Hangyászsünfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hangyászsünfélék
Evolúciós időszak: Miocén - jelen
Rövidcsőrű hangyászsün (Tachyglossus aculeatus)
Rövidcsőrű hangyászsün (Tachyglossus aculeatus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Tojásrakó emlősök (Prototheria)
Rend: Kloákások (Monotremata)
Család: Hangyászsünfélék (Tachyglossidae)
(Gill, 1872)
Szinonimák
  • Echidnidae
Nemek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hangyászsünfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hangyászsünfélék témájú kategóriát.

A hangyászsünfélék (Tachyglossidae) a tojásrakó emlősök (Ornithodelphia) alosztályának, azon belül a kloákások rendjének (Monotremata) egyik családja, a kacsacsőrű emlősök mellett. Míg a kacsacsőrű emlősök közé csak egyetlen faj tartozik, addig a hangyászsünöket további három faj is képviseli. Korábbi rendszerekben a hangyászsünöket és a kacsacsőrű emlősöket távoli rokon tojásrakó emlősöknek vélték, így két külön rendbe sorolták őket. Azonban a molekuláris biológiai eredmények bizonyították azt, hogy ez a két csoport sokkal közelebbi rokon, mint azt korábban vélték, vagyis a kacsacsőrűek és a hangyászsünök közelebb állnak egymáshoz, mint bármelyik más fosszilis tojásrakóhoz.

A hangyászsünök teste henger alakú, zömök, fejük csőrszerű nyúlványban végződik, mely tulajdonképpen a kacsacsőrűek módosult csőrképződményének tekinthetők, mely a táplálkozási mód (hangyaevés) miatt alakult ki. A csőr végén szűk szájnyílás van, melyből vékony, féregszerű nyelvüket képesek kiölteni. A nyelvet a nyálmirigyek állandóan ragadós váladékkal látják el, a hangyák gyors és biztos felnyalása érdekében. A felső állkapocs valamivel hosszabb, mint az első, és a csőrképződmény végénél találhatók a kis, tojásdad alakú orrnyílások. A szájüregben természetesen fogakat nem találunk, az állat rágásra sem képes. Ez az egyetlen emlős, aminek nincsenek fogai. Helyette a szájpadlásról nyúlnak le szarutüskék, melyekkel már elkezdik a rovarok kitinpáncéljainak szétmorzsolását.

Végtagjaik zömökek, rajtuk erőteljes szarukarmok vannak, főképp az elülső lábon. Ezt mintegy kaparóeszközként használják: feltúrják, feltörik vele a hangyák várait, hogy aztán lakmározhassanak. A hímek hátsó lábain erős sarkantyúk merednek, melyek ugyancsak jó fegyverként működnek ragadozók támadásakor.

Kültakarójuk igen különleges. A szőrzet erőteljes tüskékké alakult – olvadt össze – a háti részen, mely védi az állatot a ragadozóktól. Veszély esetén a tüskés háta alá húzza sebezhető részeit, így a ragadozóknak esélyük sincs zsákmányul ejteni. A hangyászsün hasi részén nincsenek tüskék, helyette ott erős szőrzet található.

Apró szemeik szinte alig észrevehetőek, mélyen ülnek a fej két oldalán. Érdekes, hogy a szemhéjak mellett még vékonyabb pislogóhártyájuk is van, mely a többi, fejlettebb emlősre nem jellemző. A hallójárat nyílása egészen hátul van a fejen a tüskék közé rejtve.

A hím hangyászsün péniszén négy makk van. Párzás közben ebből kettő lövell spermát a nőstény hangyászsün kétágú hüvelyébe, de minden párzáskor változó, hogy melyik kettő.[1]

A hangyászsünök Pápua Új-Guinea, Tasmánia és Ausztrália lakói.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangyászsünöket a rendszertan jelenleg egy családnak tekinti, ahová két élő és egy kihalt nemet, és az ezekbe tartozó négy élő és négy kihalt fajt sorolnak.

Forrás és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Shultz, N.: Exhibitionist spiny anteater reveals bizarre penis. New Scientist website, 2007. október 26. (Hozzáférés: 2006. október 27.)