Ku-szou
Átírási segédlet | |
Ku-szou | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 瞽叟 |
Egyszerűsített kínai | 瞽叟 |
Mandarin pinjin | Gǔsǒu |
Wade–Giles | Ku3-sou3 |
Ku-szou ( ) legendás személy a Kína történeti korszakát megelőző, öt császár korában. Életének részleteiről keveset árulnak el a történeti források, a még legteljesebb értesülések Sze-ma Csien ( ) művéből, A történetíró feljegyzéseinek, a legendák korát tárgyaló legelső fejezetéből származnak. Ezek szerint Csiao-niu ( ) a Sárga Császárnak, fiatalabbik fiatalabbik fia, Csang-ji ( ) révén egyenesági leszármazottja. Az apja Csiao-niu ( ) volt. Fia pedig a konfuciánus hagyományban példaértékűnek tartott Sun ( ) császár.
A „nagy történetíró” Sun ( ) császár kapcsán a következő részleteket árulja el apjáról, Ku-szou ( )ról:
„Sun ( ) apja, Ku-szou ( ) vak volt, az anyja pedig meghalt. Ku-szou ( ) újból megnősült, ám volt egy fia, a felettébb gőgös Hsziang ( ) 象 („Elefánt”). Ku-szou ( ) szerette a második asszonyát, aki minduntalan végezni akart Sun ( )nal, aki ezért inkább kerülte őt. Bármilyen csekély hibát vétett is, megbüntették érte, ám ő ennek ellenére napról-napra engedelmesen szolgálta atyját, mostohaanyját és féltestvérét, és soha nem volt hanyag.[1]”
Egy másik részletből azonban az derül ki, hogy nem csupán Ku-szou ( ) új asszonya, hanem ő maga is többször az életére tört fiának, a későbbi Sun ( ) császárnak:
„Ku-szou ( ) újfent megpróbált végezni Sun ( )nal: felküldte a zsúptetőre, amit aztán alulról meggyújtott. Sun ( )nak azonban két bambuszkalappal sikerült megvédenie magát a tűztől, s leereszkedett. Így végül életben maradt és elmenekült. Később Ku-szou ( ) egy kutat ásatott vele. Sun ( ) elkezdte kiásni a kutat, de annak oldalába egy titkos oldaljáratot is ásott. Amikor Sun ( ) már mélyen járt a kútgödörbe, Ku-szou ( ) és Hsziang ( ) betemették azt. Sun ( ) azonban a titkos oldalsó alagúton ki tudott menekülni. Ku-szou ( ) és Hsziang ( ) örvendeztek, hogy Sun ( ) végre meghalt...[2]”
Megjegyzések
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- ↑ Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7