Nyugati hosszúcsőrű hangyászsün
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Zaglossus bruijni Peters & Doria, 1876 |
A nyugati hosszúcsőrű hangyászsün (Zaglossus bruijni), vagy egyszerűen hosszúcsőrű hangyászsün, a kloákások (Monotremata) rendjébe és a hangyászsünfélék (Tachyglossidae) családjába tartozó Zaglossus nem egy faja.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Indonézia Új-Guinea szigetéhez tartozó területének nyugati részén él. 1300 - 4000 méteres magasságaiban fordul elő. Fosszilis leletei előkerültek Ausztráliából is, ahonnan feltehetően az éghajlat fokozatos felmelegedés miatt pusztult ki.
Megjelenés [szerkesztés]
Testhossza átlagosan 90 centiméter, súlya 5-10 kilogramm.
Életmódja [szerkesztés]
A rövidcsőrű hangyászsünnel ellentétben elsősorban talajlakó férgekkel táplálkozik. A faj fő zsákmányállata az új-guineai földigiliszta.
Szaporodása [szerkesztés]
Tojásokat rak, de az utódait anyatejjel táplálja. Hasán erszény található, amiben egy ideig a tojásait, aztán az utódait tartja, amíg ki nem nő azok tüskéje.
Ellenségei [szerkesztés]
Ragadozók ellen úgy védekezik, hogy függőlegesen (mind a négy lábával) beássa magát a földbe. Képes egy perc alatt eltűnni úgy, hogy csak a tüskéi látszanak ki.
Forrás [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. január 12.)
