) 2020. november 14., 20:04-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (+Kategória:Zsidó származású magyarok; +Kategória:A holokauszt túlélői (a HotCattel))
Hillinger János
Született1912. december 20.
Budapest
Elhunyt1989. április 17. (76 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Gyermekeinégy gyermek
SzüleiHillinger Adolf
Klein Eszter
Foglalkozásaorvos
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem ( – 1930-as évek, orvostudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hillinger János témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hillinger János, dr. (Budapest, Terézváros, 1912. december 20.[1]Budapest, 1989. április 17.) magyar orvos.

Hillinger János emléktáblája a Városi Panteonfalon. (Tapolca, Batsányi János tér)

Életpályája

Hillinger Adolf Nagyváradról származó székesfővárosi végrehajtó és Klein Eszter gyermekeként született izraelita családban.[2] Apai nagyszülei Hillinger Lipót (Leib) és Spitzer Ilona (1856–1939), anyai nagyszülei Klein Ignác és Baum Regina voltak. Édesapja elesett az első világháborúban. Egyetemi tanulmányait az ELTE orvosi fakultásán végezte el. Iskolai évei alatt dekatlonista volt. Eleinte Kálozon dolgozott, mint orvos. 1942-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba. 1943–1945 között munkásszolgálatos lett; Komáromban, Érsekújváron, Görgényoroszfalun, Kisbéren és Sopronban is dolgozott ebben az időszakban. 1945-ben Németországba került. Édesanyját és nővérét elhurcolták és a holokauszt áldozatai lettek. 1945-ben a kapuvári kórházban dolgozott. 1946-ban lett a Székesfehérvár tisztiorvosa és az SZDP Fejér megyei elnöke. 1951-ben a tapolcai kórház főorvosa lett. 1956. október 26-án a Forradalmi Tanács elnöke lett. 1956. november 4-e után munkahelyét elvesztette, letartóztatták. Pár hét elteltével szabadon engedték, de Tapolcáról kitiltották. 1957-ben Zalaszentgyörgyre került orvosként. 1957–1959 között ismét börtönbe került. Szabadulását követően Biharugrán lett orvos. 1973-ban nyugdíjba vonult. Ezt követően a fővárosba költözött, és 1977–1983 között ott dolgozott. 1989-ben tagja lett az MSZDP-nek.

Magánélete

1940. február 3-án házasságot kötött Molnár Máriával. Négy gyermekük született: János (1940–1941), Mária (1942), Éva (1944),[3] Zsuzsanna (1953).

Díjai

  • 1956-os emlékérem és emléklap (posztumusz, 1991)

Jegyzetek

Források